(Kiragadott életkép a mindennapokból)
Úgy esett hogy egyik reggel busszal indultam át legjobb barátomhoz. A végállomáson szépen fel is szálltam (az első ajtón ahogyan kell, bérletet jól láthatóan felmutatva) és vártam az indulásra. Percre pontosan 9:50-kor el is indultunk. Gyönyörűen haladtunk kb. 5 megállót mire egyszer csak a busz lehúzódik az út szélére és megáll. Eltelt 1-2 perc mire valaki érdeklődni kezdett hogy mi történt. Erre kiszól a sofőr (aki egyébként nő volt) hogy nem működnek se a lámpái, se az index, így ő képtelen tovább vezetni, meg kell várni a cserebuszt. Szuper... Mivel egyébként is mellettünk volt nem messze egy buszgarázs, viszonylag "hamar" (14-15 perc) küldtek egy pótjáratot. Arra aztán szépen mindenki átszállt, természetesen zsörtölődve mert már így is késésben voltunk. A sofőrnő közben kedélyesen elcsevegett mindenkivel.
Oké, tovább indultunk. Rögtön 2 megálló múlva, az egyik sarkon fémes csattanás. Hátulról belénk jött egy mikrobusz. Erre lepattantak vagy hárman, elkezdtek tanakodni mi legyen hisz sietni kéne... Végül 1-2 perc múlva mentünk tovább, nem volt olyan nagy a kár. Onnantól fogva hasítottunk mint az ágyúgolyó. Ideges lehetett a sofőrnő is mert a bemondón folyamatosan kommunikálta - gúnyos hangvétellel - hogy aki le akar szállni az ne az első ajtónál tegye mert az a felszállóké, etc.,etc. 70-el száguldottunk végig olyan utakon amelyek az előző évszázad óta felújítatlanul állnak. Mondanom sem kell, ezt többen nehezményezték (volt aki ízesen előre is kiabált hogy "A kurva anyádat már!" de hangját elnyomta a busz süvítő robogása). Jómagam az ülésbe passzírozva azért imádkoztam hogy el ne üssünk valakit mert már tényleg csak ez hiányzott volna az Elátkozott BKV busz históriájából. Kínkeservesen hosszú percek következtek, de végül szerencsésen és épségben megérkeztem a kiszemelt megállóhoz, és remegő térdekkel végre elhagyhattam az Ördög járművét, mely vélhetően a kénköves Pokolba ment tovább.
