Én mindig is odavoltam az indiai származású M. Night Shyamalan filmjeiért. Mindegyikért. Még emlékszem hogy annak idején mekkora sikert aratott a Hatodik érzék, és hogy mekkora csavar volt a végén (melyet mindenki emlegetett a suliban, ennyit a spoilerezésről). A Sebezhetetlent én VHS-en láttam, a helyi könyvtárból hoztam ki. Aztán a következő nagy durranás a Jelek volt, azt meg dettó VHS-en láttam még keresztanyámnál, aki hatalmas Mel Gibson rajongó mind a mai napig. Emlékszem hogy rohadtul paráztam a filmen, főleg mikor a kézikamerás felvételen megjelenik az az idegen lény. Ott én is akkorát ugrottam együltőhelyemben mint a filmben Joaquin Phoenix. Aztán jött a Falu. 2004-ben, erre is emlékszem. Meg hogy nagyon mondogatták hogy ha láttad akkor ne mondd el a végét, mert akkora csavart tettek bele. Hát...nem volt rossz, de azért nem estem hanyatt tőle. Viszont ott már egyértelművé vált számomra is hogy Shyamalan a horrort (azaz inkább a félelemkeltést) csak puszta kellékként használja a filmjeiben, melyek inkább vaskos drámának minősülnek. Valahogy úgy használja a horrort mint Guillermo del Toro, aki elmondta hogy nála a paráztatás csak egy kis adalék a fő történeti szál mellett. Vacilláltam is hogy most a Bíborhegyről avagy Shyamalan legújabb filmjéről, a The Visit c. found footage horrorról írjak-e. Végül utóbbi mellett döntöttem. Nekiültem hát, kötött pulcsiban, egy tálca aprósüteménnyel és citromos teával.
Szerintem Shyamalan a Falu után is letett pár korrekt filmet az asztalra. Nekem a Lány a vízben, az Esemény és új sorozata, a Wayward Pines is tetszett. Utóbbinál már várható volt hogy hamarosan új filmmel tér vissza, azonban mindenkinek voltak fenntartásai. Mondjuk nem is csoda, hiszen szerencsétlen rendező életművébe azért csak becsúszott 2-3 katasztrofális film is (az Utolsó léghajlító, példának okáért). Szóval nyugi, én is tartottam attól hogy megint valami középszerű szörnyszülöttel áll elő és gyanúm csak tovább erősödött mikor megláttam hogy a "Paranormal Activity, Insidious, Sinister, stb. -készítői" felirat is ott virít az előzetesben meg a plakátokon. Viszont mikor elkezdtem komolyabban foglalkozni a filmmel, valahogy újra felébredt bennem a remény hogy az a rendező akit annyira bírtam annak idején és nagyon kedveltem a filmjeit, most majd megint meglep valamivel. Hát nem hittem volna hogy ilyet fogok mondani, de sikerült neki. A The Visit nemhogy egy remek film lett, de ott van az év legjobb horrorjai között. Na várjatok, kifejtem.
Adott egy fiatal testvérpár, Tyler és Becca, akiket anyjuk elküld vendégségbe az eddig még sosem látott nagyszülőkhöz. Anyu azért nem megy a gyerekekkel mert 15 évvel ezelőtt úgy összeveszett az őseivel hogy azóta egyetlen árva szót sem váltott velük. De talán majd az unokák megtörik a jeget. Egyébként pedig mindkettő visz magával egy-egy kézikamerát hogy megörökíthessék az ott töltendő 1 teljes hetet. Az eleinte még kedves nagyszülők viszont fokozatosan egyre furcsábbá válnak. Eleve szigorú szabályok vannak, melyeket a gyerekeknek kötelező betartani. Például hogy a pincébe be ne tegyék a lábukat, vagy hogy este 21:30 után már ne jöjjenek ki a szobájukból. Na persze ha minden szabályt betartanának akkor baromi unalmas lenne a film, úgyhogy hamarosan megkezdődnek a hátborzongató és felettébb furcsa események. És persze megannyi kérdés. Például: miért gyűjt a papa pelenkákat a sufniban? Mi van a közeli erdei kút mélyén? Miért viselkedik úgy a mama esténként mint Kayako az Átokban? Jópár kérdés megválaszolatlan marad (de ez így van jól, legalább ötletelhetünk) viszont a film vége felé mégis bejön egy elég nagy - megjegyzem: előre sejthető - csavar, hisz mégiscsak Shyamalan filmről van szó, ez alapkellék. Nekem mondjuk a kiszámíthatósága ellenére is bejött a lezárás, valamiért teljesen más irányba kutakodtam. Azt hittem köze lesz a természetfelettihez és a végén valami démon vagy szellem lesz az igazi ludas. Node inkább befogom, aki látta, az úgyis érti mire gondolok.
A színészek jók, és főként igaz ez a gyerekekre. Simán elhasalhatott volna a film ezen a ponton, de szerencsére igen tehetséges gyerekszínészeket sikerült találni. A mami és a papi is kifejezetten jók, de főleg a mami. Hát az a nő még kedves, mézes-mázos állapotában is a frászt hozza az emberre. Soha a büdös életben nem ennék a sütijéből. A kézikamerás stílust viszont én nem erőltettem volna. Oké, tudom hogy még mindig divatos ilyen horrorokat készíteni de enélkül is abszolút megállta volna a helyét a The Visit. Azért az nagyon tetszett hogy bár alapvetően found footage horrorról beszélünk, mégis képes meglepni az embert. Gondolok itt mondjuk az ártalmatlannak induló, fényes nappal történő ház alatti bújócskára, amibe becsatlakozik a mama is. Egy szörnyen hatásos, izgalmas és roppant ijesztő jelenetsort kapunk, pedig mint mondottam, az egész fényes nappal játszódik le. Az ilyen apróságok már eleve elismerést váltottak ki belőlem a The Visit megnézése közben, azonban Shyamalan nem hazudtolta meg önmagát és az állandóan fenntartott feszült hangulat mellett jókora adag drámát is kapunk. Oké, logikai bukfencek mondjuk itt is befigyelnek (a muter elengedi a gyerekeit olyanokhoz akiket már 15 éve nem látott? Nemááááár...) de ha ezeken túl tudja tenni magát az ember akkor az év egyik legjobb horrorját kapja. Nem épül klisékre, van egy épkézláb, jól felépített és kibontott sztorija, hiteles színészekkel és pattanásig feszült hangulattal előadva.
Értékelés: 8/10
