Gótikus horror képregényben? Ugyan már! - legyinthet a megrögzött horrorfanatikus, azonban Emily Carroll többszörösen díjnyertes mesterművét kár lenne kihagynia még annak is, aki belezős horrorfilmeken nőtt fel. A brit Caroll 2010-ben robbant be a köztudatba, mikor megjelent első webes képregénye, a His Face All Red, és a Poe és Lovecraft szellemi örökségét kristálytükörként óvó rajongótábor egy emberként borult le előtte. Nem érdemes tagadni, Carroll valóban remekül ért a hangulatkeltéshez, rövid - ám roppant megkapó hatással bíró - grafikus novellái pedig a két említett szerző mellett előszeretetettel táplálkoznak a Grimm-testvérek meséiből, persze azok nyers, vérfagyasztó módján.
Tartalomjegyzék
A 2014-ben megjelent Through the Woods tulajdonképpen egy gyűjtemény, melyben helyet kapott Carroll néhány nagyszerű műve, igényes, szép kiadásban. A történetek nincsenek túlbonyolítva, ahogy a karakterek sem. A félelemkeltés viszont - noha képregényről van szó - mesterien működik. Remek példa erre rögtön az első történet, az Our Neighbor’s House. Három lánytestvérről szól, kiknek apja elmegy otthonról és a lelkükre köti, hogy várják meg. Azonban ha mégsem ér haza pár napon belül, akkor csomagoljanak össze és vegyék az irányt a nem is annyira közeli szomszédos ház (innen a cím) felé. A lányok türelmesen várnak, azonban az apa csak nem tér vissza. Ekkor az egyik lány elmondja, hogy az éjszaka látott egy különös, kalapos férfit a háznál ólálkodni. Másnapra a lány eltűnik, a két másik pedig magára marad. A történt végét nem áll szándékomban elárulni, de legyen elég annyi, hogy engem konkrétan kirázott a hideg az utolsó képeket látva és szüneteltettem az olvasást.
Carroll már-már mértani pontossággal adagolja az újabb és újabb információkat, szereplőit a téboly szélére sodorva. Másik nagy kedvencem a kötetből a már említett His Face All Red, amely ismét csak olyan befejezéssel szolgál, hogy tátva maradt a szám. Pedig itt nem minél borzalmasabbnak ábrázolt, szürreális rajzokkal van dolgunk mint mondjuk Junji Ito-nál, hanem megdöbbentő, rideg lidércnyomást keltő képekkel, melyek belekúsznak az ember tudatalattijába és könnyedén hozhatnak rémálmokat, ha ezt a remek kötetet elalvás előtt olvasgatjuk. Tetszetős, hogy akármennyire is megkapóak maguk a képek, azért a fantáziának is marad hely. Alfred Hitchcock mondogatta mindig, hogy az ember attól képes a leginkább félni, amit nem lát. Ha kifejezetten a gótikus horror irányából közelítjük meg ezt a témakört, akkor elég csak Lovecraft munkásságára gondolnunk, ahol az író legtöbbször csak sejteti, körülírja a rémséget, ami ha meg is jelenik pár pillanatra, az őt meglátó szerencsétleneket örök tébolyba taszítja. Carroll nem mindent mutat meg, és ez pont így jó.
Miközben ezeket a sorokat írtam, akaratlanul is eszembe jutott egy régebbi, méltatlanul elfeledett indie játék, a The Path. A stílus egyébként nagyon hasonló és a Grimm-mesékből táplálkozó történetvezetés mindkét esetben megfigyelhető, ahogy az elnagyolt, meseszerű ábrázolásmód is, de amiben talán a leginkább hasonlít egymásra a két alkotás, az a hátborzongató horror beemelése az elsőre ártatlannak tűnő történetekbe. Ahogy az éjszaka árnyai kúsznak végig a sárga lámpafényekkel megvilágított, elhagyatott úton, úgy kúszik be a rettegés és a lidércnyomás a Through the Woods minden egyes történetébe.
Nem érdemes kihagyni.
A His Face All Red ingyenesen elolvasható itt:
