Az Another World tesztemnél kisebb népfelháborodás tört ki, amiért le mertem fikázni a játékot, holott attól függetlenül, hogy vitathatatlanul klasszikusról beszélünk (ezt bele is írtam a cikkbe), nem tetszhet mindenkinek. A reakciók igen érdekesek voltak, ugyanis sokan - tévesen - azt hitték, hogy fiatal korom miatt nem tudtam rendesen játszani a játékkal. Ez nem egészen igaz. 29 éves vagyok, imádom a retró játékokat és temérdek játékkal játszottam már az évek alatt, amikről igyekszem folyamatosan tesztet írni itt a blogon is. Viszont a véleményemből nem engedek, szerintem az Another World akkor is egy túlbonyolított, és sokszor egyáltalán nem logikusan felépített platformer. De erről ennyit, most egy másik klasszikust szeretnék elővenni, amit még 2006-2007 környékén tolhattam végig és nagyon megfogott. Ez az Indiana Jones and the Fate of Atlantis point 'n click kalandjáték, amely az Emperor's Tomb mellett - és persze a filmtrilógia után - a legjobb Indiana Jones történet.
A játék elkészítésének lehetősége az Utolsó kereszteslovag film sikerének, és az 1989-ben megjelent - egyébként szintén point 'n click - adaptációnak köszönhető. Eredetileg két meg nem valósult Indiana Jones film forgatókönyvét adták volna a készítők kezébe, hogy legalább az egyikből hozzanak össze valamit, de ők egy teljesen eredeti ötletet akartak, és ekkor jött a képbe Atlantisz. Lássuk be: a témaválasztás tökéletes. Az Elsüllyedt Város megannyi titkot és izgalmat rejt magában, abszolút jó kiindulópont egy Indiana Jones történethez. A híres ógörög filozófus, Platón dialógusaiból kiderül, hogy szerinte Atlantisz nagyobb volt, mint Kis-Ázsia és Líbia együttvéve, hatalmas királyságról és fejlett civilizációról tesz említést, a város természeti katasztrófák sújtotta végzetét pedig talán már mindenki ismeri.
Atlantisz városa (deviantart.com)
1939-ben járunk (tehát a trilógia eseményei után), Dr. Jones pedig az Elsüllyedt Város után kutat, korábbi asszisztense, Sophia Hapgood segítségével. Egy rövidke prológus után New York-ba utazunk, ahol Indy-nek rá kell találnia Sophiára, mielőtt a nácik érnek oda előbb. Szerencsére sikerül, és immár együtt utaznak tovább Izlandra, majd onnan a dél-amerikai dzsungel mélyén fekvő Tikal-ba, ahol egy piramisban találnak egy titkos sírkamrát, amely egy olyan követ rejt, mely emléletileg Atlantisz kapuit nyitja. Eztán az Azori-szigetek, a filmekből már megismert egyetem, Monte Carlo és Algéria következik, majd a Görögországtól délre fekvő Théra-sziget és végül Kréta. Láthatjátok, hogy a felhozatal meglehetősen impozáns, jeges vidéket ugyanúgy megjárhatunk, mint forró sivatagot, nyüzsgő piacot és kihalt sírkamrákat egyaránt, a legvégén pedig - minő meglepetés! - Atlantisz városába is eljuthatunk, amely meglehetősen sötét titkokat rejteget és talán nem annyira meglepő, hogy a kaland végére - csak úgy mint az Uncharted játékokban - a misztikus romváros itt is megsemmisül.
