Hosszabb retrospektív a játékról:
A játék amitől annak idején hetekig rémálmaim voltak. A Clive Barker (Hellraiser, Kampókéz, Alvajárók) nevével fémjelzett horror FPS-ben egy Patrick Galloway nevezetű háborús hőst alakíthatunk aki az I. világháború borzalmai után régi barátja, Jeremiah Covenant meghívására érkezik annak kísérteties, hatalmas kúriájába egy éjjelen. Jeremiah borzasztó rossz állapotban van. Konkrétan haldoklik. Halott rokonai kísértik és kergetik lassacskán az őrületbe. A fegyverekkel és a különféle mágiákkal, varázslatokkal egyaránt jól bánó Patrick feladata lenne ennek megakadályozása és barátja megmentése. Csakhogy az ijesztő kúria vérmocskos falai között semmi sem az aminek elsőre látszik és mire Patrick erre rájön, már nem fordulhat vissza.
Ezzel a játékkal kb. 12-13 évesen játszani nem volt épp egy leányálom. Inkább néztem volna a Disney mesedélutánt a tévében! De nagyon lekötött a cucc. Már akkoriban is rajongtam a horror műfajáért, képzelhetitek mennyire magával ragadott egy alapvetően horror témájú FPS. Gyerekként abszolút befogadó voltam. A miszticizmus, a szörnyek, a démonok és egyéb ilyesféle dolgok is mind-mind nagy hatással voltak rám. Persze most sem járok két lábbal a földön és szokták rám mondani hogy álmodozó-típus vagyok de gyerekként ez sokkal de sokkal durvább volt nálam. Szinte ittam a játék történetét (ebben nagy segítségemre volt a hozzá ingyenesen letölthető magyarosítás is) amely sötét titkokkal és családi viszályokkal jócskán átitatott volt és amely évezredekre visszanyúlt a múltba. Szerintem Barker piszkosul jó munkát végzett mikor megírta a játék történetét! Emlékszem hogy rögtön az egész kaland úgy kezdődött hogy ott állhattunk Patrick személyében az ódon kúria előtt a félelmetes éjszakában és első feladatunk volt hogy lépjünk be a jókora, rozsdás bejárati ajtón.
De Patrick rendelkezett egy amolyan amulett -szerűséggel amely egy zöld kő volt és segítségével (már nem emlékszem pontosan, talán a jobb egérgomb lenyomásával lehetett előhozni) láthattuk néhány másodpercig a jelen világ ''kifordított'' verzióját. Nem mellesleg a múltban történt dolgokat is megmutatta ez a kő. Szóval a játék elején volt egy lámpavas vagy mifene amit ha megnéztünk ezzel az amulettel akkor láthattunk rajta egy felakasztott hullát. De az igazán borzongató dolgok a festmények ''másik arcai'' voltak. Például a galéria-teremben állt a hatalmas családi festmény amelyen az összes családtag szerepelt. Ezt ha megnéztük az amulettel akkor véres, sokkoló képet kaptunk amelyen mindegyikük halott avagy már átváltozott valamiféle zombi -szerű démoni teremtménnyé. A játékmenet egyébként klassz volt. Jártuk a hatalmas kúriát, öltük a ránk támadó visító, kutya -szerű dögöket és alkalomadtán kulcsokat gyűjtögettünk. Aztán később a Covenant-ház mellett eljuthattunk még családi kriptákba, temetőkbe, egykori apátság romjai közé és nekem személy szerint tetszett hogy még a Túlvilágra (Oneiros) is átlátogathattunk.
Az alap pisztoly + puska mellett szert tehettünk nyílpuskára is, egy mágikus kaszára (igen, kaszára...) és mindezek mellé még ott voltak a különféle varázslataink is mint például a fagyasztás avagy a halott-feltámasztás. A pályák ügyesen lettek felépítve, tartalmasak és – akkori szemmel nézve – szépek voltak. Ha jól emlékszem egy-egy szakaszt bossfight zárt amikor is mindig Jeremiah egyik átváltozott rokonával kellett felvennünk a harcot. Az én kedvencem a kibelezett, láncokkal teleaggatott összeaszott zombi-testvér volt aki már a családi festményen is úgy nézett ki hogy rögtön kirázott tőle a hideg. De azt hiszem apám le is akarta törölni a gépről mikor az egyik átvezető jelenetben egy embert összekötöztek és élve eltemettek egy kő-oltár alá. Na igen, a Clive Barker's Undying nem gyerekmese. Egy igazi felnőtt horror-kaland amelyet bátran játsszon végig mindenki aki nem ódzkodik a kicsit régebbi, hosszúra nyújtott, instant klasszikus FPS játékoktól.
