Be kell valljam, én sosem volt nagy fanja az Ubisoft asszaszinok vs templomosok párharcának. Mikor 2007-ben megjelent az 1. rész, mindenki annyira várta már mint a messiást. Anno a PC-s játékmagazinok 5-6 oldalas előzeteseket hoztak le belőle, mindenki azt hitte hogy hatalmas durranás lesz. Ennek ellenére egy átlagban gyenge 70%-os teljesítményű cuccot kaptunk, de legalább elindított valamit. Valamit, ami azóta sem állt még meg. Mivel idén a mozikba kerül az Assassin's Creed mozifilm (Michael Fassbenderrel a főszerepben), úgy éreztem itt az ideje egy kis nosztalgiázásnak.
Szóval 2007 nekem az érettségi jegyében telt, nem is nagyon jutott időm játszani akkoriban semmivel. Pedig sorra remek játékok jöttek ki, hiszen akkor reformálódott meg a Call of Duty széria a Modern Warfare keretein belül és az első BioShock is akkoriban látott napvilágot, hogy a The Witcher-t és a Portal-t már ne is említsem. Szóval játéktermés szempontjából kifejezetten erős év volt 2007. És akkor jött ki az Assassin's Creed, mely Altair kalandját mesélte el a Szentföldön, 1191-től indulva. Amúgy a játék Xbox 360-ra és PlayStation 3-ra 2007 novemberében jelent meg, míg PC-re 2008 áprilisában, stílusát tekintve pedig sandbox típusú, akció-kaland-lopakodós TPS volt. Persze azért az a sandbox világ koránt sem volt még olyan nyitott és hatalmas mint az újabb részekben. Megismerhettük Desmond Miles-t, aki a jelenben egy Animus nevű gépezet segítségével képes volt betekintést nyerni a saját genetikai emlékeibe, emígy pedig Altair emlékeibe. Párhuzamosan zajlott a játék egyszerre a múltban és a jelenben, bár érthetően előbbiben jóval több időt tölthettünk. Az asszaszinok és templomosok örökös küzdelmének tárgya pedig egy történelem előtti időkből származó relikvia, egy "édendarab". Én sosem toltam végig a játékot, pedig megvolt kölcsönben PS3-ra. Valahogy a felénél számomra kifulladt az egész. A 2009-ben megjelent 2. résszel viszont már jóval többet játszottam, a reneszánsz Itáliába helyezett történet és a főszereplő Ezio karaktere olyannyira megfogtak, hogy sokáig a valaha készült legjobb és leghangulatosabb AC játékként tekintettem rá.
2009 volt az az év egyébként amikor elkezdtem blogolni, és mivel szimpla cikkíróként kezdtem, muszáj voltam naphosszat új cikkeket kreálni, hisz heti limit volt. Így nem sok időm maradt játszani, de Ezio kalandja olyannyira magával ragadott hogy nem tudtam abbahagyni amíg a végére nem jutok. Ez éjszakákba - sőt, hajnalokba - nyúló játszadozásokat jelentett, másnap meg olyan kómásan mentem PR manager órára hogy 3 kávé kellett hogy egyáltalán magamhoz térjek. De végigtoltam a játékot. Utána viszont a bloggerkedés és a suli minden időmet lefoglalták, a Brotherhood és a Revelations teljesen kimaradtak az életemből - ezekkel soha nem is játszottam. Picit sajnálom is, de talán egyszer majd pótolom hiányosságom. Legközelebb csak 2012-ben fordultam újfent az AC felé, ugyanis ekkor jelent meg az Észak-Amerikában játszódó, 1754-től 1783-ig az Amerikai Szabadságharc alatt tevékenykedő indián, Connor kalandja. Bevallom őszintén, nekem az Assassin's Creed 3 sosem tetszett. Az összes ismerősöm akik szeretik a szériát, hatalmas elvárásokat támasztott vele szemben, engem viszont kicsit sem fogott meg az Amerikába áthelyezett sztori. Ennek ellenére végigjátszottam. A sandbox stílus ebben a részben már kezdett nagyon kiteljesedni, a bejárható terület és a különálló városok hatalmasak lettek, a gyűjtögethető cuccok és mellékküldetések száma is megnövekedett. Viszont én valahogy nem igazán tudtam azonosulni Conorral, szerintem a mai napig ő az egyik leggyengébb karaktere az AC univerzumnak - persze csak a Unity-s Arno Dorian után.
