Gyerekkorom egyik nagy kedvence. Volt szerencsém játszani az első résszel is, még a jó öreg rózsaszín, fehér és fekete színekben pompázó monitoron. Másnak is volt egyébként ilyen kimeneti perifériája? Vagy csak a miénk volt hibás? No, mindegy. Később szerencsére már jött a 256 színben pompázó VGA majd SVGA monitor és szép színesben csodálhattuk az előre beállított képeket, a képernyőkímélőket meg rajzolgathattunk a Paintben. De vissza a Prehistorikhoz, azon belül is az első részhez. A legszebb az egészben hogy akadt benne egy kód - azt hiszem számokból állt - és azt beütve sérthetetlenné válhattunk. Sosem jegyeztem meg de néha sikerült random bepötyögni és akkor öröm bódottá várt rám mert úgy pattantak le rólam az ellenfelek mint a golyó egy flipperpályán, én pedig arcomon széles vigyorral haladtam előre.
Aztán 1993-ban jött a Prehistorik 2 és én új kedvencet avattam. Szerintem egy teljesen korrekt kis platformer játék volt ez a maga idejében, kellően nehéz pályákkal és rejtett pályarészekkel, meg persze rengeteg humorral. Az alapfelállás pofonegyszerű: mi egy ősemberrel vagyunk, aki éhes. Nagyon éhes. Azonban ahelyett hogy tüzet próbálna csiholni barlangja magányában vagy az asszonypajtást kényszerítené szexre, elhatározza hogy nekiindul világot látni és felzabál mindent ami az útjába kerül és nem mozog. Mondjuk ez nem annyira egyszerű, hiszen utunkat különféle őslények nehezítik meg és ha nem vigyázunk, könnyedén belőlünk lehet a vacsora. Medvék, dinoszauruszok, óriás darazsak és pókok, a jeges pályán pingvinek, és még jó pár vadállat próbál az életünkre törni. Ezeket bunkósbotunk segítségével kiüthetjük a francba, nem mellesleg érdemes gyakran a földet is veszettül csapkodni, hiszen extra kajákhoz juthatunk így. És érdemes felfedezni a pályák eldugott részeit is, hiszen elég sok a rejtett cucc melyek mind-mind rengeteg pontot adnak a pályák végén esedékes összesítésnél.
A grafika sokat javult az előző részhez képest - hát még az én rózsaszín monitoromhoz képest! - és a hangok meg a zene is klasszabb lett. Jópofa hogy még olyan apróságokra is figyeltek a készítők mint például ha a játékos hosszú ideig fut, majd megáll, az ősember zihálni kezd. A játékban összesen tíz pálya található, illetve a második, harmadik és negyedik pályák után egy-egy bónusz pálya, amelyen ellenségek nem, csupán ételek találhatók. Jópofák maguk a helyszínek is, nekem a kedvencem az erdő volt de a végén bejuthatunk egy várba (igen, egy várba) is ami meg hoz egy kis Castlevania utánérzést magával. Poén hogy 1996 óta a játék elindításakor a program konstatálja, hogy a játék még mindig működik az aktuális évben. A játék által kiadott pályakódok gépről-gépre változtak, így ellehetetlenítve a kódok terjesztését a játékosok között.
Egyszerű de nagyszerű játék a Prehistorik 2, mely a maga idejében még nagyobb népszerűségnek örvendett. Én ugyan sosem értem a végére, az egyik boss - merthogy igen, akadnak benne bossok is - állandóan elvert, úgyhogy egy idő után feladtam de azóta DOSBox segítségével végigpörgettem. Továbbra is tartom hogy egy abszolút korrekt platformer ugrabugra, kellemes grafikai megvalósítással és zenével, agyament humorba ágyazva. Számomra igazi klasszikus mind a mai napig.
A játék itt letölthető:
