No, hát nekem ez a rész tetszett a legjobban úgy hangulatilag és kinézetre is. A három rész alatt egyre visszább mentünk az időben, a harmadik rész konkrétan 1786-ban játszódik és Jonathan Prye boszorkányvadászt alakítjuk benne. Jelentős szerephez jut a történetben a vallás és nagyon szoros kapcsolatba kerülünk majd az indián mitológiával is. Nem mellesleg két létsíkon is mászkálhatunk, ugyanis lehetőségünk jut majd átkerülni a Démonvilágba is. Tehát Jonathan Prye a főhősünk, aki úgy érkezik meg Blair városkába (a korai Burkittsville) mint Johnny Depp az Álmosvölgy Legendája című filmben (még a kameranézet is hasonló). De én például rengeteg kis utalást véltem felfedezni a játék és az említett film között bár lehet csupán azért mert nagy rajongója vagyok Tim Burton munkásságának. Mikor megérkezünk a városkába, az emberek éppen fejvesztve menekülnek kifelé. Tőlük tudhatjuk meg, hogy csupán pár emberke maradt a városkában (az atya mindenképp) és hogy nagyon furcsa és megmagyarázhatatlan dolgok történnek, emberek tűnnek el, stb. Hitét vesztett hősünk gyorsan neki is áll az ügy felgöngyölítésének de azokkal a borzalmakkal amik rá várnak még ő sem számolt. A harmadik rész átszövi az eddigi két részt és minden titokról lerántja a leplet. Egyúttal ez merül el leginkább a legendában.
A filmekhez már semmi köze, az eredeti mondavilághoz viszont annál inkább. A grafika szerintem sokkal szebb és jóval hangulatosabb is mint az előző két rész nyomasztó színvilága. Ebben a részben éppen tél van, vagyis nagyon szépen megcsinált hószállingózást és havas erdőt is kapunk – amit természetesen vérrel mocskolhatunk be. Nem is kevés vérrel, mert ebben az utolsó részben kapjuk a nyakunkba a legtöbb ellenfelet és a játék végi boss-fight is kellőképpen izzasztóra sikeredett. Szerencsére nem csupán kézi lőfegyverekkel irthatjuk az ellent, a mágia is a mi oldalunkat erősíti. Arra lettem figyelmes a befejetés felé közelítve, hogy mintha már nem is egyszerű horror játékkal játszanék hanem valamiféle akcióorientált Diablo-klónnal, annyit varázsoltam benne. A Démonvilág pedig...na, az simán túlszárnyalja az előző két rész álomvilág helyszíneit! A hangok még mindig kellőképpen félelmetesek (sajnos szájmozgás még mindig nincs) és végre kapunk zenét is aláfestésnek. Imádtam amikor sejtelmes dallamok kúsztak a levegőben miközben a városka börtöne felé tartottam, a főhős léptei alatt ropogott a friss hó, a háttérben pedig egy akasztott nő hullája lengedezett az akasztófán.
A hangulat csillagos ötöst érdemel bár annyira nem lett nyomasztó és idegőrlő mint az első részé. De méltó befejezése ez egy igencsak jóra sikeredett horror játéksorozatnak és ha belemerül az ember akkor nem szabadul előle amíg pontot nem tesz az ügy végére és minden titkot meg nem fejt. Ja, és a játéknak kétféle befejezése is van (enyhe Silent Hill kikacsintás) úgyhogy csak okosan! Zárom a soraimat, remélem sikerült felcsigáznom Titeket a Blair Witch játékok valamikori kipróbálására, akik pedig hozzám hasonlóan végigtolták mindhárom részt, most talán nosztalgiáztak egy jót, ezzel a hosszúra nyúlt cikksorozattal.
Bónuszként néhány concept art:
