Régebben imádtam ezt a szériát, újabban szinte mindenhol csak szapultam (köszönhetően a gyalázatos új részeknek), úgyhogy kap tőlem még egy utolsó, kivesézős bejegyzést. A Resident Evil (Japánban: Biohazard) videojáték-sorozat története nagyon régre nyúlik vissza, egészen 1996-ra. Akkor jelent meg az 1. rész az akkoriban hatalmas népszerűségnek örvendő PSX konzolra és alkotta meg a túlélő-horror játékok ősatyját. Persze volt már előtte egy Alone in the Dark is de az még igencsak kezdetleges volt, és persze abban nem voltak zombik (csak különféle groteszk lények). A Resi 1 klasszikussá vált igen rövid idő alatt, a Capcom pedig hozzálátott a folytatások készítésének. Nos, ha minden egyes részt fel szeretnék sorolni, külön-külön bemutatva őket akkor itt aludnál el a monitor előtt. A Resi 2 nekem is megvolt (erről írtam is korábban), apám vette, csak sajnos egy CD hiányzott a kettőből, úgyhogy a másik kampányt sosem ismerhettem meg, hála a magyar forgalmazónak. Fuck it. A Resi 3 (a misztikus Nemesis alcímmel) a PSOne korszak egyik nagy slágere volt, annak idején a suliban elég sokszor szóba került és ha jól emlékszem, felváltva nyomtuk haverokkal késő estig, anyám meg közben azt hitte elmentünk biciklizni a közeli tóhoz. Aztán jött a PS2, meg a Gamecube (a mozifilmekre most nem térnék ki) és míg előbbire ott volt a klassz Code Veronica, addig utóbbira az 1. rész remake verziója amely mindmáig szerintem a legzseniálisabb Resident Evil ami valaha megjelent. Eztán volt egy kis szünet, majd feltűnt a láthatáron a 4. rész amely ugyebár igencsak megosztó lett. Ha engem kérdeztek akkor szerintem a Resi 4 egy jó kis túlélő-horror amely pont jól találta meg az egyensúlyt a horror, az akció és a logikai feladványok között. Ugyan a PC-s kiadás felért egy kínzással (egér-támogatottság hiánya, Xbox-gombkiosztás a QTE-részeknél, stb.), a lelkes rajongók hamar orvosolták eme hibákat és nekik köszönhetően a Resi 4 mára egy PC-n is élvezetes kaland lett, többek közt olyan extrákkal mint maximális egér-támogatottság, avagy erősen feljavított grafika és textúrák. Ezek nélkül egy PC-s rajongó a falat kaparta volna a Capcom hülyeségei miatt. Szóval egy szó mint száz, nekem a Resi 4 tetszett. Klassz volt a hangulat, a környezet, tetszett az új megvalósítás és a történet is, a 2. rész óta pedig Leon karaktere is az egyik kedvencem, szóval nálam egyértelműen a jól sikerült epizódok táborát erősíti.

Felismersz mindenkit?

