Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

A Kaiser Chiefs tündöklése és bukása

2015. március 19. - -Britpopper-

Ha már alapvetően indie zenékre specializálódott blogról lévén szó, muszáj néha egy kis "történelemórát" is tartanom. No, nem kell rögtön megijedni. Csupán egy kis áttekintés jön most, egy olyan zenekarról, amelynek munkásságát jómagam a kezdetektől fogva végigkísérem és mivel épp nemrég jelentkeztek egy vadonat új dallal, úgy gondoltam picit végigveszem az eddigi pályafutásukat. Ők bizony abszolút megérdemlik, hisz nagyon sokat tettek a modern indie-rock műfajáért. A leeds-i Kaiser Chiefs zenekarról van szó, akiket én speciel imádok. Kezdjük egy kis történelmi áttekintéssel. Nick Hodgson, Nick Baines és Simon Rix 11 éves kor körül lehettek és egy osztályba jártak a St. Mary's School nevű iskolában, Leeds-től nem messze. Miután elhagyták az iskolát, Rix és Baines egyetemre ment 1996-ban, ott találkoztak Andrew White-tal és Ricky Wilson-nal. Hodgson, White és Wilson megalapította a bandát Runston Parva néven. Miután a Runston Parva nem hozta meg az átütő sikert, a csapat újraformálta mint Parva. Később visszatért Rix és Baines az egyetemről. A Parva karrierje túlmehetett volna Leeds határain, hiszen eléggé rátermett volt a feladatra. De miután a Beggars Banquets bezárta a Mantra kiadót, a Parva ki lett dobva, lemezek nélkül. A srácok úgy döntöttek, az együttest egy új névvel, megújulva támasztják fel. A banda neve Kaiser Chiefs lett. Az új nevét a csapat egy dél-afrikai futballcsapatról kapta, a Kaizer Chiefs-ről, ahol a Leeds United kapitánya, Lucas Radebe játszott. Így indult tehát a Kaiser Chiefs története, akik 2005-ben olyan erővel robbantak be a köztudatba, hogy abba beleremegett az egész Egyesült Királyság.

2005:

A Kaiser Chiefs debütáló albuma, az Employment, 2005 márciusában lett kiadva. A lemez inspirációs forrásai egyértelműen a '70-es évek második feléből merített punk rock, a '80-as évek -féle new wave és a '90-es évek britpop stílusa voltak. Mellé jött még hogy a frontember, Ricky Wilson, egy iszonyatosan karizmatikus pasas, nem mellesleg kiköpött ifjúkori Damon Albarn (Blur/Gorillaz). Az Employment begyűjtötte az angol listák 2. helyét, és ötszörös platinalemez lett. 2005-ben az Employment jelölve lett a rangos Mercury Prize-ra is. A kritikusok pedig imádták. Nade hogy ne imádták volna, hiszen a zenekarban kulminálódott minden amire az akkori, post-punk és késői indie-rock rajongó fiatalság vágyott. Azonnal táncolható, abszolút slágeres - és frappáns dalszövegekkel megáldott - dalok és energikus, tombolós koncertek az egyre nevesebb fesztiválokon. Komolyan, zabálta őket az egész csőgatyás, Converse-cipős alter szcéna.

kaiser-chiefs.jpg

Számomra az Employment éppen olyan nagy klasszikus mint a Franz Ferdinand egy évvel korábbi, cím nélküli debütje. A Kaiser Chiefs a legjobbkor volt a legjobb helyen és ennek tökéletes lenyomata ez az LP. Nem mellesleg az abszolút megaslágereken (Everyday I Love You Less and Less, I Predict a Riot, Oh My God, stb.) kívül olyan B-oldalas szerzeményeket írtak akkoriban mint a Hard Times Send Me, a Not Surprised, avagy a Seventeen Cups amely bármikor képes feldobni az ember hangulatát, annyira pozitív az egész. Igen biztató jövőt jósoltak hát nekik, sőt, akár lehettek volna ők az új Blur is. Sajnos a feltételes mód indokolt.

