Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

"Margitozni"

2013. április 23. - -Britpopper-

Pénteken este megnéztük a Feledés (Oblivion) című új sci-fi filmet moziban. Hát, nem voltam annyira lenyűgözve. Félreértés ne essék, a film iszonyat látványos. És 3D nélkül is képes a székbe szögezni. A zene szintén fantasztikus (bár nekem néhol felsejlett a Prometheus néhány kísértetiesen hasonló témája). A történet viszont nem épp egyedi, és akkor még finoman fogalmaztam. Oké, talán egy átlag nézőnek fel sem tűnhet az a sok nyúlás/lopás amelyeket a film pofátlan módon eszközöl, de én végig szemfüles voltam és a kb. 2 órás játékidő alatt olyan filmekkel vontam vele párhuzamot mint a 2009-es Hold (Moon), a Függetlenség napja (Independence Day), avagy a WALL-E. Túl sok helyről "kölcsönöz" a Feledés és pont ez a legnagyobb hibája. Lehetne eredeti, friss és újat hozó de a felsorolt filmek ismeretében a nézőben egyre inkább eluralkodik az az érzés, hogy ezeket már látta valahol. Ettől függetlenül a film tökéletes popcorn-mozi. Látványos, izgalmas, a megfelelő helyeken pedig még vicces is. Tom Cruise pedig...nos hát, Tom Cruise megérne egy külön bejegyzést. Fantasztikus, hogy a pasas már leélt fél évszázadot de még mindig olyan fiatalnak néz ki mint a 2000-es évek elején. Le a kalappal előtte! Summa summarum, a Feledés remek választás lehet ha szereted a csavaros sci-fi alkotásokat és nem igazán van nagy filmfaló, értem ezalatt, hogy például nem szoktál független-, avagy művészfilmeket nézni. Ne várj túl sokat a filmtől, de barátokkal/haverokkal remek kikapcsolódás. Na, akkor haladjunk is tovább. Mivel a Tavasz már annyira itt van, hogy nem ritkák a napi 30 fokok sem, az ember megpróbál ilyenkor minél többet a szabadban tartózkodni. A budapesti ember meg jobb alternatíva nem lévén kiszakad ilyenkor a Margit-szigetre. Mentünk mi is szombaton. Tele volt a villamos. Verejtékező emberek garmadája. Margit-sziget megálló. A villamoson utazók fele leszállt. Hoppá, leszünk egy páran! gondoltam magamban. Nyomult is befelé a tömeg. Azt érdemes tudni, hogy most nagy munkálatok folynak a Margiton és egy része bizony le van zárva, kerítéssel elkerítve. Ettől függetlenül így is rengetegen voltak. A füves részeken kb. 5 méterenként heverészett egy-egy kupac fiatal, legtöbben az árnyékban, de sokan kifeküdtek napozni is. Mi egy viszonylag árnyékos helyen telepedtünk le. Nagyon kellemes, édeskés virágillat borított be mindent.

tumblr_m5ww9gMmNf1qiogwfo1_500.jpgA "Margitozni" kifejezés azt jelenti, hogy kimenni a Margit-szigetre és nem csinálni semmit. Azaz egy valamit mégis: pihenni. Leterítettük a pokrócot, leheveredtünk, kibontottunk egy sört és lazultunk. Beszélgettünk, iszogattunk, hülyéskedtünk, figyeltük a sétálókat. Ennyi. Tulajdonképpen ha az ember ki akar szakadni egy kicsit a természetbe, akkor nem is szabad előre tervezgetnie. Csupán induljon neki és majd minden jön magától. Talál egy tökéletes helyet ahol letelepedhet, mélázhat, filozofálhat, pihenhet, stb. Nem kell konkrét célt kijelölni, jön az majd magától. A Margit egyébként borzasztó szép ilyenkor. Adja magát, hogy a budapesti panelproli legalább egy sétát tegyen rajta de a többség úgyis ott ragad sötétedésig. Szeretek oda járni. Olyan mint egy hatalmas, a Duna vizéből kinövő Édenkert amely mentes a sok illúzióromboló létesítménytől és megmaradt a természet egyik legszebb ajándékának ebben a városban. Ám még egy lényeges tulajdonsága van számomra. Most már egy jóideje Budán többet vagyok mint Pesten. Buda nekem az etalon. A fényűzés, a pompa, a régi korokat megidéző hangulatos és imádnivaló városrész. Pest viszont a hely, ahol születtem és felnőttem. A gyerekkorom, az ifjúságom és hogy egy kicsit földhözragadtabb hangnemet is megüssek a bejelentett lakhelyem otthona. E két városrész között ingázom nap mint nap. Hol fent átkelvén (villamos), hol pedig lent (metró). Tudom, hogy életem további részének és öregkoromnak is színhelye Buda lesz. Azonban Pest számomra mindvégig olyan marad mint egy kedves rokon, épp látogatóban (itt egy kis AKPH-t idéztem). Ebből a szempontól pedig nagyon lényeges, hogy a Margit-sziget mint a szendvics közepén a szalámi épp a kettő között helyezkedik el. Nem érdekel, hivatalosan melyik kerülethez tartozik (pedig a XIII.-hoz), számomra teljesen más jelentése van annak, hogy Buda és Pest között leledzik. Ez számomra azt jelképezi, hogy amikor egyedül ott járok, nem tartozom sehová. Csak magam vagyok és a természet. Spirituális értelemben is. Nem köt az idő, a feladatok, a család. Olyan mint egy idegen planéta. Számtalanszor jártam már ott de mindig képes valami újat mutatni. A legmélyebb eszmecseréknek sem tudnék keresve sem jobb helyet találni mint a Margit egy füves, árnyékos placca. Ergo aki budapesti, az sürgősen lépjen el "Margitozni" amikor csak teheti. Aki pedig épp csak látogatóba jár fenn pár napra, az is nézzen el arra mert igazi élmény minden alkalommal és tényleg feltölti az embert pozitív energiákkal.

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr565238576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása