Megint egy olyan film, amiről semmit nem tudtam korábban. Valami horrorfilmes listán botlottam bele, gondoltam ha már egyrészt démonos, másrészt found footage, akkor annyira borzalmasan gagyi csak nem lehet - tévedtem. Ez a film szörnyű. Tudjátok van az a pont, amikor a horrorfilmet készítő jómunkásemberek már semmi egyedit nem tudnak kitalálni, és elkezdik pofátlanul összeollózni más filmekből az ott bevált és jól működő ötleteket. A 2014-es The Taking of Deborah Logan annyi ilyen összelopkodott elemet tartalmaz, hogy abból már ivós játékot lehetne szervezni: aki felismer egy jelenetet, iszik - garantált lerészegedés. Olvastam hogy ez a film kijött magyarul is, de a stáblista alatt végig az járt a fejemben hogy ha ez ennyire pocsék film volt eredeti nyelven is, akkor mivé deformálódhatott magyar szinkronnal, ami ugye köztudott hogy horroroknál 10-ből 8-szor inkább irritáló - kedvenceim az unott vagy épp túltolt sikolyok és persze a hiteltelen gyerekszinkronhangok. Deborah Logan történetében viszont legalább a potenciál megvolt - ha más nem is.
Mia Medina végre megtalálta a tökéletes témát a PhD-dolgozatához, egy filmet az Alzheimer-kórról. A következő néhány hónapban kamerákkal rögzíti Deborahnak és Sarah lányának a mindennapi életét. Hamarosan furcsa dolgok kezdenek történni Deborah körül, amelyek nem hozhatók kapcsolatba a betegséggel. Nyilvánvalóvá válik, hogy az Alzheimer-kór árnyékában rejtőzik valami egészen más, valami, ami átvette az irányítást Deborah élete felett és komoly veszélyekkel fenyeget. Érdekesnek hangik? Sajnos mégsem lett az. A stáb betelepszik a házba és természetesen mindent, de mindent rögzítenek a kamerákkal. Eleinte még semmi különös nem történik, ám Deborah egyik napról a másikra kezd egyre jobban megváltozni.
Sajnos ezen megnyílvánulásai nagyon kilógnak a cselekményből, érezhetően csak az ijesztgetések miatt tették bele őket - és jócskán túltolták. Az nem baj ha az eleve furcsán viselkedő illető még furcsábban viselkedve mondjuk pucéran járkál a lakásban - működött ez a The Visit esetében is - de amikor már a saját torkát tépi fel puszta kézzel, gödröt temet vissza indokolatlanul vagy a kórház egyetlen fegyveres biztonsági emberére veti rá magát gyilkos szándékkal, ott már erősen rezeg a léc.
Concept art a barlangos jelenethez
Csak úgy mint a Lovely Molly, ez a film is a végére kezd összeállni. A dokufimes csapat révén megismerkedhetük Deborahval és a lányával, aki körme szakadtáig próbál kitartani beteg anyja mellett - pedig ez néha szörnyen nehéz neki. Szegény Deborah ugyanis nem az Alzheimer-kór miatt viselkedik egyre furcsábban, rohan ki anyaszült meztelenül az éjszaka közepén felásni a kertet vagy támad rá késsel a stáb tagjaira. Bizony nem túl nagy spoiler hogy egy démon kerítette őt hatalmába. Innentől pedig egymást érik a filmes összelopkodások, van itt Ördögűző, Paranormal Activity illetve Grave Encounters (mert hisz be kell kamerázni mindent, naná), Blair Witch Project, megidéződik a REC és a Tunnel, és ugyan a végére villant valamit a film, de nekem a barlangos jelenet is egy az egyben Blair Witch volt, csak nem Rustin Parr házában.
A háttérsztori egyébként nem is rossz. Kapunk egy erős múltbéli szálat, gyerekeket gyilkoló sorozatgyilkos őrülttel, afrikai démonnal, rituálékkal...van itt minden ami tökéletes háttérként szolgálhatna egy jól működő horrorhoz. De a The Taking of Deborah Logan sajnos minden másban alulteljesít - és emiatt hasal el. Az ígéretes történetet átkozott nagy klisé-ijesztgetésekkel, oda nem illő cselekménysorozatokkal és teljesen felesleges, töltelék-szereplőkkel (az ázsiai csajért izgult bárki is?) egészítik ki, melyek miatt a film szétesik és hiába a végén a barlangban tett látogatás valóban félelmetes, meglepően erős pillanatai, ezek már nem tudják megmenteni. Kár érte, mert bőven sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. Jó szívvel nem tudom ajánlani, de egy unalmas estét vagy esős délutánt talán feldobhat.
