A Cloverfield tulajdonképpen egy idegenek általi megszállás krónikája, found footage stílusban. Egy csapat bulizó fiatalt ismerhetünk meg a film elején akik még csak nem is sejtik, hogy miféle szörnyűségek várnak majd rájuk az éjszaka folyamán. A katasztrófa egy szempillantás alatt érkezik: valamiféle óriási, csápos szörny szabadul rá a városra és kezd el pusztítani. Tömegpánik, menekülés, nyomorgás a még szabad utcákon, hadsereg, és közben a város folyamatosan amortizálódik lefele. Egész New York kísérteties képet fest, amint lángokban áll és sorra dőlnek össze az épületek a szörny, vagy épp a hadsereg pusztítása nyomán. Nagyon jól átjön a katasztrófa érzése a film során. Ebben a lezárás is nagy szerepet játszik, ráadásul megéri végigvárni a stáblistát is mert utána kapunk még egy üzenetet erősen széttorzítva, ami egyértelművé tette a folytatást. És persze ajánlott még az interneten is utána keresni a Cloverfield-aktáknak, készült pár hitelesnek tűnő honlap a témában.
Nyolc évnek kellett eltelnie, hogy megérkezzen a Cloverfield folytatása. Bár eredetileg teljesen önálló filmként indult, mégis ráhúzták később a Cloverfield nevet, magában a koncepcióban azonban csak nagyon elvétve idéződik meg az első film. A 10 Cloverfield Lane azzal csavar az egészen, hogy a kinti helyzet helyett a föld alá helyezi a feszültséget és tulajdonképpen egy klausztrofóbb thrillert hoz a szörnyfilmes mivolt helyett. Szót ejtenek a műholdakról, az idegen invázióról, de nagyjából ennyi a kapcsolódási pont. Meg persze a film vége, de az nekem enyhén szólva is csalódást keltett. És akkor most, két évvel később itt a The Cloverfield Paradox, ami a Netflix égisze alatt érkezett és nem kevesebbel kecsegtet, mint hogy megadja a válaszokat mindennek az eredetére. Ez azért több, mint ígéretes ajánlat.
Előre szólok: innentől spoileres leszek!
A Földön energiaválság söpör végig, a készletek a végüket járják, ezért létrejön egy speciális űrprojekt, minek keretében egy csapatnyi tudós és mérnök a Cloverfield űrállomásról spéci kísérletek keretén belül próbálják helyreállítani az energiát. A sokadik kudarc után azonban úgy tűnik sikerrel járnak, ám ekkor váratlan dolog történik: a mag túlhevül, felrobban és katapultálja az űrállomást a naprendszer másik végébe. A dimenzióugrás után a legénység egyre különösebb dolgokat kezd észlelni mind magán, mind a környezetében. Illetve párhuzamosan is zajlik egy kisebb mellékszál, ami a kvázi főszereplő nő férjéről szól, aki épp átéli azt a katasztrófát, amit az első film szereplői is. Azaz hatalmas robbanások durrognak a háttérben, lángok csapnak fel a belváros irányából, szírénák visítanak és valami mozog a füst és káosz közepén - valami nagy. Ez így leírva érdekesen hangzik? Sajnos nem az. Épp a nő férjének mellékszála az, ami teljesen felesleges volt. A film amúgy eredetileg úgy készült, hogy semmi köze nem lett volna a Cloverfield univerzumhoz, és God Particle néven jelent volna meg, csak J.J. Abrams gondolt egyet, és leforgatott még hozzá néhány extra jelenetet, meg ráhúzták a Cloverfield nevet. Ez mondjuk jó döntés volt. Igen, jó döntés, mert a Cloverfield kapcsolódási pont nélkül ez a film egy vérszegény Élet koppintás lenne.
A film kulcspontja a dimenzióugrás. Ezt nagyon jól jegyezzük meg, mert ez az oka mindennek, ez kuszálja össze a dimenziókat és gondolom a szörnyeket is ez hozza el arra a Földre, amit az első filmben láthattunk. Mert ha visszaemlékezünk, ott Robert és a többi bulizó fiatal legnagyobb problémája mindössze annyi volt, hogy Rob az új munkája révén Japánba költözik. Ezzel szemben a The Cloverfield Paradox-ban nemzetek elleni háborúról meg globális szintű energiaválságról beszélnek, a következő világháború pedig a küszöbön toporog. Az űrállomáson játszódó jelenetek egyébként nem rosszak, bár az tény, hogy elég sok sci-fi horrorból lopnak. Nekem például kapásból beugrott a Napfény (lelkes csapat vissza akarja állítani az életet a Földön) de még az Élet is, ami egyébként nekem kifejezetten tetszett tavaly. A legénység első tagjának bekattanása viszont meglehetősen tetszetősre sikeredett. Kirázott a hideg, amikor a pasas szeme egyszer csak kifordult. Bár ez a "van valami a bőröm alatt" sem egy eredeti húzás, lásd: Prometheus. De maga a jelenet jól lett megcsinálva, és ha valaki azt kérdezné, hogy mégis kivel beszélt ez az ember a tükörben, akkor a válaszom az lenne, hogy hát nyílván a másik dimenzióbeli énjével, mert valamiképp egy testbe kerültek. Legalábbis ez az egyetlen racionális magyarázat rá. Később van egy jelenet, mikor az egyik tagnak leszakad a keze és önálló életet kezd élni. Itt megint csak szóba jöhet az a teória, hogy a kezet a tag másik dimenzióbeli énje mozgatja, ezért tud írni is például.
Sajnos pont a lények eredetéről nem tudunk meg többet. Annak idején volt egy ál-weboldal, ami a víz alatt szunnyadó szörnyetegekről mutatott pár képet, de még mindig nem tudhatjuk biztosan, hogy hogyan kerültek a Földre. Ezt nagyon sajnálom, mert engem pont ez érdekelt volna a leginkább. Talán majd az egyik következő filmben jobban kifejtik, hiszen lesz még pár Cloverfield film, ne aggódjatok. A The Cloverfield Paradox egyébként egyáltalán nem rossz, simán hozza azt a szintet, mint mondjuk az Élet, noha az előző két filmhez természetesen nem ér fel. Az univerzumépítés viszont tagadhatatlanul elkezdődött, én pedig személy szerint nagyon kíváncsian várom, hogy miféle filmek jönnek még a jövőben, illetve egyszer talán megadják majd nekem is azokat a válaszokat, amiket az első Cloverfield óta keresek. A szörnyet egyébként itt csak a végén mutatják meg, jó ha mindössze 3-4 másodpercig. Elsőre fura volt nekem, hogy amíg az első filmben éppen hogy felért a legmagasabb felhőkarcoló tetejéig (a helikoptert is alig tudta lecsapni), addig itt minimum több kilométer magas, hiszen a felhők közül (!) emelkedik ki. Annak idején kaptunk arra vonatkozó információkat, hogy a New York városában pusztító lény még nem egy kifejlett példány, hanem egy újszülött. Akkor meg könnyen elképzelhető, hogy a teljes, kifejlett példány az, amelyiket itt láthatjuk titán módjára kiemelkedni a felhőkből. Ez a cselekmény egyébként ha minden igaz, akkor 2028-ban játszódik, a dimenzióugrás pedig nem csak párhuzamos valóságokat, de vélhetően az időt is megkavarta, ezért a The Cloverfield Paradox nem igazán lóg ki a többi film közül, a benne felvázolt cselekmény teljességgel elképzelhető, mint alternatív univerzum.
Szóval az alacsony pontszámokat nem feltétlenül tudom megérteni, mert ugyan a film rengeteg kérdést hagy megválaszolatlanul, a dimenzióugrás témájával tulajdonképpen egészen új távlatokat nyit meg. Bennem pedig továbbra is ott motoszkál a kérdés: honnak jöttek a lények? Akad egy másik bolygó, a távoli galaxisok egyikében, amin ilyenek élnek és a szerencsétlen véletlen elhozta őket? Ha így van, akkor én csak annyit kérek, hogy az egyik következő film játszódjon már ezen a bolygón (felderítő / tudós csapat megérkezik, majd kitör a horror), felőlem lehet egy jókora Alien koppintás is az egész, csak adjanak végre épkézláb válaszokat, eredettörténetet vagy valami hasonlót. Én vevő lennék rá.
