Szeretem a zombis filmeket. Most sokan beleköthetnének, hogy Danny Boyle klasszikusában nem is igazi zombik vannak, hanem fertőzöttek, de ácsi, szerintem teljesen mindegy, a funkciójuk végül is ugyanaz, nem? A 28 nappal később Boyle egyik legjobb filmje. A horror köntöst tulajdonképpen csak álcaként használja, a masszív társadalomkritika amely alatta leledzik, sokkal többet nyom a latba. Jim (Cillian Murphy) felébred a kómából, de senkit sem talál a kórteremben. Üres a folyosó, az egész épület, üres és néma az egész város. Jim semmit sem ért, rémülten bóklászik a kihalt metropoliszban. Végül rátalál egy emberpár: túlélő, mindentől rettegő menekülők. És nemsokára találkoznak azokkal is, akik elől menekülni kell. Egykor emberek voltak, ám a gyilkos vírusnak köszönhetően már csak fékevesztett őrültek, akik pusztítani akarnak. Puszta kézzel, körmökkel, fogakkal.
Jim 28 napig feküdt a london-i kórházban, de ez elég volt ahhoz, hogy Anglia szinte teljesen elnéptelenedjen és az élők helyett fertőzöttek vegyék át az uralmat. A srác a fejébe veszi, hogy megkeresi a szüleit, ám az út lesújtó végeredménnyel zárul: halottak mind. Később találkoznak egy apával és a lányával akik egy lakótelepi lakásban barikádozták el magukat és együttesen elhatározzák, hogy egy elég meggyőzőnek tűnő katonai rádiójel alapján Manchester felé veszik az irányt, hátha meglelik a hőn áhított menekülttábort ahol majd megmentik őket a derék, felfegyverzett, okos katonák. Oké, szóval mint említettem: ez a film sokkal inkább társadalomkritika csak horror mázzal leöntve. És ez jobbára a film második felében tűnik fel igazán. Ám emellett méltó tisztelgés a klasszikus zombifilmek előtt is. A fertőzöttek ugyanis tényleg nagyon hasonlóak a zombikhoz. Ha meglátnak, elönti a megfeketedett vér az agyukat és csak azon vannak, hogy kihúzzák az ember zsigereit a gyomrából. A zombik új generációi ők. Cammogás helyett szélsebesen rohannak.
A düh-kór hajtja őket, nem az ízes agy utáni vágy, vagy az éhség. Egyszerűen csak pusztítani akarnak. És Boyle pont ezzel az apró adalékkal reformálta meg a zombis filmeket. Emberközelibbé hozta a szörnyetegeket. A düh ugyanis mindenkiben ott munkál csak - mivel civilizált lények vagyunk - el tudjuk nyomni. Ám mi történik akkor ha egy vírus hatására mégsem lennénk képesek elnyomni és elburjánzana bennünk, megfeketítené lelkünket, vérszomjas állattá deformálna? A 28 nappal később pont erre ad választ. Megtekintése után persze azért megfogalmazódik a nézőben, hogy "bazdmeg, nem is állunk mi olyan messze ettől..." és való igaz, a film elején a kísérleti majmoknak vetített erőszakos videók remekül példázzák, hogy laboratóriumi düh-kór vírus nélkül is viselkedhet úgy az ember ahogyan a filmbéli fertőzöttek. Kicsit tovább boncolgatja ezt a témát a folytatás (28 héttel később) is de az már messze nem ér fel az előd szintjéhez. Nem rossz folytatás (és akadnak benne igen erőteljes jelenetek, mint például a mesterlövészes a káoszban), de különösebb szívfájdalom nélkül kihagyható azok számára akiknek nem keltette fel az érdeklődését. Egy darabig úgy állt a dolog, hogy Boyle elkészíti a 3. részt is 28 hónappal később névvel de ez sajnos bedőlt. Kár érte, én kíváncsi lettem volna rá, mit lehet még kihozni ebből a témából. Talán egyszer, valaki megcsinálja majd ezt a részt.
Legjobb jelenet: Mikor Jim visszatér a bázisra
