Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Mi kell egy jó horror filmhez?

2014. augusztus 10. - -Britpopper-

Manapság már annyi horror film létezik, mint égen a csillag. Havonta jön ki több tucatnyi, a horror-rajongók már nem is győzik számon tartani őket. Szerencsére az indie szféra a filmesek körében is igencsak felkapottá vált, így független filmesek is letesznek az asztalra igazán remek alkotásokat. Persze Hollywood továbbra is jóval felettük áll, ezért a tendencia többnyire még mindig az, hogy a kiszámítható jumpscare-jelenetekkel operáló filmek tarolnak a kasszáknál (mint legutóbb az Oculus amely annyira kiszámítható lett mint egy Barátok közt epizód). De elgondolkodtatok-e már azon, hogy mi minden kell egy igazán jó és a későbbiekben is emlékezetes horror filmhez? Én összegyűjtöttem. Megtudhatjátok alant. De kezdjük előbb azzal, hogy mi NEM KELL hozzá:

 

Sok pénz:

Nagy hiba azt hinni, hogy egy sikeres horror elkészítéséhez több millió szükségeltetik. Ez ostobaság! Már az 1999-es The Blair Witch Project is bebizonyította, hogy elég egy puszta VHS-kamera és néhány lelkes amatőr színész (?) ahhoz, hogy az eredmény megfelelő legyen. Hiszen lényegében miről szólt az a film? Csapatnyi egyetemista kimentek egy hatalmas erdőbe forgatni és annak a rendje s módja szerint eltévedtek, aztán pedig különféle borzalmas dolog történt velük és még zh-ra sem tudtak tanulni. Na, hát ennyi erővel ezt bárki leforgathatta volna épp a Normafán is csak ott sanszos lett volna, hogy az éjszaka közepén nem gyerekek szellemeinek nevetését, hanem Budakesziről odatévedt részeg fiatalok ordibálását hallják a szereplők. Aztán ottvan még a Saw példája. Az 1. rész 2004-ben mindössze alig több mint 1 millió dollárból készült, és 100 milliót hozott vissza. A folytatásokról már nem is beszélve! Tette mindezt úgy, hogy vizualitás szempontjából is felállított egyfajta mércét, hiszen ki ne emlékezne az 1. rész fagyos kékes fényben úszó jeleneteire, avagy a folytatások mély, zöldes-sárgás színbeállításaira. Furcsa módon az igazán kis költségvetésű horror filmek csak 2007 után kezdtek elterjedni. Hogy miért pont akkor? Nos, mert azidőtájt jelent meg a Paranormal Activity és ezzel új erőre kapott a found footage (ál-dokumentum) műfaj. Ehhez pedig nem kellett más mint egy jó forgatókönyv, lelkes amatőr színészek és persze azért némi pénzösszeg.

fe_0361.jpg" – Ó, ez a friss budapesti szmog!"

A Paranormal Activity 1. része – kapaszkodjatok meg! – mindössze 15 ezer (!) dollárból készült és nagyjából 108 milliót (!!) hozott vissza (csak az USA-ban). Komoly, mi? Nem is csoda, hogy "addig üsd a vasat amíg meleg" – alapon azóta is sorra jönnek ki a folytatásai (bár véleményem szerint a 3. rész volt az utolsó értékelhető a szériában). Azonban a found footage műfaj kezdett nagyon elterjedni. Jobb/rosszabb (de inkább rosszabb) alkotások egyaránt napvilágot láttak. Mindenképp kiemelendő a spanyol REC 1-2, az ausztrál The Tunnel és az amerikai V/H/S de a "nem éppen horror" műfajon belül olyan remek filmek landoltak már ebben a műfajban mint a Cloverfield, a Chronicle, vagy éppen az End of Watch. Manapság már elég ha van egy megfelelő kamerád, néhány jó ötleted és egy hely ahol forgathatsz. Aztán már csak ki kell sminkelned a nagyit, leültetni a padláson és kezdheted remegő kézzel kamerázva bejárni a házat. De egy valamit sose felejts el ami found footage horroroknál alapszabály: ha valaki/valami az életedre tör, akkor SOHA ne dobd el a kamerát és rohanj fejvesztve ahogyan a való életben tennéd! Helyette inkább igyekezz mindig az adott rémségre fókuszálni (persze inkább csak sejtetve azt, mint nagytotátban megmutatva) és még futás közben is igyekezz mindent lefilmezni! Így ugyan biztosan nem éled túl a kalandot, de legalább a nézők pulzusszáma megugrik.