2007:

A második album, a Yours Truly, Angry Mob, 2007 februárjában lett kiadva. A csapat a lemezt 2006 szeptemberében és októberében vette fel a Hook End Studio-ban, Oxfordshire-ben. A banda zenéjét ezúttal - az eddigi hatásokon kívül - a Led Zeppelin és a '80-as évek amerikai rockzenéje ihlette, és több mint 22 számot vettek fel a stúdióban. Én kifejezettem sajnálom hogy ezek nagyrésze B-oldalasként végezte, mert tényleg nagyon erős dalokról van szó. Persze azért az LP-nek sincs oka szégyenkezni, hisz például a beharangozó Ruby a srácok első olyan dala lett amely az első helyig kúszott fel a zenei listákon az országban. Emellett jópár videojátékban (pl. FIFA, NFS, PES) helyet kaptak róla dalok, amelyek még népszerűbbé tették a zenekart és ezúttal már az USA-ban is legalább akkora rajongótábort tudhattak magukénak mint Angliában. Nekem a Yours Truly, Angry Mob mondjuk bejött...úgyahogy. Koránt sem volt annyira energikus és eredeti mint a debüt, de korrekt folytatásnak tartom mind a mai napig. A Ruby például hatalmas megasláger, a Highroyds süvítően energikus, a Lennon-t idéző Boxing Champ (ami valamiért nem lett feltüntetve a borítón) pedig üdítően eredeti. A kritikusok ennek ellenére erősen közepesre értékelték az albumot. Felfogta ennek súlyát a zenekar is, akik 2007-ben törölték néhány amerikai turnéjukat és hazamentek új számokat írni, merőben új stílusok felé nyitva.

2008:

Egészen pontosan 2008. október 20-án jelent meg az új album, az Off With Their Heads, melynek producere Mark Ronson volt. Érdekes stíluskavalkád mutatkozott a kész anyagon, hiszen éppúgy nyúltak bele a '80-as évek szintipopjába (You Want History) mint az afro (!) és egyéb hatásokat felvonultató világzenébe. Nem mondanám hogy rossz lett a végeredmény, egyszerűen csak messze elmaradt a debüt szintjétől. Kicsit olyasminek véltem az egészet mintha a The Beatles India-tripjét próbálták volna újraértelmezni. De ez nem jött össze. Voltak kifejezetten klassz dalok a lemezen (még egy kis rappelés is belefért a Half the Truth-ban), Lily Allen vendégszerepeltetése is kifejezetten jó ötletnek bizonyult, és nekem személy szerint az olyan dalok tetszettek a legjobban amelyeket egyáltalán nem slágernek szántak (mint mondjuk a Tomato in the Rain) de végül az Off With Their Heads a feledés homályába merült. Akkoriban már kezdett egyértelművé válni hogy ha a Kaiser Chiefs nem is "one hit wonder", de "one album wonder" zenekarként lesz elkönyvelve az angol rockzene kopottas történelemkönyvében és könnyedén a feledés homályába veszhetnek.

2011:

A srácok hosszabb időre visszavonultak dalokat írni. Pár év csend után, 2011-ben hozakodtak elő a The Future Is Medieval anyagával amely egyébként teljes értékű albumként nem is értelmezhető, ugyanis inkább egy hatalmas dalcsokor volt, remek (tényleg remek, a régi időket is visszaidéző) dalokkal, melyekből a neten tetszőlegesen összeállíthattuk a saját albumunkat, de még a borítót is mi tervezhettük meg. Nekem ez nagyon tetszett annak idején, de mégis úgy volt az igazi hogy az összes dalt meghallgathattam. Mert a maga nemében tényleg mind egyedülálló. Az Out of Focus, a Child of the Jago, a Can't Mind My Own Business, a My Place Is Here, avagy a nosztalgikus Back In December és - legnagyobb kedvencem - az I Dare You a zenekar legjobb dalai közé tartoznak. Vagy példának okáért ott van a Problem Solved amelynél tempósabb, pörgősebb dalt a debüt Time Honoured Tradition-je óta nem hallhattunk tőlük (oké, a Highroyds majdnem megugrotta). A mai napig elő szoktam venni őket. Nagyon szeretem tehát ezt a dalcsokrot, az én meglátásom szerint a Kaiser Chiefs kihozta a maximumot amit ebből a stílusból azokban az időkben ki lehetett. De éppen így saját magukból is kihozták a maximumot. Nem mondom hogy a The Future Is Medieval a pályájuk csúcsa, de számomra mindenképp a legkevesebb és legszerethetőbb az egész diszkográfiában.

2012:

Ekkor megjelent egy Best of válogatás tőlük, Souvenir: The Singles 2004–2012 címmel és egy új dallal (Listen to Your Head). Sokkal fontosabb viszont hogy ebben az évben lépett ki Nick Hodgson dobos és társ-dalszerző a zenekarból. Nagy kár érte hiszen saját dalai igazi fénypontjai voltak a korábbi albumoknak. Ahogy a Kasabian esetében Sergio Pizzorno, úgy a Kaiser Chiefs berkein belül Hodgson is kezdett előlépni "második frontemberré" hiszen a John Lennon-t idéző dalai valóban kiválóak voltak. Kilépése után saját lemezkiadójára kezdte fordítani minden idejét. Az ő helyére érkezett új dobosként Vijay Mistry. Jól nyomja a srác, de Hodgson személyének hiánya a mai napig tetten érhető az új dalokban. A Kaiser Chiefs viszont ahelyett hogy feloszlott volna, új albumon kezdett dolgozni.

2014:

Tavaly Ricky Wilson zsűritagként szerepelt az angol The Voice műsorban, ezzel nem titkoltan az új lemezt promózva. Sajnos az Education, Education, Education & War a zenekar eddigi leggyengébb munkája lett. Hiába indult szörnyen magabiztosan (a Factory Gates rohadt nagy sláger), a végére teljesen kifulladt és bár Ricky lenyilatkozta hogy az album a Kaisers "második debütje", a közelébe se ért ez az Employment, de még a Yours Truly, Angry Mob színvonalához sem. Jómagam itt már temetni kezdtem végleg a zenekart, valami olyasmit tettek le ugyanis az asztalra amely kísértetiesen emlékeztetett a Bloc Party avagy az Editors pályafutására. Hiába a Ruffians on Parade vagy a My Life, az album egészen egyszerűen nem áll össze. Túl "megkreált" az egész, nyoma sincs már benne a kísérletezgetésnek, pedig mindig is szerettem a zenekarban hogy mertek új stílusokba belenyúlni. Ettől függetlenül a remény azért haloványan élt még bennem hogy a Kaiser Chiefs - jó főnixmadárhoz hasonlóan - feltámad hamvaiból. És úgy tűnik imám meghallgatásra talált.

2015:

Idén ugyanis új dallal jelentkeztek a srácok amely érdekes módon egyáltalán nem lett gyenge. Sőt, kifejezetten bizakodásra ad okot a 6. sorlemezzel kapcsolatban! Ez a Falling Awake, amelyet ITT meghallgathattok. Jópofa a koncertfelvételekből és egyéb turné-videókból összevágott klip, de sokkal jobb maga a dal amely bennem első hallgatásnál visszaidézte egészen a debüt Employment hangulatát. Ugyan kizártnak tartom hogy az új album megugorja, vagy akár csak megkarcolja annak szintjét de egy The Future Is Medieval minőségű produktumot most már igazán letehetnének az asztalra, mert erre szerintem nem én egyedül várok. "Meglássuk" - ahogy szoktam mondogatni. Én mindenesetre reménykedem benne hogy a Kaiser Chiefs egyszer megint régi fényében tündököl majd. Amikor még olyan dalokat írtak, mint ez is:

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr807281205

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása