"A katyńi vérengzés néven ismert tömeggyilkosságot a ÖK(b)P Központi Bizottságának Politikai Bizottsága 1940. március 5-én hozott döntését végrehajtva követték el a Belügyi Népbiztosság (NKVD) egységei a Szovjetunió területén lévő hadifogolytáborokban raboskodó lengyel (részben tartalékos) tisztek és főtisztek ellen. Az áldozatok számát a különböző becslések 22 és 23 ezer fő közé teszik." Na, ez az a film amit kötelező lenne levetíteni az iskolákban, és nem a pocsék Szabadság, szerelem! és még pocsékabb Sorstalanság filmekre elrángatni szerencsétlen diákokat. Tudom, mert mi is mentünk mindkét filmre - kötelező volt. Az elsőből annyi maradt meg, hogy Csányi Sándor és Fenyő Iván együtt játszottak, a másodikból meg az, hogy végig az járt a fejemben, hogy a könyv mennyivel sokkal jobb, mint a botrányosan rossz filmadaptáció, aminek végtelenül szomorú zenéjétől már a szék karfáját kapartam. Ellenben a 2007-es Katyn egy iszonyú erős film. Andrzej Wajda, Oscar-díjas lengyel filmrendező készítette és bizony ott a helye a legjobb háborús filmes alkotások között, mely mellett nem szabad szó nélkül elmenni.

A Katyn a hangsúlyt a harcok bemutatása helyett inkább a szétesett családokra helyezi, akik az utolsó pillanatig várják haza szeretteiket, és csak a végső pillanatban szembesülnek vele, hogy mi is történt az erdőben. Wajda remek rendező, a fényképezés kitűnő, a vágások azonban helyenként túl feszesek, kapkodóak. A zene ellenben csodálatos. Wajda saját édesapját is elveszítette a mészárlásban, ezért nem kevés személyes drámát is csempészett a filmbe. Maga a mészárlás egyébként sokkoló, katartikus erővel hat a nézőre a brutálisan naturalista ábrázolásmódja a teljes tiszti kar agyonlövetésének. Én percekig nem tudtam megszólalni a film befejezése után, annyira brutálisra sikeredett néhány jelenet. Pedig végig élt bennem a remény, hogy megúszhatják - de nem. És bármennyire is betegnek hangzik, de a Katyn pont ettől lesz jó film: mert végigköveti az eseményeket, egy hatalmas érzelmi lejtőn keresztül vezet bennünket az elkerülhetetlen végkifejlet felé, melyre már számíthatunk a Wikipedia és egyéb oldalak elolvasása után, de arra biztosan nem, hogy a kvázi "főszereplő" is a tömegsírban végzi. Márpedig itt ez a helyzet. Semmi hollywood-i nincs ebben a filmben, míg Spielberg a Normandiai partraszállást bravúros módon mutatta be, addig itt az események leginkább a Saul fiához hasonló, naturalisztikus vérengzésként vannak ábrázolva. Több szempontból is fontos ez az alkotás, hisz Lengyelországon kívül, szélesebb körben is ismertté tette eme háborús bűnt és itt nem a nácik, hanem a ruszkik voltak az elkövetők.

Legkeményebb jelenet: A tömegsírba lövetés

Bővebben: https://hu.wikipedia.org/wiki/Katy%C5%84i_v%C3%A9rengz%C3%A9s