Profi színészek:

Nem muszáj leszerződtetni neves hollywood-i sztárokat. Ha te horrort akarsz rendezni kevés pénzből, akkor előbb az ismerőseid között nézz körül, hátha valaki szívesen vállalná a főszerepet, legyen az a tesód, apád, vagy a macskád! Nem épp hátrány hogyha akad kifejezetten dekoratív, nagy mellekkel megáldott női ismerősöd mert ha őt teszed meg főszereplőnek akkor biztosan szerzel majd egy kis plusz nézettséget. Hiszen melyik férfi akar nyakig beöltözött, ronda csajt bámulni másfél órán keresztül aki egy erdőben pánikol, hogyha bámulhat éppenséggel szakadt atlétában, izzadtan pánikoló riportercsajt is? Nagyon nem mindegy! Persze azért hogy életszagúbb legyen a film, inkább verbuválj össze egy lelkes kis csapatot. Az nem baj ha egyikőjük sem rendelkezik semmilyen színészi adottsággal. Hiszen te sem épp filmdrámát akarsz készíteni, kimerevített távolba révedésekkel, kétsoros monológokkal és magvas mondanivalóval. A lényeg az, hogy olyan karakterek szerepeljenek a filmedben akik szívesen részt vesznek benne és nem haragszanak meg azért, ha egy jelenetet tizedszer is újravetetsz velük, vagy ha művérben kell tocsogniuk. Mellékszereplőket is sokkal könnyebb így találni. Elég csak bejárnod az utcátokat. Például megkérheted az egyik szomszédodat, hogy szerepeljen egy 5 perces jelenet elejéig a filmben, cserébe pedig jövő héten lenyírod náluk a füvet vagy elviszed sétálni a kutyát. És ha már úgyis a te saját filmed lesz, akkor te magad is szerepelhetsz benne! Akár csak egy cameo elejéig (ahogyan mondjuk Stephen King) de ha nagyon egomán vagy, akkor akár a főszerepet is magadra oszthatod. Csak aztán ne felejtsd el kifizetni a többieket is, ne csak magadat. Persze forgathatsz extra minimális költségvetésből egyszereplős filmet is. Ilyen volt a 2010-es Buried avagy a szintén abban az évben landolt – és jóval nagyobb visszhangot kapott – 127 Hours. Ha a Buried alaptematikáját követed akkor elég annyit tenned, hogy bezárod magad egy koporsóba egy kamerával és ott leforgatod az előre megírt forgatókönyv alapján a filmedet. Mondjuk arra azért ügyelj, hogy ha a minél életszagúbb jelenetek miatt valakivel be is szögeltetted a koporsó fedelét, majd ugyanez a valaki ki is szabadítson a forgatás befejeztével. Különben a film túl élethűen érhet véget és nem biztos, hogy zombiként akarod viszontlátni magad.

Klisék sokasága:

Végtelenül unalmas és előre kiszámítható ma már az az alapkoncepció, hogy kicsinyes problémákkal küzdő család új, frissen vásárolt házba költözik ahol kis idő elteltével (azaz a film kb. negyedénél) megmagyarázhatatlan dolgok veszik kezdetüket és ezzel hozzák rájuk – meg a nézőkre – a frászt. Ugyanennyire klisés a mindig party-képes fiatal egyetemisták erdei nyaralóba történő kiruccanása is, felelőtlen szexxel, folytonos alkoholfogyasztással és a pincében bujkáló démonnal. De legalább ennyire elcsépelt az óriási, kísérteties házban éjszaka felfedezőútra egyedül induló, és a legkisebb neszezéstől is megrettenő hálóinges nő, avagy a rövidebb út reményében a helyi kannibálok közé keveredő família -féle klisé is. Ezeket hanyagolnod kell a filmedben, hogyha nem akarod, hogy az internet népe a porig alázza az alkotásod. Például menj szembe az elvárt dolgokkal és legyél meglepő! Főszereplőd amikor az éjszaka közepén felkel egy hangos zajra a földszintről, akkor ne menjen le egy szál gyertyával a kezében hanem mondjuk kapcsolja be a TV-t és nézze meg a Szulejmán-t vagy igyon egy pohár vizet a mosdóban (a tükörben ne jelenjen meg előtte semmilyen démon!) és feküdjön vissza aludni.

black-and-white-exorcist-father-merrin-horror-linda-blair-the-exorcist-Favim.com-63676_large.jpg"– Csak jelzem kisasszony, hogy magácskán nincsen bugyi!"