A helyszínek gyönyörűek, ami elsősorban a mai napig nagyon szép, kézzel rajzolt pixel háttereknek köszönhető és a VGA felbontásnak. Tényleg minden egyes helyszín igényesen lett kidolgozva, akár percekig csodálhatjuk a képeket, nem fogunk rájuk unni. Sophia egyébként hasznos társnak bizonyul a kaland során, hiszen ha elakadunk, tőle nyugodtan kérhetünk segítséget. Mármint ha azt az utat választjuk, hogy ő is jöjjön velünk. Mert bizony a játék háromféle végigjátszást kínál, és csak rajtunk áll, hogy melyiket preferáljuk. Az én választásomban (kezdőknek ez ajánlott) Sophia is részt vett a kalandban, a másik két végigjátszásban viszont egyedül kell ténykednünk és ezeknél jóval gyakoribbak az akciódúsabb szakaszok. Kissé fura, de helyet kapott egy verekedős minigame a játékban, ami azért a point 'n click műfajtól igen távol áll. Ez lényegében abból áll, hogy néha valakit le kell pofoznunk, ennek keretén belül pedig veszett klikkelgetéssel kell győzedelmeskednünk. És ha ez még nem lenne elég, néha járműveket - sőt, egy tengeralattjárót is! - kell navigálnunk, amik egész jópofára sikeredtek és egészen megdobják a hangulatot. A humor pedig egyszerűen zseniális, egyetlen percig sem veszi komolyan magát a Fate of Atlantis, záporoznak a vicces ki- és beszólások, amiken hangosan lehet röhögni a gép előtt. De megmaradtak a LucasArts játékokra jellemző félkegyelmű fejtörők is, noha akkora túlzások mint egy Monkey Island játékban szerencsére nincsenek. Én ha jól emlékszem egy olyan résznél akadtam meg hosszabb ideig, ahol valamiféle szextánssal kellett megtalálni elrejtett szimbólumokat. De ezt leszámítva nem rémlik, hogy egyetlen fejtörő is kifogott volna rajtam, mondjuk volt egy-két eléggé furmányos (mondjuk a kő-kulcs puzzle), illetve a mai napig nem tudom, hogy a játék elején felvehető széndarabot mi a fenére lehetett használni?
A grafikát már méltattam, hasonlóan igényes munka lett a zene és a szinkron is. Az irányítás tulajdonképpen ugyanolyan, mint bármelyik LucasArts kalandjátékban, kilenc féle cselekvés közül választhatunk, az inventory pedig a felvett tárgyak tárolására, megvizsgálására és kombinálására szolgál. Összességében azt hiszem az Indiana Jones and the Fate of Atlantis nem csak a valaha készült legjobb LucasArts kalandjáték, hanem a legjobb, filmvászonra soha nem vitt Indy történet is egyben. Nagyon sokan a mai napig Indiana Jones 4-nek tartják, és való igaz, már maga az alapfelállás az Atlantisz utáni kereséssel is önmagában megért volna egy különálló filmet, az Elsüllyedt Várost övező misztikum pedig legalább annyira érdekes, mint a Szent Grál, vagy a Frigyláda. ScummVM alatt bármikor futtatható, a teljes magyarosítás pedig letölthető hozzá INNEN. Én annak idején még angolul toltam végig, emlékszem, a szextáns résznél mikor megakadtam, írtam egy levelet a PC Gurunak, hogy segítsenek már és válaszoltak is, hogy mi a megoldás. Érdekesség, hogy a siker hatására terveztek egy folytatást a játéknak, Indiana Jones and the Iron Phoenix címmel, melyben Indy 1947-ben fut versenyt a nácikkal a Bölcsek kövének megtalálásáért. Sajnos a fejlesztés nagyon lassan haladt, pedig igen komoly munkát fektettek bele, például még élőszereplős snitteket is forgattak az átvezetőkhöz. Mivel nácik lettek volna benne, ez igen kényes téma volt a német piac számára (a Monkey Island játékok német eladásai messze túlszárnyalták az amerikait), ezért egy idő után lelőtték a projektet. Habár nem tűnt el teljesen, később a Dark Horse kiadó egy három részes képregény formájában megjelentette, de az néhol már teljesen eltért az alaptörténettől. A Fate of Atlantis azonban méltán lett a kiadó egyik legjobbja, tényleg a mai napig hatalmas élmény leülni elé és végigjátszani Indy eme kalandját, amely épp olyan, mintha egy soha el nem készült Indiana Jones filmet élne át az ember. Izgalmas, humoros, kellően romantikus és misztikummal jócskán átitatott point 'n click gyöngyszem, amit egyetlen rajongónak sem lenne szabad kihagynia. Számomra örök klasszikus.
