Címéhez méltón a 2002-es Irréversible stílszerűen a végénél kezdődik és visszafelé játszódik le az egész történet. A középpontban egyébként három barát - két férfi és egy nő - áll, akik együtt indulnak el bulizni, csakhogy az este szörnyű véget ér, mikor a nő egyedül hazaindulván egy kihalt aluljáróban brutális nemi erőszak áldozatává válik. Pasija és annak barátja már akkor érnek oda, amikor a nőt épp a mentőbe teszik. Arcát, melyet pár órája még elegáns smink díszített, véres zúzódások borítják. A pasija (Vincent Cassel iszonyat erős alakítása) bosszút esküszik és barátjával együtt elindulnak az éjszakába hogy felkutassák azt, aki ezt a szörnyűséget elkövette. Parádés, hogy a film eme revans beérésével nyit. Előre tudhatjuk már, hogy mi lesz a végkifejlet, az előzményekkel azonban még nem vagyunk tisztában, melyek fő mozgatórugója egyértelműen a nemi erőszak.

A megerőszakolós jelenet tényleg elviselhetetlenül, nézhetetlenül kemény lett. Borzasztóan el van nyújtva, percekkel hosszabb mint kellene lennie, már-már a "most kikapcsolom a picsába!" határán mozog. Gáspár Noé rendező mindig is híres volt polgárpukkasztó, tabudöntögető stílusáról, de amit ebben a filmben véghezvitt, az minden, csak nem nézőbarát. Gyűlölöm a nemi erőszakot, ez a film pedig percekig kényszeríti rá, hogy végignézzek egy ilyet. Az egész ráadásul egy metró aluljáróban történik meg, tehát az ember valamilyen szinten még várná is, hogy majd egy arra tévedő járókelő véget vet az egésznek. De nem, ilyesmiről szó sincs. Monica Bellucci alakítása legalább annyira erős mint Cassel-é, kettejük párosa intenzíven vibrál az egész film alatt. Furcsa az egész koncepció azáltal, hogy a végéről kezdve haladunk visszafelé az időben, de a francia filmművészet már csak ilyen elvont. Erős film, kegyetlen és durva ám bravúrosan megrendezett.