Avagy ha iszákos egyetemisták véletlenül az erdei faház pincéjében egy felettébb félelmetes könyvre bukkannak, akkor ha fel is olvasnak belőle, legalább másképp viszonyuljanak a következményekhez. Ha furcsa zajokat hallanak odakintről az erdőből akkor véletlenül se menjenek ki (pláne ne egyedül) megnézni, hogy mi az. Inkább igyanak, szívjanak, vagy dugjanak. Nem kell akkora csavarokat belevinni a sztoriba mint a Saw de az átlag horror-szabályokat (normákat?) simán fel lehet rúgni. A befejezésnek viszont mindenképp ütősnek kell lennie! Olyannak, hogy a nézőknek tátva maradjon a szája. Ha nem is Saw és nem is The Others, de minimum Paranormal Activty vagy REC -szintű lezárás kell a film végére. Hogy lehessen agyalni a látottakon még a moziból kifelé jövet is. Persze túlságosan elgondolkodtató sztorit nem szabad a nép elé tárni, mert akkor a többnyire agyhalott zombikból álló amerikaiak nem fognak beülni a filmedre. Meg kell hát találni az arany középutat és nem letérni róla a hívogató kerülőút miatt.

 

Ezzel le is tudtuk, hogy mi NEM KELL egy jó horror film elkészítéséhez. Ezeket nyugodtan szelektálhatjátok, hogyha esetleg már elkezdtetek volna listát írni korábban a szükséges dolgokról. Nem ezektől lesz jó egy horror. Most inkább lássuk végre, hogy mi minden KELL hozzá:

 

Jó sztori:

Ezen nagyon sok áll vagy bukik. Hogyha egy teljesen bagatell történettel rukkolsz elő, akkor az a kutyát nem érdekli majd. Olyan sztorit kell összehoznod, amely a moziba csalogatja azokat akik utánaolvastak a neten. Inkább ne próbálj meg ikonikus sorozatgyilkost létrehozni mert Freddy Krueger, Jason Voorhess vagy Michael Myers hiszen ők a '80-as években teremtettek mítoszt maguk körül, ma már nem állnák meg a helyüket. Manapság már az okos sorozatgyilkosok korát éljük. Mint például Jigsaw. De a legbiztosabb megoldás még mindig az, ha a természetfeletti felé fordulsz. Nem, nem arra gondolok, hogy a Gellért-hegy tetején járj esőtáncot a filmed sikerének reményében, hanem hogy vidd bele a természetfeletti dolgokat a készülő alkotásba. Azaz: legyenek benne szellemek, kísértetek, démonok és ezeknek a különféle verziói. Mindehhez viszont elengedhetetlen a megfelelő szakmai tudás. A The Conjuring tavaly például felettébb sikeres volt (teljesen megérdemelten) azonban az olyan apróságok mint mondjuk, hogy a démon jelenlétében hirtelen lehűlt a levegő, vagy átható bűz kezdett terjengeni a szobában, csak az olyanoknak mondtak bármit is akik olvastak már hasonló észlelésekről. Aki hisz a szellemek létezésében, az pontosan tudja, hogy milyen jelei vannak annak ha egy házat szellemek laknak. És itt nem a Casper -féle ostobaságokra gondolok mint például, hogy a jóságos szellem segít a kislányoknak meg vicces és aranyos és úgy néz ki mint egy élő spermium... Hanem hogy dokumentált esetek vannak arról, hogy a különféle paranormális észlelések idején a levegő hőmérséklete valóban lecsökkent, furcsa (dög)szag érződött a helységekben és kopogószellem (poltergeist) esetében tárgyak mozogtak ide-oda. Ezek köré már fel lehet építeni egy érdekes sztorit. De kiegészítheted még annyival, hogy valós események által inspirált cselekményszálat hozol létre. A The Conjuring is valós eseményeken alapult (ezekről a Citrom blogon írtam is, mégpedig ITT), csak a végét változtatták meg gyökeresen. Persze ilyen történeteknél a legtöbb tragédiával végződött, úgyhogy csak óvatosan nyúlj ezekhez a témákhoz. Ha inkább a biztos utat választod, akkor te magad találsz ki egy remek sztorit és építed aköré a filmet. Ha nem vértől tocsogó slashernek szánod hanem inkább a zsigeri félelemre építő, ijesztgetős-horrornak akkor mindenképp olyan szellemet/kísértetet/démont állíts a középpontba akinek évszázadokra visszanyúló múltja van és nem csak a tavaly végelgyengülésben elhalálozott Lajos bácsi ittragadt lelke aki azért borogat a konyhában edényeket és poharakat, mert nem találja a kedvenc bögréjét.

