Kiadás éve: 2016
Műfaj: Synthwave
Ezt hallgasd meg: Virtual Reality
Így december környékén tudatosult bennem, hogy idén nem sok olyan album akadt a kezeim közé, melyek benneragadtak volna a lejátszómban, vagy legalábbis emlékeznék rájuk. Lehet hogy a hiba az én készülékemben van, lehet hogy a felhozatal volt szar, de 2016 zenei fronton számomra szánalmasan gyér lett, ezt pedig jól tükrözi ha bárki vet egy pillantást az idén általam írt zeneajánlókra, melyek között nagyítóval kell keresni a 2016-os eresztéseket. Éppen ezért nagy örömömre szolgált, hogy már a megjelenés előtt megkaparinthattam a hazai Lazerpunk! legújabb, Nightcrawler névre keresztelt albumát, mely december 4-én lát napvilágot.
A synthwave műfaj úgy nagyjából 2014 tájékán kezdett erőteljesen magával ragadni, amiben meglehetősen sokat segített, hogy idehaza is megvan a masszív rajongótábora, mely egyre csak bővül. És ugyanígy bővül az előadók tábora is, hiszen rendre tűnnek fel újabb és újabb tehetségek, kik synthwave műfajban (is) tevékenykednek. Elég ha meghallgatjátok a Hungarian Synthwave Allstars lemezt, és rögvest szembesülhettek a hazai színtér krémjével. Lazerpunk! ott van a műfaj "nagy öregjei" között, 2013 óta készíti a '80-as, '90-es évek sci-fi és akciófilmjeiből, valamint videojátékokból merítkező számait. A 2013-mas Insert Coin EP után 2014-ben jelent meg az első nagylemeze, Game Over! címmel amit dettó rongyosra hallgattam. Most pedig itt a friss és ropogós Nightcrawler, lássuk mit tartogat:
Arra azért jobb ha mindenki felkészül, hogy ez egy nagyon pörgős, tempós lemez. Nagyon kemény, odavágós alapok és masszív, földbe döngölő dobok jellemzik a számok többségét, úgyhogy aki tengerparti pálmafás, melankolikus dallamokra vágyik, az rossz helyen jár. Itt majdnem minden egyes track teljesen partiképes, olyan, amikre bármikor instant lehet tombolni koncerten. A kezdő The Message már rögvest megadja az alaphangulatot, én pedig nagyon megörültem mikor meghallottam, hogy némi chiptune is került belé. A chiptune ugyanis a Crystal Castles 2008-as debütje óta hatalmas kedvenc nálam, mindig örülök ha meghallom valahol. Az EBM és az electro-industrial mellett pedig ezen műfaj is nagyban hatott Lazerpunk! zenéjére, úgyhogy az első dal után már kifejezetten vadásztam a chiptune-részleteket az albumon. A Virtual Reality, a Level One és Worldeater tempós, "veretős" (vagy hogy hívják ezt manapság) szerzemények, erőteljes electro-industrial hatásokkal. A Miami Mafia magában hordoz egy kis future techno ízt, a Million Dollar Baby háromnegyedénél pedig megint felszínre tör egy kis chiptune. A Warrior és a Radio Towers nekem egy picit töltelékszámoknak hangzottak. Nem rosszak, de kiragadni belőlük nem sokat tudnék. Nem úgy mint a soron következő Night Sky esetében, ahol már bekúszik az ének is. Igaz, erősen torzított formában, de nagyon sokat dob hozzá a dalhoz amely a középtempós alapjaival egy kellemes, nyugis tétellé érik össze ezáltal. A This is Not the End pedig baromi feel good érzéssel operál. Nem tudom, lehet csak nekem jött le így, de ez egy szívmelengető track amelynél azt se bántam volna, ha mondjuk 3-4 perccel hosszabb. A Stardrifter sci-fi filmeket idéző elszállás az űrben, a címadó Nightcrawler pedig lazán a földbe döngöl az ütős dob-alapokkal és a süvítő szintijével. Az Endgame nekem megintcsak eléggé feel good hangzást hozott, nagyon jól ágyaz meg a záró The Fading Memories of Summer and You -nak. Itt a cím megtévesztett, valami lassú, keserédes dalt vártam de ehelyett egy középtempós, instrumentális szerzeményt kaptam, amelyben a szintik dominálnak. Mindenesetre lezárásnak tökéletes, nem marad hiányérzete az embernek.
Fontos kiemelni, hogy a synthwave műfaj olyan mintha az álmaidat hangokba önthetnéd. A határtalan kreativitásnak semmi sem szabhat határt. Ez az a műfaj amely egyre szélesebb körökben való elterjedése ellenére is főként az interneten hódít teret, elsősorban a Bandcamp segítségével. Ami régen a MySpace volt, az most a Bandcamp. Ez az a műfaj ami sosem fog elkorcsosulni mert a különféle előadói folyamatosan annyi kreatív energiákkal és ötletekkel töltik fel, hogy öröm hallgatni. Hasonló mint az ambient, ám jóval kevésbé lassú. De nálam a synthwave visszahozta azt a régi szokásomat, hogy ágyban/kanapén fekve lejátszóról hallgatom ezeket az albumokat. Mégpedig azért mert így még jobban hatnak a fantáziára, a dalokat hallgatva az ember képes teljesen beleveszni ebbe a gyönyörű hangkollázsba, mely palettája rendkívül színes. Ha akarod napsütötte tengerparton, idegen bolygón, kísértetkstélyban, vagy akár a neonfényes éjszakai országúton is találhatod magad (mondjuk úgy 2188-ban), a synthwave előadók garantálják neked, hogy sose unatkozz. A Nightcrawler album is egy ilyen utazásra kalauzol el, és csak a fantáziádon áll, hogy miket képzelsz a dalok mögé. Nálam ez a lemez nagyon sokat fog még pörögni, és nem azért mert mint említettem, 2016 felhozatala felettébb gyér volt számomra, hanem mert egyszerűen jó hallgatni. Dinamikus, lendületes, pöpec hangzású LP, mely koncerteken még jobban oda fog vágni - a legtöbb dal instant kicsapja a ház oldalát -, de otthon hallgatva is abszolút megállja a helyét.
