Ma elkanyarodunk az angol gitárzene egyik fontos állomása felé, amely műfáját tekintve nem más, mint a britpop. A 90-es években élte fénykorát, manapság pedig még mindig nagyon sok zenekar nyúl hozzá inspirációként. Meghatározó stílusról van tehát szó. Összeszedtem szám szerint 5 darab emlékezetes videoklipet ebből az időszakból. Lehet csemegézni.

Egy kis info: A britpop Nagy-Britanniából, azon belül is Angliából ered. Célja az amerikai zeneipar visszaszorítása volt és az az elleni tiltakozás. A stílus leginkább az akkori felkapott grunge-ot kritizálta (Nirvana, Pearl Jam, Soundgarden stb.). Ehhez kapcsolódik egy Noel Gallagher mondás: "Egy grungeos felmegy a színpadra és agyonszúrja magát... rajongani fognak érte, mi meg, akik ismerjük a dezodort, nem találunk megértő fülekre". Ez az idézet még ha nem is teljesen és reálisan, de felvázolja a britpop és grunge közötti különbséget. Míg a grunge zúzós és szétcsúszott káosz volt, addig a britpop összeszedett, a britek ízléséhez igazított zenei irányvonal volt. Az alapját a The Beatles zenéje adta.

5. Supergrass - Alright

A srácok zenéjével a 2005-ös Road To Rouen lemez kapcsán ismerkedtem meg. Emlékszem, nagyon mérges voltam amikor a lemezboltból hazaérkezvén azon kaptam magam, hogy az egész album mindössze néhány számból áll amihez még tisztességes booklet sem járt. Volt rajta egy-két akkoriban nagyon futó sláger de összességében pont olyan volt mint a mai divatos tinizenekarok albumai amelyek tartalmaznak néhány rádióbarát slágert, a többi meg pusztán töltelékszám. Több ezer ilyen lemezt lehetne felhozni példaként, sajnos a Supergrass 2005-ös albuma is ezek közé tartozik holott a fiúk sokkal többre voltak hivatottak. Jelentős szerepet vállaltak a britpop műfaj alakításában, eszenciáját pedig a később lemezeikbe is belecsempészték. Egy korai dalt hoztam most tőlük, ha a Supergrass nevet meglátom valahol, nekem mindig ez a szám ugrik be:

4. Pulp - Common People

A Pulp és a Different Class albumuk - akár tetszik, akár nem - a britpop éra egyik legmeghatározóbb zenekara és lemeze. Jarvis Cocker nevét mindenképpen illik ismernie nemcsak a britpop, de egyáltalán az alternatív rockzene rajongóinak is. A 2002-ben feloszlott, majd 2010-ben újra összeállt bagázs már elég sokat letett az asztalra de úgy látszik sosem mennek már nyugdíjba. És ezt nagyon is jól teszik, hiszen a Pulp neve mindig is garanciát jelentett a minőségre. Számomra az 1998-as This Is Hardcore albumuk a favorit tőlük, melynek emlékezetes borítója nem kis botrányt kavart annak idején világszerte. Még nem ismered? Google a barátod.

3. The Verve - Bittersweet Symphony

Richard Ashcroft is próbálkozott már szólóban a The Verve széthullása után, és volt egy újra összeállás is a zenekarral még valamikor 2008 tájékán (a The Love Is Noise dal például innen lehet ismerős egyeseknek...) de azt a sikert, amelyet a britpop késői korában magukénak tudhattak, már nem tudták megismételni soha többé. Ha jól tudom, azóta már megint feloszlottak. Tulajdonképpen ez nem is annyira meglepő, a kemikáliák a zenekarban egész egyszerűen nem működtek. A Bittersweet Symphony talán a legismertebb daluk (bár nekem a The Drugs Don't Work mindig is jobban tetszett), azt viszont kevesen tudják, hogy annak idején eme számuk miatt még plágiummal is megvádolták a zenekart. Sebaj, a dal akkor is ütött és azóta már tucatnyi helyen hallhattuk. Például idióta reklámok aláfestőzenéjeként is. A klip maga pedig örök klasszikus:

2. Oasis - Wonderwall

A britpop nagy csatáját annak idején az Oasis és a Blur vívta. Míg előbbiek sokkal inkább a munkásosztály "telibeszarjuk a világot" érzését közvetítette vad rock and roll-al, addig a Blur mindig is inkább a visszafogottabb, sznob stílust képviselte. Az 1991-ben alakult Oasis letett számos emlékezetes dalt és albumot az asztalra, azonban ha majd egy szép napon visszaemlékezünk rájuk, akkor nem mehetünk el szó nélkül a banda belső berkeiben történt balhék mellett sem. Liam Gallagher és (a később csatlakozott) Noel Gallagher testvérpár sosem jöttek ki egymással túl jól, ez pedig számos alkalommal rányomta a bélyegét az éppen turnézó, avagy stúdióban tevékenykedő zenekarra. Meg kell még említenem viszont, hogy a 2008-as Dig Out Your Soul még engem is meglepett. Hihetetlenül jó lett ama lemez, rengeteg eltalált dal található rajta. Nem sokkal később a zenekar feloszlott. Azóta szólóban tevékenykednek tovább de persze a mai napig nem felejtik el néha egymást savazni egy-egy interjúban. Ilyen ez a testvéri szeretet.

1. Blur - Song 2

Kitalálhattátok már, hogy mely zenekar fog állni az első helyen. Aki kicsit is tisztában van a zenével, főleg a rock zenével, az biztosan nem lepődött meg. A Blur a britpop legfényesebben ragyogó csillaga, munkásságuk olyan letagadhatatlan stílusjegyeket tartalmaz amelyek egyértelművé teszik, hogy ha bárhol felsejlik a britpop kifejezés akkor ott a Blur szót kell hogy kapjon. Damon Albarn a mai napig sorra hozza a jobbnál jobb produktumokat, teszi mindezt úgy, hogy a Blur 2003 óta parkolópályán van (bár néhány új dal már felkerült a netre, és a közeljövőben várható egy új lemez is...). Albarn azóta olyan zenekarok frontembere lett mint a Gorillaz, vagy a The Good, The Bad And The Queen. Szólóalbuma tavaly jött ki. A Blur másik gócpontja, Graham Coxon is igen aktív mostanában. Tőle is nemrég érkezett egy szólólemez. De mit is jelentett a Blur annak idején? A 90-es évek elején még csak áhítoztak a siker után. Akkoriban úgyis mindenki le volt foglalva a grunge műfaj és a Nirvana térhódításával. Alkoholtól bűzlő punkok és alterosok lebzseltek az utcákon, a Smells Like Teen Spirit pedig ha a csapból nem is de a rádiók legtöbbjéből szépen folydogált be az otthonokba. Aztán eljött 1994 és a Blur kijött a Parklife albummal. Eme lemezről írtam már ITT, felesleges szócséplésbe pedig nem szeretnék kezdeni. Legyen elég annyi, hogy az album újra divatba hozta a brit gitárzenét és magát a brit életérzést. A modorosságot, a sznobságot, a délutáni teát és a focit. Albarn és bandája olyan mesterművet alkotott amelyre azóta sem voltak képesek. A fiatalkori bolondozást vegyítették mélyenszántó gondolatokkal és érzésekkel, a végeredmény pedig a Parklife és az utána következő The Great Escape albumokon érhető tetten leginkább. Ezt nem is kell tovább ragozni, egyértelmű, hogy a nagy britpop csatát a Blur nyerte meg annak idején. Ennek ékes bizonyítékai, hogy Albarn mind a mai napig aktív dalszerző/producer, Coxon egyre csak fejlődik és hogy több tucatnyi zenekar vette őket alapul mikor zenélni kezdett. És persze ott van még ama tény is, hogy újra jelen vannak és nemcsak koncerteznek, de hamarosan lemezt is kiadnak. Ez pedig nem semmi teljesítmény.