Megfelelő helyszín:

Az egész filmed elúszik, hogyha nem tudsz normális helyszínt választani. A Paranormal Activity készítői például nem kellett hogy túlságosan megerőltessék magukat, hiszen az egész film egy házban játszódik (ahogyan az összes többi folytatása is). Szóval talán egyszerűbb ha bekamerázod a saját lakásotok és ott forgatod le a filmet. Mondjuk nem árt nem megfeledkezni a kamerákról, nehogy olyasmit is felvegyenek amiket nem kellene és a későbbiekben a haverjaid mondjuk nagyra értékelik, de a csajod kidob érte. Másik igen olcsó lehetőség, hogy keresel egy elhagyatott placcot valahol a környéken és azt teszed meg elsőszámú forgatási helyszínnek. Elég egy elhagyatott gyárépület, vagy egy évtizedek óta üresen álló, romos ház is. Utóbbi még talán jobb választás is lenne, hiszen egy ódon kísértetház mindig nagyon népszerű. Ügyelned kell azonban, hogy a hely biztosan üres legyen! Előbb alaposan körbe kell járnod, átfésülnöd, hogy nem-e lakják kóbor állatok vagy hajléktalanok. Amíg egyedül bolyongsz benne, eluralkodik rajtad az a páni félelem amelyet utána majd ügyesen tovább tudsz adni a filmedben.

tumblr_m0s728S2SK1qawgyho2_500.jpg"– Gyere muter, meghoztam neked a naptejet!"

Figyelj arra továbbá, hogy ki kell pucolnod az adott helyet. Egy elhagyatott ház remek helyszín lehet a filmhez de ki hiszi el, hogy az 1800-as években játszódó kosztümös horrort lát, amikor a földön szerteszét hevernek a használt gumik és energiaitalos palackok? Sajnos magadnak kell kitakarítanod a helyet, de megéri a fáradtságot hiszen utána annyit forgathatsz ott amennyit csak akarsz. És mindezt persze teljesen ingyen. Még mindig jobb minthogyha otthon tennéd meg ugyanezt és egy bemutatott kopogószellem-észlelés után úgy a földhöz vágsz néhány tányért a kamera előtt, hogy felkopog az alsó szomszéd.

Kreativitás:

Ez talán a LEGFONTOSABB mind közül. Ha egy ezerszer látott, kliséktől hemzsegő horrorral állsz elő akkor az maximum 1-2 hétig fog kitartani a mozikban, utána – a lehúzó kritikáknak is köszönhetően – nagyon hamar a feledés homályába merülhet. Éppen ezért felettébb kreatívnak kell lenned! Csinálj olyat amit előtted még nem csinált egyetlen horror film rendező sem! Alexandra Aja a 2012-es Maniac című filmjével meg merte csinálni azt, hogy az eseményeket "FPS-nézetben" láttatta a nézővel. Azaz mindent úgy láthattunk, ahogyan azt a filmbéli főszereplő (Elijah Wood) is látta. Ez már önmagában is nagyon kreatív megoldás volt, amihez csak még többet tett hozzá a remek szintipop zene is. Azonban vigyáznod kell, hogy filmed ne legyen túlságosan is művészieskedő! Még nem vagy egy Guillermo Del Toro, maradj inkább a jól bevált receptnél! Nem szabad átesni a ló túloldalára, mint tették azt a paródiába hajló Serbian Film készítői. Ha tényleg félelmetes/ijesztő filmet akarsz akkor ne told a nézők arcába közvetlenül a rémségeket! Pontosan ezen hasalt el az amúgy ígéretes alapkoncepcióval induló Grave Encounters, amely ott siklott ki véglegesen mikor az olcsó CGI-technikával megkreált rémségeket elkezdte mutogatni. Ezért álltam mindig is inkább a Paranormal Activity oldalára mert az a széria folyton csak sejtetni engedte a démont, miközben a múltjáról csöpögtetett háttérinformációkat.

tumblr_makladFFON1rdq2opo1_500.jpg"– És most végignézzük az Éjjel-nappal Budapest összes részét!"

Ugyanakkor a zsigeri félelemkeltéshez vissza kell nyúlnod egészen a múltba, és alapul venned olyan filmeket mint például az 1920-as Dr. Caligari, a '22-es Nosferatu, vagy későbbről a Peeping Tom avagy a Psycho (mindkettő '60-ból). Nem árt tisztában lenned a klasszikusokkal sem. És persze a modern horrorok legjobbjai is fel kell, hogy sorakozzanak az általad előrevett filmek listájára. Ha kellő alkotói szellemmel és elegendő fantáziával rendelkezel akkor egészen nyugodtan összehozhatsz egy klassz kis horror filmet, a felsorolt szempontok alapján.

 

Most már ugyanis tudod, hogy mi NEM KELL és – ami fontosabb – mi KELL egy jó horror elkészítéséhez. Nincs is más dolgod, mint nekiülni és megírni egy megfelelő forgatókönyvet, keresned alkalmas színészeket és választani egy megfelelő helyszínt. Utána pedig már csak be kell állnod a kamera mögé és indulhat is a felvétel! ;)

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr36591003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása