Kiadás éve: 2008
Kiadó: Because
Műfaj: Indietronica/Indie-pop/Synthpop
Ezt hallgasd meg: A Thing For Me
A múltkor már bemutattam a Metronomy 2011-es The English Riviera nevezetű albumát ITT és már akkor is képet kaphattatok róla nagyjából hogy milyen zenét is játszik ez a remek angol banda. De menjünk vissza egy kicsit jobban az időben! Többször is kifejtettem már hogy véleményem szerint 2009 az elektronika éve volt a zenében. Nos, ha továbbra is tartom magam ehhez a nézethez (márpedig tartom) akkor azt hiszem nyugodt szívvel kijelenthetem hogy 2008 pedig a szintipop éve volt. Most abba ne menjünk bele hogy hány és hány kiváló album született ebben a pompázatos évben, lássuk inkább az egyébként meglehetősen nagy visszhangot és pozitív kritikai értékeléseket (jópár helyen szerepelt 2008 legjobb albumai között) kiváltó Nights Out konceptlemezt, aprólékosan megvizsgálva:
A központi téma a bulik és partik sivársága. A kvázi intro szerepét betöltő Nights Out és az utána következő The End Of You Too mind instrumentális szerzemények. Kifejezetten azt a célt szolgálják hogy bevezessék a hallgatót a Metronomy fajsúlyos szinti-futamokkal kibélelt indietronica -szerű világába. Ellentétben a The English Riviera letisztultabb, érettebb hangzásával, eme album még jócskán dúskál a hihetetlenül pörgős, retrós, azonnal ütő szintipop-slágerekben. A Metronomy feje (avagy lelke), Joseph Mount régebben azzal szerzett nevet magának hogy olyan kiváló zenekaroknak készített remixeket mint például a Franz Ferdinand, a Gorillaz, a Ladytron, a Goldfrapp vagy éppen a Klaxons. Az indie/dance-punk/nu-rave stílusok pedig igencsak rányomták bélyegüket munkásságára és ez talán a legjobban a jelen tárgyalt Nights Out-on bukkan felszínre legtisztábban. De menjünk inkább tovább! Szóval a két instrumentális felvezető után végre elérkezünk az album első igazán nagy instant slágeréhez amely a vicces Radio Ladio névre hallgat. Basszus, ez a dal iszonyatosan nagy klubhimnusz lehetne (a szinti-téma hátborzongatóan megkapó!) mondjuk a távoli jövőben amikor léghajtású lebegő autókkal járnak az emberek és a felhők fölötti városok neonfényei megszínezik az éjszakai égboltot. Ez a futurisztikus, jövőbeli hangulat egyébként végigkíséri az egész albumot. Ebben persze nyilván szerepe van a rengeteg retró szintinek és gépi hangoknak/effekteknek de én speciel nem tudok az album hallgatása közben nem arra gondolni hogy az egész koncepció a jövőre és a sci-fi környezetre épült volna fel amelyben a főhős végigjárja a hatalmas metropoliszt egyetlen este alatt. A My Heart Rate Rapid úgy indul mintha vascsöveket ütögetnének egymáshoz (szerintem ezt is tették) aztán egy nagyon vidám popdal kerekedik ki belőle. Igencsak szépen ágyaz meg a Heartbreaker nevezetű második instant slágernek amelyet anno eléggé sokat nyomatott az MR2 Petőfi Rádió is. Ez a dal egyébként már sokkal inkább indie-rock mintsem szintipop de azért átfedések természetesen akadnak benne. A Metronomy ezzel a dallal futott be igazán a piacon. Az utána érkező On The Motorway újfent instrumentális átkötés, hallgatása alatt el lehet képzelni amint a főhős – a címhez méltón – az autópályán száguldozik spéci high-tech csodajárgányával.
A Side 2 kissé jellegtelen átkötés, majd belép a Holiday. Na, ebben a szerzeményben olyan szinti-futam van hogy aki odavolt a Drive filmzenéjéért, esetleg kedveli a retró szintikre alapuló hangzást, annak a füle ketté fog állni az örömtől! Olyan ez a dal mintha egy soha le nem forgatott sci-fi filmhez készült volna. És rögtön utána érkezik személyes kedvencem az A Thing For Me amely megintcsak előtérbe tolja az indie stílust de nagyon ügyesen, arányosan keverve a szintipoppal. Harmadik instant sláger az albumon, mellesleg nézzétek meg mindenképp alant a videoklipjét mert zseniális lett! A Back On The Motorway visszavezeti a hallgatót az autópályára de a lendület már alábbhagyott, hiába a tempós alap ha a dalszöveg keserű és reményvesztett. Az On Dancefloors címéből adódóan bőven lehetne egy újabb klubhimnusz azonban ennek ellenére egy lassú menetű, elmélkedős dal lett amely direkt lett ilyen természetesen, ezzel is átadva a hétvégi bulik sivárságát. Az album zárótétele a Nights Outro amely már csupán csak egy akusztikus gitárra van hangszerelve. Az összképet tekintve a Nights Out borzasztó lendületesen indul és a végére teljesen "kifullad". De ezt itt úgy tessék értelmezni hogy az album végére kerültek a merengősebb, elmélázósabb, altatóbb dalok és persze mindez tudatos döntés volt a zenekartól ugyanis pontosan erre a "kifulladásra" épült az album koncepciója amelybe én már belemagyaráztam a magam verzióját de persze úgyis mindenki azt képzel bele amit csak akar. És az a legjobb hogy a Nights Out pontosan ettől működik a legjobban! Leül/lefekszik az ember, felteszi a fülest, elindítja az albumot és hirtelen azon kapja magát hogy lepereg előtte egy kitalált film. Én futurisztikus sci-fi montázsnak fogtam fel az egészet (nyilván a szinti-futamok miatt) de tényleg mindenki hozzá adhatja a saját maga verzióját, akár a jövőbe, akár a múltba, akár a jelenbe ültetve a koncepciót. Minden csak a fantázián múlik.
Értékelés: 10/8