A lovaglást sem tudtam mire vélni (szerencsére ezt a későbbi részekből kihagyták), hisz adva volt a Gyors utazás opció már ott is. Amerika pedig a valóságban sem volt sosem a szívem csücske. Azt hiszem durván 1 hónapba telt amíg a végére értem Connor kalandjának, és már adtam is vissza a lemezt Gábor barátomnak (neki valamiért sokkal jobban tetszett). Itt egy kissé már kezdtem eltávolodni a szériától. Kezdtem úgy érezni hogy kiégett az AC sorozat és már nem sok újat tud mutatni, leszámítva persze az új helyszíneket és hősöket. Aztán jött Edward Kenway története, az Assassin's Creed 4 - Black Flag. Az időpont 2013. Gáborral nyálcsorgatva nézzük a gameplay videókat YouTube-on, tudjuk hogy nekünk ez a rész KELL. Először ő veszi meg, aztán közben én is kölcsönkérem mástól, majd végül megveszem. A 4. részbe öltem eddig a legtöbb órát. Egyszerűen beszippantott Edward kalandja, de annyira nagyon, hogy ilyesmit utoljára csak Ezio-nál éreztem. A 18. században, a kalózkodás aranykorában a Karib-tengeren - és annak térségében - játszódó epizód egyszerűen tökéletes lett. Az, hogy behozták benne a hajózást és a kalózkodást, a legjobb döntés volt az Ubisoft részéről. Ezzel sikerült végre felkavarni az állóvizet, az Assassin's Creed végre kitört az önismétlés és repetitív játékmenet posványából. Imádtam bejárni a napsütötte Havannát, vagy csak úgy szimplán hajózgatni a Karib-tengeren és felfedezni új - lakatlan - szigeteket, rajtuk ősi romokkal és veszélyes vadállománnyal. Ezek mellett pedig végre a sztori is lekötött, Edwardnál pimaszabb és lazább asszaszint pedig még nem hordott a hátán a föld. ITT örömködtem is róla.
Tehát nekem a 4. rész az etalon mind a mai napig, pedig az utolsó pre gen (előző generációs) konzolokra szánt részt, a Rogue-ot még csak most szereztem be (kemény 4000 ft volt Store-on). 2014 már a next gen konzolokról, AC tekintetében pedig a Unity-ről szólt. Amely csúfosan nagyot bukott. Annyira bugos lett a játék, hogy kb. élvezhetetlenné degradálta az egyébként érdekes(nek tűnő) történetet, mely a francia forradalom alatt veszi fel a fonalat. Csak belenéztem egy ismerősömnél a játékba, de azon kívül hogy a grafika valóban szemkápráztatóan gyönyörű, maga a játék néhol borzalmasan hibás. Persze azóta már patchelték de megjelenésekor jópár rajongónak okozott bosszúságot. Nem túl jó belépő a next gen érába, na. Szerencsére a tavaly októberben megjelent Syndicate orvosolta mindezt. A 19. századi viktoriánus kori Londonban játszódó epizód egy testvérpár, Jacob és Evie történetét meséli el, az ipari forradalom tetőpontján. Londont a templomosok uralják, a város pedig hanyatlik, gyilkos bandák uralják - a háttérben persze megint a természetfelettihez kapcsolódó ügy áll. Volt szerencsém PS4-en játszani vele és nyugodtan kijelenthetem hogy az Ubisoft végre tényleg olyan játékot adott ki a kezei közül, melyre méltán lehetnek büszkék. Bugokkal és játékmenetbeli hibákkal szinte egyáltalán nem találkoztam, London pedig régóta imádott városom, élmény volt virtuálisan is bejárni. Első utam rögvest Whitechapel negyedébe vezetett, a híres Hasfelmetsző Jack után kutattam, de sajnos mindezt csak a DLC-ben lehet elérni. Mindenesetre a Fleet Streeten megtaláltam Sweeney Todd borbélyát, mellett egy ürge pedig épp teliszájjal, jóízűen húspogácsát evett. Ötletes kis easter egg, na.
