Kiadás éve: 2005

Műfaj: Indie rock/Britpop/New Wave

Ezt hallgasd meg: I Predict a Riot

Egyik legkedvesebb albumomat szeretném ezúttal bemutatni nektek amely legalább annyira alapmű a mai angolszász indie-rock számára mint amennyire a skót Franz Ferdinand debütje volt 2004-ben (és amelyről ITT értekeztem). A leeds-i öttagú Kaiser Chiefs (nevüket egy dél-afrikai futballcsapattól kölcsönözték) legelső lemeze elsöprően nagy erővel robbant be a popzene színterére 2005-ben. A kritikák egyöntetűen magasztalták, a srácokból pedig könnyedén válhatott volna akár az "új The Beatles" is. Nem vicc, tényleg hatalmas rajongás és szakmai tisztelet övezte őket kezdetben. Sajnos jelen tárgyalt debüt szintjét sosem tudták már megugrani és szépen lassan a középszer medrébe süllyedtek. Az Employment azonban így is, úgy is a legragyogóbb teljesítményük, különösen hogy ha figyelembe vesszük azt a nem elhanyagolandó tényt is hogy a CD-n minden egyes dal potenciális sláger.

A nyitó Everyday I Love You Less and Less rögtön megadja a hangulatot! Vidám, pattogós, elektronikával finoman fűszerezett modern indie rock amely gyönyörűen idézi vissza a Blur zenekar Parklife (klasszikus alapmű ez is, ha nem ismernétek még, ITT írtam róla) -korabeli pajkosságát. Valahogy annyira magával ragadja a hallgatót már rögtön ez az első dal is hogy szinte meg is feledkezik az egyébként remekbe szabott dalszövegről. Ezekre viszont érdemes odafigyelni a továbbiakban mert néha-néha bizony mosolyt csalhatnak arcunkra (feltéve ha legalább is minimális angol tudással rendelkezünk). A kvázi poszt-punk I Predict a Riot nem kevésbé lendületes és tempós, az egymásra rákontrázó vokálozások pedig egyértelmű tisztelgések a The Beatles előtt akik ezt anno szintén nem egy dalban használták (a – rövidített nevükön– Kaisers is teletömte ilyesmivel a lemezt). A Modern Way enyhe belassulás de ez ezen a lemezen csupán a középtempót jelenti. Kellemes átfedés. A Na Na Na Na Naa mint egy erős pofon, úgy lendíti vissza a hallgatót a bulizós menetelésbe. Stílusa és dallamvilága a már idézett Blur mellett még csatasorba állítja a Madness és a The Kinks zenekarokat is. A You Can Have It All véleményem szerint nagyon szép. Ugyancsak középtempós de valahogy a dalszöveg miatt ez nem is annyira szembetűnő. Félénk szerelem a központi téma (vagy valami ilyesmi), régen mikor hallgattam, mindig nagyon jó érzéssel töltött el. Ez az egész album bármikor képes feldobni az embert! Még az eleve esős, rideg, fagyos őszi napokat is képes vidámmá és élménydússá varázsolni. De tényleg. Ezt követően az Oh My God robban be amellyel a Kaisers már annak idején is "házalt" és tulajdonképpen az első olyan daluk volt amelyre felfigyelt az akkoriban még jóval szerényebb létszámmal rendelkező rajongótábor. A dalszövegen – ha értünk angolul – konkrétan fel lehet nevetni néha hiszen olyan sorokat tartalmaz mint például "Knock me down I'll get right back up again/I'll come back stronger than a powered up Pac-Man" és ehhez hasonlók. A srácok sosem adták alább a dalszövegírás fontosságát, a későbbi albumaikon is frappáns és okos szövegekkel találkozhatunk. A Born to Be a Dancer megint visszavesz egy kicsit a tempóból de ettől függetlenül hangulatos és könnyedén az ember fülébe kúszik. A Saturday Night ismét csak a Blur-érát idézi fel (nem mellesleg az elején a motorbicikli hangját Graham Coxon saját gyűjteményéből hozták), a What Did I Ever Give You? elmélázós lebegése után viszont ismét előtérbe kerül a post-punk hiszen befut a Time Honoured Tradition amely nekem valamiért az abszolút favoritom erről a lemezről. Talán az ütemes, pattogós, már-már ordítozós refrén avagy a dalszövege miatt (vagy az is lehet hogy ennek kettőse eredményeképp) de engem elsőre is teljesen magával ragadott. A zárást az én – egyébként külföldről berendelt – CD-men a Caroline, Yes hozza el (amely egyértelmű utalás/kikacsintás a Beach Boys -féle Caroline, No című dalra). Véleményem szerint tökéletes záródal. Olykor begyorsulós lebegés a szerelem végeláthatatlan tengerén, megkapó dalszöveggel és épp megfelelő hosszúsággal. A Team Mate az én CD-verziómon már nem volt rajta de természetesen a többi B-oldalas (az összeset beszereztem) kiadvánnyal együtt ezt is beszereztem annak idején és ismerem is. Egyáltalán nem rossz dal de nekem az olyan egyéb B-oldalasok mint az I Heard It Through the Grapevine (ez egy régi soul-dal feldolgozása) avagy a glam-rockos, poénkodós refrénnel megtámogatott Hard Times Send Me sokkal jobban bejöttek régen is és bejönnek most is. Az az érdekes hogy a Kaiser Chiefs egészen kiváló B-oldalas felvételeket tett le mindig is az asztalra. Emlékszem, ezeket még akkoriban kezdtem el sorra hallgatni amikor még nagyban volt IWIW és épphogy belenyaltam a blogolásba (ejj, de régen is volt ez már...). Szóval temérdek élmény fűződik hozzájuk. Az Employment albumot melegen ajánlom mindazoknak akik hozzám hasonlóan rajonganak az angol kultúráért, az angolszász gitárzenéért, az indie pop/rock műfajért és úgy cakk-pakk odavannak az Egyesült Királyságért. Egy felettébb vidám, pörgős, azonnal táncba hívó dalcsokrot kaphattok ha beszerzitek ezt a lemezt!

Értékelés: 10/9