Sherlock Holmes, a méltán világhírű detektív lőtt sebbel az oldalán az életéért rohan egy hóval borított erdőben, valaki pedig a nyomában lohol és vadászpuskával lövöldözik rá. Ezzel a felütéssel indul a Sherlock Holmes: The Devil's Daughter, mely már itt egyértelműsíti, hogy nem mindennapi Holmes-kalandban lesz részünk.
Nagyon régen játszottam már utoljára Sherlock Holmes kalandjátékkal, az első még PC Guru teljes játékként a 2004-es The Silver Earring volt, utána a The Awakened (mely nagyon jól nyúlt a Cthulhu-mítoszhoz), végül a Sherlock Holmes Versus Jack the Ripper, ami pedig ugye Hasfelmetsző Jack véres történetét ültette point n' click játékmenetbe. Ezek után én elengedtem a szériát, és bár láttam, hogy azóta konzolon is tiszteletét tette az úriember és hű segítője, Dr. Watson, én mindezekből kimaradtam. A The Devil's Daughter akciós volt nemrég, nekem pedig épp nem volt mivel játszanom, ezért bezsákoltam. Arra gondoltam, egy jó kis viktoriánus korabeli nyomozgatás sosem árthat. Szerencsére nem is kellett csalódnom.
A játékban a karaktereket TPS nézetből irányíthatjuk, a többes szám pedig azért adott, mert nem csak egyedül Holmes lesz az, akit irányításunk alá vonhatunk majd a végigjátszás során. Öt fejezetet kapunk, egy-egy megoldandó bűnténnyel, amik szépen kitolják a játékidőt.
A teljesség kedvéért az esetek:
Prey Tell: Holmes egy kisfiú eltűnt apja után nyomoz, aki piszkos ügyekbe keveredett.
A Study in Green: A meggyilkolt klubtag halála visszavezet egy dél-amerikai expedíció átkához.
Infamy: Egy idegesítő színész kotnyeleskedésével kell pontot tenni egy eltűnés végére.
Chain Reaction: A belvárosi tömegbalesetről kiderül, hogy valójában szándékos gyilkosság volt.
Fever Dreams: Holmes fogadott lánya eltűnik, meg kell őt találni, mielőtt túl késő.
A címadó The Devil's Daughter csak az utolsó ügyben nyer létjogosultságot, ám mindegyik ügy tartogat valami meglepetést. Nem vagyok nagy Sir Arthur Conan Doyle fan, úgyhogy nem tudom ezek az esetek ténylegesen leírtak-e, avagy a készítők maguk kreálták őket a játékhoz, mindenesetre nekem mindegyik kifejezetten tetszett. Finoman még a humor is meghúzódik bennük, például emlékezetes az a rész, mikor Holmesszal ördögűzőnek kell állnunk, hogy egy istenfélő öregasszony lakásában körülnézhessünk, és miközben a helységben halandzsázunk, odakintről egy utcagyerek zajokat kelt, hogy a mammer azt higgye, tényleg paranormális erők járnak nála. Feldobják még a játékmenetet a különféle minijátékok is, amik mondjuk instant skippelhetőek (még a zárfeltörés is!), ám vétek lenne kihagyni őket, hiszen egész jóra sikeredtek. Csak a játék legelején éreztem azt, hogy túl vannak tolva, mikor egy utcagyerekkel kellett Assassin's Creed módjára követni valakit - bár mérget vennék rá, hogy Holmes speciális, fontos dolgokat megtaláló érzéke is a Syndicate-ből lett átemelve -, de a tetőkön ugrálás, meg a kéménypucolás a továbbjutás érdekében kicsit már soknak bizonyult. Később ezek a minijátékok jobban idomulnak a játékmenethez (pl. pallókon egyensúlyozás, QTE-szegmensek, stb.), egyedül ami frusztrált, az az ősi maja piramisban tett kitérő, ahol Holmes már Indiana Jones-nak állt, és több szinten keresztül kellett vele kijutni csapdákkal, leomló padlózattal, gördülő kövekkel és gyilkos gázzal teli termekből.
A logikai feladványok egyébként ötletesek és nincsenek túltolva sem, számomra egyedül az utolsó, csillagtérképes puzzle jelentett nagyobb kihívást, de a többi - az említett maja piramisos részen kívül - korrekt és szórakoztató lett. A grafikai megvalósítás szép, hangulatos, remekül adja vissza a viktoriánus korabeli London látképét, és szerencsére a belső terek kidolgozottságára is odafigyeltek, ezért külön élmény töviről-hegyire átnézni egy-egy szobát. A szabad ég alatt is mászkálhatunk - mondjuk mikor egy házat keresünk fénykép alapján -, és bár a kacskaringós londoni utcák jól fedik a kamu open world érzést, az egész mechanika már érezhetően a jövőre érkező The Sinking City előfutára. A Baker Street 221B alatti lakásunkban még külön öltöztethetjük is kedvenc detektívünk, sőt, láttam, hogy pénzért megvásárolható outfit pack is tartozik a játékhoz, ami szerintem jópofa extra. Az alapokat tekintve ugyanúgy tudunk profilozni embereket, majd az összeszedett nyomokból egy képesség-fához hasonló módon összeállíthatjuk a történteket, ha pedig mindennel megvagyunk és már a gyanúsított kilétét sem fedi homály, akkor dönthetünk sorsáról. Mindez nem befolyásol semmit, egyedül a mi lelkiismeretünkre van bízva, hogy hogyan döntünk: rács mögé küldjük, vagy elengedjük?
Nekem tetszett a The Devil's Daughter, egy pillanatra sem bántam meg, hogy megvettem és azokat a negatív mellékízeket sem érzékeltem, melyekkel sok tesztben találkozni. Szerintem ez egy nagyon klassz nyomozós játék, ha belemerül az ember és nem csak felületesen szemléli, akkor pedig sokkal élvezetesebb. Teljesen jól lettek összekapcsolva benne az esetek, mind között ott húzódik Holmes és fogadott lányának kapcsolata, mely pont a végjátékban csúcsosodik ki igazán, az okkultista szomszédasszony közbenjárásával. Mindenképp rá fogok majd menni a Crimes & Punishments epizódra is, mert ahogy elnézem, a Sherlock Holmes játékok még ennyi év után is képesek tartani a színvonalat.
Értékelés: 84%
