Zombis témában már nem könnyű újat mutatni. Ritkaságszámba mennek az olyan frissnek és egyedinek ható modern zombis horrorfilmek, mint a The Girl with All the Gifts vagy a Train to Busan. A Cargo előzetese engem meggyőzött, Martin Freeman-t egyébként is bírom, a Netflix gondozásában pedig valami igazán kemény, brutális drámára számítottam, ami hoz egy kis színt az unalomig koptatott zsánerbe.

Andy (Freeman) feleségével és kislányával hajókáznak ausztrál vizeken, miközben a világ darabjaira hullik körülöttük. A kontinenst ellepték az élőhalottak, akik a klasszikus kategóriát erősítik: csoszognak, hörögnek, rögtön támadnak és harapdálnak, amint friss húst éreznek. A család már épp kezd kifogyni az élelemből, mikor rátalálnak egy félig-meddig elsüllyedt hajóra. Andy átmegy lootolni és hoz is magával rengeteg ellátmányt. Később felesége is átmerészkedik, akit viszont megharapnak. A férfi a kezdeti sokk után bepakolja a nőt és kislányukat egy kocsiba, majd a biztonságos vizeket hátrahagyva útnak indulnak egy lehetséges kórház irányába. Útközben balesetet szenvednek és mire Andy feleszmél, már késő: felesége átváltozott. Mi több, meg is harapja a kétségbeesett férfit. Innentől fogva 48 órája van rá, hogy a kislányt biztonságos helyre juttassa, mielőtt ő maga is átváltozik.

Az alapkoncepció jó (mondjuk egy korábbi kisfilmet bővítettek ki) de a megvalósítás csak leírva fest működőképesnek. A film eleje valóban erős, noha láttunk már elég családi drámát a zombiapokalipszis közepén más filmekben. Csakhogy itt van egy kisgyerek is, akire különösképp vigyázni kell. Andy meg is tesz mindent, ami telik tőle, miközben egyre furcsább emberekkel találkozik útja során. Sajnos a cselekmény messze nem annyira izgalmas, hogy aggódjunk a férfiért és a csecsemőért, a körülöttük lévő világ lomhán csoszogó teremtményei csak akkor jelentenek veszélyt, ha az ember nem kellő óvatossággal közlekedik vagy épp teljesen retardált. Sokkal veszélyesebbek a még élő emberek, akik már korábban sem voltak teljesen épelméjűek - lásd: a redneck fegyvermániás faszi - de a zombiapokalipszis megnyitott egy új utat előttük, hogy kiélhessék perverzitásukat, élőn s holtan egyaránt.

A Cargo szépen fényképezett, Martin Freeman játéka pedig van annyira erőteljes, hogy elvigye a hátán az egész alkotást. És sajnos mindössze ennyi erénye van a filmnek. Mert a túlélést háttérbe helyezi, Andy nem küzd meg az elemekkel és az élőhalottakkal saját és gyermeke biztonságáért. Helyette emberekkel találkozik, van akinek segít és van, aki elől inkább menekül. Nem tudunk meg semmit a világ helyzetéről, csak annyit látunk, hogy vélhetően a katonaság ledobott egy csomó túlélőcsomagot, melyekben olyan eszköz található, amelyet a fertőzött a fejéhez tartva instant öngyilkosságot hajthat végre.

Őszintén szólva, engem leginkább a film vége borított ki.

És itt most SPOILER ALERT !!!

Oké, ezt mégis hogy gondolhatták komolyan? Nem hiszem el, hogy nem volt a stábban egyetlen ember sem, aki ne szólt volna a többieknek elfojtott nevetés közepette, hogy mikor a végén a füstből feltűnik a bezombult Andy, hátán a csecsemővel és a bennszülött gyerekkel, aki egy botra húzott hússal irányítja (!!!), hogy ez kibaszott röhejes. Olyan szinten komolytalan az egész jelenet, hogy majdnem hazavágja a teljes filmet.

SPOILER VÉGE

Nem rossz film a Cargo, de sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebből a koncepcióból. Láttunk már meggyőző drámát horror-elemekkel, melyben apa és gyermeke együtt próbáltak túlélni a feje tetejére fordult világban, a 2009-es The Road például pont erről szólt. A Cargo inkább attól tűnhet újdonságnak, hogy ausztrál vidéken játszódik, de a perzselő felszín alatt semmi olyat nem mutat, amit ne láttunk volna már ezerszer.

Értékelés: 54%