Hosszabb retrospektív a játékról:
A Silent Hill játékok mindig is garanciát jelentettek a minőségi túlélő-horror kalandozásra. A leges-legjobb epizód szerintem mindmáig a 2. rész, abból is a Director's Cut verzió. Ez egy felnőtt sztori, felnőtteknek. Fiatalabb játékosoknál bőven kicsaphatta ama bizonyos biztosítékot már régebben is de szerintem még mostanság is áll ez a feltevés. A Silent Hill 2 nem kegyelmez a játékos lelki világának. A történetben James Sunderland, a főszereplő, levelet kap az elhunyt feleségétől, Mary-től, akit elvitt egy betegség három évvel a történet kezdete előtt. Azt írja benne, hogy vár rá a ''különleges helyükön'', a békés, csendes üdülővárosban, Silent Hill-ben. Jól tudja azt, hogy a felesége már halott, de mindennél jobban hiányzik neki, és bármit megtenne azért, hogy ismét vele lehessen. Emiatt nem is gondol bele abba, hogy esetleg a levél hamis (a kézírás amúgy is teljesen egyezik Mary-ével), azonnal a városba megy, reménykedve abban, hogy Mary nem halt meg. Mikor azonban megérkezik a városba, az már egészen más helyre emlékeztet, mint ahová ő és a felesége szerettek jönni. A városra sűrű köd telepedett, és konganak az utcák az ürességtől. Később embertelen alakú, groteszk és különös lények tűnnek elő a ködben, amiért is elkezdi megkérdőjelezni a saját elméje tisztaságát. Ahogy halad egyre előrébb, úgy találkozik néhány hasonló sorstársával, akik szintén Silent Hill-be jöttek, ránézésre ismeretlen okokból. Lassan rájön, hogy valamilyen módon a város kapcsolatban áll önmagával, és az ide érkező néhány emberrel. A történet végén pedig rádöbben a nagy igazságra, hogy mi is volt a valódi oka arra, hogy Silent Hill-be látogasson. Kezdetben a ködbe burkolózó városka felfedezése még inkább izgalmas mintsem félelmetes, ám a játék csakhamar rémálomba fordul.
A sztori remek. Sötét, nyomasztó és tele van elfeledett tragédiákkal amelyeket mind a város hoz újra felszínre. Ez egyébként teljesen megszokott irányvonal a Silent Hill játékok esetében. Mármint hogy a város szembesíti az oda látogatót régi bűneivel. A játék hangulata nagyon komor. Világos rész szinte nincs is benne, nagyon sokat kell sötét helyeken mászkálni és a város utcáit is áthatolhatatlan köd-takaró borítja. Mocskos, véres, rozsdás és halott minden egyes ház, minden egyes épület. Nem csak kívül, belül is. Torz kreatúrák vánszorognak mindenfelé (ezek jelenlétére az adóvevő sistergése hívja fel a figyelmet) és egy idő után már ember legyen a talpán aki különbséget tud tenni álom és valóság között. Emlékezetes jelenetekben sincs hiány. Ott van példának okáért az a képsor amikor egy Piramisfej "megerőszakol" egy groteszk teremtményt. Avagy amikor James egy végeláthatatlanul hosszúnak tűnő lépcsősoron ereszkedik alá Silent Hill (jelképesen inkább a Pokol) világának mélyére. Kuriózum, hogy a játékhoz magyar szinkron is készült és az is, hogy szintén lelkes amatőrök már optimalizáló javítást is összedobtak, így akár Win7-en is gond nélkül élvezhetjük a 2. rész eléggé borongósra és ijesztőre sikerült történetét.
Kötelező alkotás. Nemcsak a túlélő-horror rajongóinak, de minden játékosnak is.