A Syndicate méltó része az Assassin's Creed játékoknak - bárcsak a Unity is ilyen lett volna. De én most remekül elvagyok Shay Patrick Cormac kalandjaival a Rogue keretein belül. Ebben 1752 és 1761 között, a Hétéves Háború idején járunk, és az egyik legerősebb AC sztori bontakozik ki azelőtt, aki belevág Shay történetébe. Ugyanis az ambiciózus és tehetséges ifjú asszaszin szép lassan hitét veszti szövetségeseiben, és egy Liszabon városában történő hatalmas katasztrófa után (melyet épp Shay teremt elő) végleg szakít az asszaszinokkal és átáll a templomosok oldalára. Ez egy olyan éles váltás, melyet eddig még egyetlen AC játékban sem tapasztalhattunk (oké, a 3. rész elején irányíthattuk Connor apját, aki szintén templomos volt) és nagyszerű ötlet volt az Ubisoft részéről hogy a másik oldalt is bemutatják végre. Eddig a templomosokra csak ősi gonoszként tekinthettünk, most azonban megismerhetjük céljaikat és elveiket. Kiderül hogy a templomosok sem sokban különböznek az asszaszinoktól - csak más utakon járnak. Így végre sokkal jobban árnyalják a képet, láthatjuk hogy nem csak jó és rossz, fekete és fehér van a két szembenálló fél világában. Számomra a Rogue az eddigi összes pre gen konzolokra kijött Assassin's Creed játék tökélyre fejlesztése, megvan benne minden amit a korábbi részekben is imádtam (szerencsére a hajózás és a felfedezés ugyanúgy megmaradt), és bár a játékmechanika nagyon hasonló, nem lehet ráfogni hogy a Black Flag utánzata lenne. A sztorija bitang erős, a játékmenetbe pedig épp csak újdonságot emeltek be, amelyek még nem fekszik meg az ember gyomrát. Mikor már templomosként tevékenykedünk, néha ránk támadnak a lesből asszaszin orgyilkosok. Őket viszont lehetőségünk van észrevenni mert ilyenkor a képernyő kissé "beködösödik" és suttogásokat hallunk. Az eagle eye segítségével pedig könnyedén rájöhetünk, hol rejtőznek. Jópofa újítás, de ez egy az egyben a multiplayer átültetése a single-be. Ettől még tetszik.
Nagyon kíváncsi vagyok hogy az idén érkező új Assassin's Creed hol fog majd játszódni. A Black Flagben az Animuból kilépve és az irodában barangolva találhatunk információkat (és néhány képet) egy Egyiptomban játszódó részről, de az is felmerült már hogy a következő rész Japánba kalauzol el bennünket (nekem is ez tűnik reálisabbnak). Tehát a találgatások már mennek nagyban, aztán majd meglátjuk igaznak bizonyulnak-e. Az viszont biztos hogy decemberben érkezik a mozifilm (sajnos jócskán eltolták a megjelenési dátumot), és az előzetes információk alapján eléggé odavág majd. Nagy valószínűséggel fog majd kapni folytatásokat, hiszen én azt már most megmondom Nektek hogy hatalmas kasszasiker lesz - főleg Amerikában. Az Assassin's Creed van már akkora brand hogy milliókat csalogasson be egy élőszereplős akciófilmre is, az hogy Fassbender a főszereplő, pedig csak hab a tortán. Én amondó vagyok hogy amíg mondjuk a Call of Duty évről-évre csak középszerű részekkel képes a rajongókat bombázni, addig egy új Assassin's Creed mindig megéri a rá áldozott pénzt. Egyrészt nagyon izgalmas, érdekfeszítő története van (mely már a sci-fi műfajba is jócskán belemegy), másrészt még tanulni is lehet általa, hisz az adott korokról, helyszínekről és nevesebb emberekről rengeteg információt ad meg az erre vevőknek. Én például a Rogue által tudtam meg egy csomó új dolgot Sleepy Hollow (Álmosvölgy) városáról, mely egyébként megtalálható a Rogue-ban (és néha még a fejnélküli lovas is feltűnik!). Élmény volt. Szóval ez a széria teljesen rendben van. Amit kötelező szinten végigjátszandó epizódnak tennék meg közölük, az mindenképp a 2. rész és a Black Flag - nomeg a Syndicate. Várom az újat.
