A valóságnál sosincs félelmetesebb. Jöhetnek-mehetnek a kitalált maszkos sorozatgyilkosok, az őrült gonosztevők, sosincs annál félelmetesebb, mint ami a valóságban is megtörténhet - vagy már meg is történt. Az Ausztrália leghíresebb sorozatgyilkosságáról készült Snowtown (ez a városka neve ahol a rémtettek megtörténtek) szörnyen nyomasztó film lett. Justin "Assassin's Creed mozit rendezett" Kruzel elsőfilmes rendezése remek arányokkal mutatja be benne a mocskos, lepukkant kisváros miliőjét a kilátástalan emberi sorsoktól kezdve, a már-már putri szintig süllyedt lakásokig. Olyan hely ez, ahol a háromlábú csontsovány kutya az úttest közepén biceg kitartóan és a tűzcsap mellett két számmal nagyobb, koszos kezeslábasban kisgyerek nyal olcsó jégkrémet. Olyan porfészek ez, ahol a legtermészetesebb dolog az ha a szomszéd perverz fasz meztelenül fotózza a gyerekeket. Ebben a közegben él a 16 éves Jamie (Lucas Pittaway) lecsúszott anyjával és testvéreivel (akik közül az egyik random időközönként megerőszakolja szerencsétlent). A szociális segélyekből tengődő család nem igazán lóg ki az ottani átlagból, napjaik eseménytelenül és reménytelenül telnek. Egészen addig amíg be nem állít a családhoz John (Daniel Henshall) mint anyuci új pasija. A csávó nagyon szimpatikus. Borzasztó kedves a gyerekekkel, gyengéd az asszonyhoz, és a szomszédság is hamar a barátságába fogadja. Jamie is egyfajta megváltóként tekint rá, olyan pótapának tartja, akire fel lehet nézni. Csakhogy John sötét titkokat rejteget, és mivel Jamie egyre több időt tölt vele, a pasasnak előbb-utóbb be kell őt vezetnie erőszakos világába. John ugyanis az erőszakra erőszakkal válaszol. Nem nézi tovább tétlenül, hogy mindenféle perverz lakik az utcában, hogy drogdílerek cuccot árulnak az iskola környékén és hasonlók - ő bizony cselekszik. A lakóközösségben pedig mindenki mögötte áll. Hiszen valakinek meg kell tisztítania az utcákat a mocsoktól. A községre veszélyt jelentő embereket elrabolják, kikötözik, megkínozzák, felmondatnak velük szalagra egy monológot miszerint sürgősen el kell hagyniuk a várost, majd végeznek velük, a testeket pedig olajoshordókba rejtik.

A brutalitást szinte dokumentumfilm szerűen tárja elénk Kruzel alkotása. A legfélelmetesebb viszont egyértelműen az, amit a saját képzeletünkre bíz. Halljuk, de nem látjuk mi folyik éppen és belegondolni, elképzelni egyszerűen sokkal hatásosabb és sokkal letaglózóbb, mintha megmutatnák nekünk premier plánban. Persze kegyetlen jelenteket így is kapunk. Ahogy Jamie egyre jobban belefolyik ebben a világba, úgy nyílnak ki előtte is a kapuk és egyszer csak azon kapja magát, hogy már átlendült azon a holtponton ahonnét már nincs kiszállás, nincs visszaút. Az őt megerőszakoló testvérének meggyilkolása a film egyik legerősebb, egyben legdurvább jelenete, amikor az emberből vadállat válik, még ha csak néhány perc erejéig is. A Snowtown azon túl, hogy elgondolkodtatja a nézőt, tudatosítja is benne, hogy ezek a szörnyűségek bizony a való életben is megtörténtek (mégpedig 1992 és 1999 között). Jól jön film után egy jó vígjáték, mert képes nagyon mély letargiába hajszolni a nézőt.

Legjobb jelenet: Mikor Jamie rájön, ki van a csaphoz láncolva