Hideg van, esik az eső, borongós idő jár. Mi sem jobb választás ilyenkor mint egy kis pihentető, elvont, helyenként durván félelmetes játék (vagy egy jobb horror/thriller...). A Limbo nevezetű játékról már sok helyen olvastam, mégpedig igencsak elégedett és magasztaló kritikákat. Holott a játék egyáltalán nem egy AAA-kategóriás cím, alig pár ember dolgozott csak rajta. Viszont mégis remek lett. A serény dán fejlesztők elérték, hogy indie játékuk hangulatosabb legyen mint sok más, teljes áru alkotás. Ma már a PS3, az X360 és a PC tulajdonosok is élvezhetik ezt a nagyszerű játékot. Nem is játék ez, inkább egy interaktív történet amely magvas mondanivalóval bír és biztos vagyok benne, hogy aki egyszer végigjátssza az egykönnyen nem felejti el. Na lássuk, miről is van szó pontosan:

"Valószínűleg itt sem teával és sütivel várnak majd..."

Ott kapcsolódunk be a játékba, hogy főhősünk (aki egy kisfiú) felébred egy sötét, vészjósló erdő közepén. Ahogy a fenti képen is láthatjátok, a játék maga fekete-fehér. Szivárvány színeket ne is várjon senki, itt a nyomasztó és félelmetes hangulat megteremtése végett a készítők ragaszkodtak a halott színekhez. Szóval felébredünk egy erdő közepén. A játékos sem tud még semmit sem. Hogy kerültünk oda? Kik vagyunk? Mi a célunk? Merre induljunk? Jó, mondjuk utóbbi eléggé le van egyszerűsítve, ugyanis 2D-s platform játékról lévén szó, csak balra illetve jobbra tudunk haladni (irányítás a nyilakkal, cselekvés a Ctrl gombbal). Így hát nekivágunk az erdőnek. Körülöttünk árnyak suhognak, gallyak recsegnek és érezhetően nem vagyunk egyedül a rengetegben. Nem akarok előre lelőni nektek bizonyos részeket de a hangulat iszonyatosan eltalált és magával ragadó lett. Stílusos és nyomasztó egyszerre. Egészen addig amíg bele nem botlunk pár "ellenfélbe" akik előszeretettel ácsingóznak a halálunkra. Engem a frász kivert amikor egy hatalmas, szőrös pók ereszkedett le az egyik fáról és állta utamat. Természetesen ki lehetett játszani, hiszen a játék lényege inkább a gondolkodás és az akadályok leküzdése. Mindettől függetlenül elég sokszor és elég változatosan fogunk benne elhalálozni. A nehézségi szint kezdő játékosok számára (vagy akik még nem játszottak hasonló típusú alkotásokkal) olykor talán túl nehéz is lehet. Helyenként pedig frusztráló ha sokadjára sem jövünk rá a megoldásra. De majd annál nagyobb öröm mikor mégis sikerül és tovább mehetünk. Szóval ott volt az az óriási pók. Hamar kitapasztaltam, hogy miként kéne átjutnom rajta. Visszaszaladtam egy medvecsapdáért (tudjátok, az a fogas szerkezet amely összezárul hirtelen ha belelép valaki és a Fűrész filmekben pedig előszeretettel tették a delikvensek fejére...). Azt elcipeltem magammal a pókhoz és amikor fel akart nyársalni a szőrös, ízelt lábával, gyorsan odébb ugrottam és helyettem a medvecsapdába döfött amely összecsapott és lenyeste a gonosz pók lábának a végét. Amaz pedig gyorsan eliszkolt vissza a fára. Szabad lett a tovább vezető út. De ez a bestia még visszatért párszor. Hosszasan üldözött kies mezőkön keresztül és egyszer még el is kapott, majd befont hálójával és eltett uzsonnára. De megszöktem előle. Meg ám! Hajszál híján múlott de épphogy fel tudtam ugrani egy kis farönkre a vízben és oda már nem tudott követni. Aztán a túlparton mégis megjelent. Többet nem árulok el de eme pók végső visszatérése és halála egyszerre lesz megnyugtató és gyomorforgatóan undorító. A későbbi út során találkozhattok még más, jobbára ellenséges szándékú gyerekekkel (akiknél egy kicsit befigyel a Legyek ura című klasszikus) és megjártok majd barlangokat, erdőket, háztetőket és gyárakat. Mindegyik helyszínen lesznek majd logikai feladványok, a játék vége felé már a gravitációval is ügyeskedni kell (azon kívül, hogy elkerülünk pár halálos csapdát...). A történet vége méltó lezárás de nem lövöm le. Majd meglátjátok úgyis. Viszont az tény, hogy több mint elgondolkodtató.

Kedves, mindenki! A Limbo egy olyan indie játék amelyet meleg szívvel ajánlok mindenkinek hiszen remek lehetőség pár órára (avagy pár napra) belemerülni ebbe a szürreális, nyomasztó és igencsak félelmetes kalandba amely a történet befejezése után sem hagy nyugodni és még sokáig lehet beszélgetni róla. Az atmoszféra helyenként egy jobb horror filmet idéz, a helyszínek neszei és hangjai sejtelmesek, a pályák felépítése pedig legalább megmozgatja a játékosok szürkeállományát és ez pozitívum. Tegyetek vele egy próbát (én torrent-ről töltöttem le...), ideális az ilyen borongós őszi időben. De azért lelkileg készüljetek fel rá mert kétségtelenül nem egy leányálom a Limbo, sőt, érzékenyebb lelkületűeknél talán még ki is vághatja a biztosítékot pár kegyetlenebbre sikerült rész. De pont ebben rejlik a zsenialitása.