Nagyon szeretem a kísértetházas horrorjátékokat. Szerencsére az utóbbi időben többhöz is volt szerencsém ebből a zsánerből, elég csak a Silver Chains, vagy a Westmark Manor hatásos ijesztgetéseire gondolni. Steam-en régóta divatja van az ilyesféle jobb/rosszabb indie próbálkozásoknak, és ezek közé a The Conjuring House is beállt, melyet később átneveztek The Dark Occult-ra. Vajon tud még újat mutatni egy horrorjáték ebben a lerágott csont műfajban, vagy rögtön az elején elhasal?
Az Atkinson-ház tipikus kísértetjárta kúria: dohos falai között porlepte bútorok és ferdén lógó festmények sorakoznak, melyek csak sejtetik a ház több száz évre visszanyúló, véres történetét. Rejtélyes eltűnések, bizarr gyilkosságok, és egy különös szekta jelenléte is szinesíti a palettát, mi pedig természetesen itt kezdjük meg a nyomozást a házigazda szokatlan halálának ügyében. Jópofa nyitány, hogy kezdő karakterünkkel (Robert) csupán néhány percig élünk, hiszen hamar utolér minket a végzet egy vérszomjas szellemnő képében. Innentől fogva Robert jóbarátját alakítjuk, aki épp szerencsétlenül járt ismerőse keresésére érkezik a házhoz, természetesen az éjszaka közepén, naná, hogy egy jókora viharban. Épeszű ember még napvilágnál is messzire kerülné az Atkinson-birtokot, de nem úgy főhősünk: mire kettőt pislogunk, már benn is vagyunk az épületben, és nekikezdhetünk a felfedezésének.
A játékmenet nagyon sokban hasonlít a Silver Chains-re, leegyszerűsítve annyival, hogy puzzle-feladványokat nem igazán kapunk. Helyettük szimplán csak be kell járnunk a házat, és a különféle állatövi-jegyekkel felvértezett ajtókhoz megtalálnunk a megfelelő kulcsot. Dolgunkat nehezíti, hogy térképünk alapból nincs (össze kell gyűjtenünk a darabkáit, de még ekkor sem túl hasznos), valamint, hogy maga az Atkinson-ház hatalmas. Nagyon könnyen el lehet tévedni benne, elég csak egy folyosó végén rossz irányba fordolnunk, és máris teljesen összezavarodunk. Persze ha csak össze-vissza kéne mászkálnunk, akkor nem lenne több a cucc egy újabb sétálószimulátornál, csakhogy itt is megjelenik egy gonosz szellemnő, aki előszeretettel vegzál bennünket random időközönként és helyszíneken.
Előle menekülnünk kell (esetleg megpróbálhatjuk talizmánnal elijeszteni, de ezt nem minden esetben veszi be a játék), mégpedig a mentési szobák valamelyikének biztonságos magányába. Csak úgy, mint a Maid of Sker esetében, úgy itt is ezekben a safe roomokban tudunk játékállást menteni, és némileg megnyugtatni idegeinket. A The Dark Occult (vagy The Conjuring House, mindenki hívja úgy, ahogy akarja) bizony piszkosul ijesztő, ám ez a riadalom hamar átvált frusztrációba. Engem a setting megvett kilóra - mint említettem, nagyon szeretem a kísértetházas horrorjátékokat -, viszont nehezen tudok szemet hunyni afelett, hogy tulajdonképpen a játék csak ide-oda rángat a hatalmas házban, emeletre fel, emeletről le, miközben kulcsokat keresgélek és megpróbálok átjutni bezárt ajtókon. A grafika nagyon szép, tényleg eszméletlen gyönyörűen és aprólékosan ki lett dolgozva az Atkinson-ház pincétől a padlásig (sokszor csak megálltam csodálni a berendezést, ami a maga múltszázadi bájával teljesen rabul ejtette gótikus-horror iránt rajongó szívemet), és a hangok is abszolút rendben vannak. A szellemnő torz, üvöltő hangjától például minden esetben kirázott a hideg. De hiába a remek setting, ha a játékmenet hajlamos hazavágni az egészet.
Nagy kár a The Dark Occultért, mert egy nagyon ígéretes koncepciót sikerült elrontani a frusztrálóvá váló játékmenettel, és bár a gépigénye a mai vasaknak már nem annyira izzasztó, mégis képes olyan indokolatlan szaggatásokat produkálni, hogy csak pislogtam értetlenül. 2018 szeptemberének végén jelent meg az 1.0-ás verzió, és ezek szerint azóta sem sikerült érdemben patchelni szegényt. Mindettől függetlenül a horror szerelmeseinek érdemes egy próbát tenniük vele (egész komoly leárazásokat kap mostanság), hiszen ha valaki túl tudja tenni magát azon, hogy a szándékosan szopatós játékmenet miatt olykor-olykor 20-30 perceket is bukhat halál esetén, az akár még jól is szórakozhat, hiszen a hangulat valóban hátborzongató, sőt, meg merem kockáztatni, hogy kiemelkedően nyomasztó. A sztori nem egy nagy eresztés, a jumpscare-központú rémisztgetések ellenben elég jól működnek (főleg ha éjszaka játssza az ember), szóval aki csak ennyit vár a programtól, az megkapja maradéktalanul. Óvatosan érdemes közelíteni felé (és tényleg csak egy masszívabb leárazás közepette), de a horrorjátékok rajongóinak mindenképp érdemes tennie vele egy próbát.
