Tavaly novemberben írtam nektek utoljára a The Last Door nevezetű, indie point n' click horror-játékról. Azóta sok víz lefolyt már a Dunán, befejeztem a 2. fejezetet is és úgy gondoltam, eljött az idő hogy írjak róla egy kritikát. Mivel történet szempontjából szorosan kapcsolódik az előző fejezethez, aki nem olvasta volna akkori cikkemet, az ITT pótolhatja. A The Last Door egyébként hiánypótló alkotás. Nagyon kevés igazán jó point n' click játék készül manapság. Annak idején szinte futószalagon érkeztek egymás után a jobbnál jobb címek, manapság csak elvétve jön egy-egy olyan remekmű mint például a Lone Survivor avagy a jelen iromány tárgyát képező The Last Door. Szerencsére az indie videojátékok térhódítása apropóján nagyon sok lelkes amatőr vág bele napról-napra új mesterművek készítésébe. Néha ezekhez alig kell pár ember. Mindössze 4-5 fős brigádok is alkothatnak maradandót. A The Last Door készítői spanyolok, és ama ország horrorfilmes termései után joggal várhatjuk el, hogy ránk hozzák a frászt egy indie horrorban. Örömmel jelenthetem: ez a The Last Door esetében maximálisan igaznak bizonyul. Ez a játék szörnyen félelmetes. Még emlékszem az előző részre, mennyre paráztam a végigjátszása során. Mondjuk ott eleve az atmoszféra nagyon erős volt. Leginkább Poe és Lovecraft avagy a századeleji gótikus horrorban tevékenykedő írók műveihez tudnám hasonlítani azt a fajta atmoszférát amelyet ez a játék átad. Ha filmes példákkal kellene élnem akkor mindenképp megemlíteném a Másvilág, az Árvaház, vagy épp a Fekete ruhás nő című alkotásokat. És ha hozzáteszem, hogy jól sikerült magyar fordítás is készült már eddig az első két fejezethez, nos, azt hiszem ez kellően felbátoríthatja azokat akik kedvelik a műfajt és szívesen tennének vele egy próbát. Lássuk, mit tartogat nekünk a Chapter 2: Memories névre keresztelt fejezet.
Kalandunk legeleje ismét iszonyatosan hatásos felvezetés
Hősünk továbbra is Jeremiah DeWitt akit az előző részben átélt szörnyűségek miatt rémálmok kísértenek. Pszichológushoz jár és igyekszik felderíteni a múltjában kialakult homályos foltokat. Az előző részben megismert gyerekkori barátja, Anthony Beechworth halott. Sőt, annak felesége (Anna Beechworth) is halott. Miért és hogyan haltak meg? Mi okozta szörnyű halálukat? Mi lappang a múlt sötét árnyai közt, amely készül újra a felszínre törni? Ilyen és ehhez hasonló kérdések tömkelege jár Jeremiah fejében mikor is egy szép (értsd: esős, nyirkos, borongós) napon elhatározza, hogy felkeresi régi iskoláját. Ott – mivel Anthony-val együtt járták ki – talán választ kap majd néhány kérdésére és a hely bizonyára segít majd neki emlékezni.
Megérkezésünk után rögvest szembesülhetünk vele, hogy az egykori iskola immáron egyfajta kórházként üzemel. Teli van betegekkel, akiket papok és nővérkék gondoznak. Azonban egyre több furcsa haláleset történik. Magyarázat pedig nincs. Elsődleges dolgunk lesz felfedezni a helyet, feltárni sötét titkait és mindemellett saját múltunkba is visszatérni, hogy minél több akkori eseményről libbentsük fel a fátylat. Az első igazán szembetűnő változás az előző részhez képest az, hogy végre vannak NPC-k a játékban. Kedvünkre beszélgethetünk velük (és kell is), így még inkább teret kap a klasszikus point n' click műfaj eme sajátossága. Na, azért sok-sok oldalnyi beszélgetésekre nem kell számítani hisz ez nem egy Sherlock Holmes kalandjáték (muhaha, de vicces kedvemben vagyok) de legalább már beleépítették ezt is és így végre nem csak magunk vagyunk egy kísérteties helyen. Oké, ezzel egy kissé megölték a vérfagyasztó, magányra kihegyezett hangulatot de így legalább jóval több dolgot tudhatunk meg a történetből.
Jeremiah iskolás évei a múlt jótékony homályában lappanganak
Olvasgatható levelek újfent helyet kaptak a játékban. Ezek mind-mind nagyon sokat tesznek hozzá az amúgy is eléggé nyomasztó hangulathoz. Igen...ez az epizód sokkal inkább nyomasztó mintsem félelmetes. Na, azért párszor megint ránk hozzák majd a frászt a készítők de engem valahogy jobban lekötött az oknyomozás és a múlt feltárása. Főként ezekre koncentráltam. A sztori egyébként remek. Nagyon ügyesen köti össze a múltat és a jelent. Apránként rajzolódik ki előttünk Jeremiah az iskolában töltött éveinek elnyomott, titkokkal teli időszaka. És amint a végén a legközelebb jutunk az igazsághoz, egyszer csak véget ér az epizód. Ó, és méghozzá nem is akárhogyan! Nem fogok spoilerezni de iszonyat hatásos befejezést kapott a Memories és én személy szerint szinte rögtön kattintottam is volna a 3. fejezetre (amely ugyan még nincs magyarul de biztos vagyok benne, hogy hamarosan lesz). Úgyhogy le a kalappal a készítők előtt. A kezdetleges, borzasztóan pixeles grafika pedig senkit ne tántorítson el továbbra sem. A hangsúly az atmoszférán és a történeten van. Meg a csodálatos zenén. Az alapvetően zongorára épített dallamok olyannyira szerves részét képezik a játéknak, hogy én már le is töltöttem az OST-t mp3-ban. Egyszerűen gyönyörű. Carlos Viola remek munkát végzett. A játék egyébként továbbra sem túl nehéz. Csak néhány tárgyat fogunk felvenni eme rövid kalandunk során és azokból is csupán párat fogunk kombinálni egymással. Nincsenek logikátlan megoldások. Alapjáraton 1-2 (max. 3) óra alatt letudható a Memories. Bár függ ez attól is, hogy valaki mennyire járatos a kalandjátékok világában.
Az egykori intézmény jócskán megváltozott
De aki a műfaj szerelmese és esetleg még a gótikus horror nagy rajongója is, az abszolút elégedett lesz. Egy jó tanács – amelyet egyébként a játék elején is feltüntetnek – még, hogy este, sötétben, lehetőleg fülhallgatóval játsszuk végig. Akad benne néhány jumpscare amitől kissé (nagyon) megugorhat a pulzusunk (a vörös szemű nyulak a vége felé például nagyon parásak). Hogy mindezt egy point n' click játék abszolválja, az pedig tényleg csak hab a tortán. Amúgy teljességgel ingyenes. Le is lehet tölteni de akár böngészőből is játszható (a 3-as gomb lenyomásával teljes képernyős módban is). Én szívből ajánlom mindenkinek, aki kicsit is kedvet kapott rá eme cikk után. Az alábbi linken elérhetitek:
Értékelés: 10/8
Értékelés: 10/8