Később a Resi 5 ehhez már nem tudott túl sokat hozzátenni. Számomra ezt a részt a co-op mentette meg mert végig tudtam játszani barátnőmmel karöltve, akinek merőben új volt az egész stílus és tucatnyiszor ijedten sikoltott fel mikor egy zombi előbukkant a közelben. Ha magát a játékot nézem, akkor viszont úgy érzem, a Capcom igencsak átesett vele a ló túloldalára hiszen a horror már csak néhány jumpscare formájában jelentkezett, az akció viszont hatalmas teret hódított magának. Ez újfent megosztotta a rajongókat hiszen az egyre akció-orientáltabbá váló játékmenetet sokaknak nem vette be a gyomra. Emellett pedig a multiplayer is kezdett egyre előrébb furakodni (lásd: Mercenaries mód) ami már egy kissé túl tolakodó volt egy olyan szériától amelynek korai részeiben még színes mágneskártyákat, meg kulcsokat kellett gyűjtögetni a továbbjutás érdekében és full egyedül koslattunk benne például elhagyatott rendőrségeken. Ez a feszültséggel teli érzés nagyon hiányzott nekem az 5. részből, amit kissé tényleg soknak éreztem már, főként a terepjáróról golyószóróval való ólomosztás közben. Hiányzott nekem a régi para, na. Persze a Capcom fűt-fát ígért, hogy majd a 6. részben visszanyúlnak a gyökerekig de addig volt még egy Operation Raccoon City is, aminek nálam külön története van. Egyik legjobb barátommal tavaly külön rákészültünk az ORC-re, ő megvette, és mivel neki akkor még nem volt gépe, átvittem hozzájuk az én PS3 konzolom hogy majd azon végignyomjuk délután/este. A menü nagyon ígéretes volt. Szép, letisztult, hangulatos aláfestőzenével. Akkor hát New Game. Már arra sem emlékszem, hogy intro volt-e de utána csak úgy lebaszták az embert a pályára, aztán mehetett amerre lehetett. Az egésznek olyan feelingje volt mint egy multis meccsnek szimpla botok ellen (mert a zombik segghülyék voltak, még zombi-mércével mérve is). Én nem is tudom hány szintet csináltunk meg de arra kristálytisztán emlékszem, hogy a lelkesedésünk az első félórában semmivé foszlott. Bugos, hibákkal teli, a névre egyáltalán nem méltó cucc volt az ORC. Kész szerencse, hogy a barátom el tudta adni majdnem pont ugyanannyiért mint amennyiért vette. Emlékszem, másnap onnan mentem dolgozni és a bő 40 perces utazáson a buszon, álmosan, nekidőlve az ablaknak, végig az járt a fejemben hogy mégis mi a francot képzelhetett magáról a Capcom amiért kiadott egy ilyen trágyahalmot. Persze multiban biztos jó móka lehet ideig-óráig, de én sosem voltam az a nagy multiplayer-fan, és kikérem magamnak hogy egy Resident Evil csak és kizárólag a multira legyen kihegyezve. Aztán amikor azt hittük az ORC-nél már nem jöhet rosszabb, megjelent a 6. rész.

A 4. rész érdekes mód megtalálta az arany középutat

A Resi 6 idáig a mélypont. Ezt többek között az is bizonyítja, hogy bármennyire is méltattam fentebb a korábbi részeket, a 6. részt a mai napig nem játszottam végig. Pedig megvettem haveri alapon, nem is volt túl drága. Pedig újfent barátnőmmel karöltve ültem neki co-op módban. Pedig az első óra belőle még tetszett is. Aztán az egész átcsapott valami irdatlan nagy baromságba, ezerszer lerágott csont sztorival, kliséhegyekkel, meg egy olyan akció-orgia játékmenettel amelyet Michael Bay is elirigyelhetne. És hirtelen azon kaptam magam, hogy nem érdekel már a fél tucatnyi ismerős karakter, a csinos látványvilág, meg úgy cakk-pakk az egész játék. El is adtam gyorsan, félbehagyva, valahol a második kampány közepe tájékán. Nem kötött le, egy fikarcnyi motiváltságot sem éreztem magamban, hogy tovább folytassam. Egyszerűen elment a kedvem az egésztől. Minderről pedig egyedül a Capcom tehet akik gyökeresen megváltoztatták az egész szériát és nemhogy átestek vele a ló túloldalára, már magukkal rántották az egész lovat is. Páran megköveznének érte de szerintem a Resi 6 nem más, mint egy zombis Call of Duty. Egymást érik benne a scriptelt események, repkednek a lövedékek és minden sarkon felrobban valami. Ez már messze nem az a széria amely korábban volt. Én nagyon szeretnék végre egy klasszikus, tényleg a régi időket visszaidéző epizódot amelyben megint a parás horror-hangulat kapná a főszerepet és megint logikai feladványok tucatjain kellene átrágnunk magunkat a továbbjutás érdekében. Ezt tulajdonképpen most csak azért írtam le mert újabban olyat is olvastam, hogy néhány fejes szerint nem lenne rossz dolog egy Resident Evil sandbox játék valamikor a közeljövőben.

Az ég mentsen meg tőle minket.