Mindig is nagyon szerettem a sétálószimulátorokat. A Dear Esther óta igyekszem figyelemmel követni az összeset ami megjelenik, és bizony legtöbbször igazi gyöngyszemekbe botlok általuk. A The Suicide of Rachel Foster is ebben a stílusban fogant, és nem is kellett csalódnom benne. Egy újabb klasszikus született a képében!

Több szempontból is emlékezetes maradt nekem ez a játék. Egyrészt mivel világelső szinten sikerült platináznom konzolon (teljesen random, mindössze megjelenés napján végigjátszottam és meglepődve tapasztaltam, hogy én lettem az legelső), másrészt a hangulata miatt. Jómagam is hotelben dolgozom, és a cselekmény szintén egy hotelben zajlódik, szóval ez nekem csak hozzátett az élményhez. De a The Suicide of Rachel Foster egyéb jellegzetességei miatt is kiemelkedik a mezőnyből. Ott van például a története. 1993-ban járunk, mikor is főszereplőnk (Nicole) több, mint 10 év után tér vissza az említett hotelbe, amit örökségül hagytak rá. Közben egy jókora hóvihar is eléri a helyet, szóval szegény lány csapdába esik odabenn. Ám nem lesz egyedül! Pontosabban de, egyedül lesz, viszont egy rádiótelefonon tudja tartani a kapcsolatot egy FEMA-ügynökkel, Irvinggel.

Az egy dolog, hogy Irving meglehetősen furcsán reagál bizonyos témákra, de még érdekesebb, hogy amint Nicole egyre mélyebbre ás a múltban, úgy dőlnek ki folyamatosan a csontvázak családja szekrényéből. Ki is volt a címszereplő Rachel Foster? Nos, egy fiatal lány, akivel Nicole apjának viszonya lett (mind Nicole, mind Rachel 16 évesek voltak ekkor), és amikor az egész kitudódott, szégyenében öngyilkosságot követett el. Ez egy meglehetősen erős felütés, ám a sztori nem merül ki ennyiben. Azóta szárnyra kaptak pletykák, hogy Rachel szelleme még a hotelben kísért, és ennek felderítésére egy önkéntes szellemvadász-csapat is eltöltött odabenn pár éjszakát, csak hogy felvehessenek valami paranormálisat. Kamerájukat mi is megtalálhatjuk, a rajta szereplő felvételek pedig egyáltalán nem megnyugtatóak.

Túl sok interakcióra nincs lehetőségünk. Megyünk egyik szobából a másikba, miközben a Firewatchoz hasonlóan a két szereplő rádión beszélget egymással. Amint egyre több részletet tudunk meg a múltból, úgy kristályosodik ki előttünk Rachel személyisége, valamint a vele kapcsolatban állók kálváriája. Dupla-csavart kapunk a történet lezárásában, ami nem kicsit vágja arcon az embert. Itt jegyezném meg, hogy szerintem azért szerezhettem meg a világon elsőként a platinát, mert a befejezést többen félreértelmezték, és nem tudták pontosan, hogy mit is kell csinálni abban a bizonyos autóban. Legyen elég annyi, hogy megfelelően drámai lett a szálak elvarrása, és a játék egy jókora gyomrossal szabadítja ránk a stáblistát. A látványvilág szerintem pazar: a hotel nagyon részletesen lett kidolgozva, és egészen hangulatos a szobákban mászkálni. Aztán felérünk a második (lezárt) emeletre, és az egész átvált valami rendkívül nyomasztó nyomozásba. Konkrétan meg is ijedtem egyszer egy jól elhelyezett jumpscare révén, holott a cucc egyáltalán nem az a classic horror-kategória.

Szimplán csak nagyszerűen van felépítve a The Suicide of Rachel Foster cselekménye. Elszigetel a külvilágtól, elzár minden kifelé vezető utat, majd a nyakadba zúdít egy csomó rejtélyt, amiket mind ki kell bogoznod, azonban közben nem is számítasz rá, hogy mi mindennel találod majd szemben magad. A magány, és vele együtt a nyugtalanító légkör ólomsúlyként nehezedik a válladra, amiből megnyugvást egyedül csak Irving random rádiós bejelentkezései hoznak. Hasonló az élmény, mint a 2013-as Gone Home esetében, ahol én személy szerint a végén a padlásra már igencsak remegő kezekkel merészkedtem fel. Itt a nyomasztás kimaxolását a lezárt emelet hozza el, de addig is kapunk egy-két olyan jelenetet, amiktől a hideg végigfut majd a hátunkon. A szinkron és a zene tökéletes, ahogy a '90-es évek feeling is abszolút átjön. Megspékelték az egészet egy csipetnyi The Shining (A ragyogás) utánérzéssel is, amit csak tetéz az onnan átvett padlómintázat és az átemelt vörös mosdó.

Ez egy lassú játék. Nincs beékelt osonós/menekülős horror-rész, mint a The Vanishing of Ethan Carter esetében és annyi választási lehetőséget sem kapunk, mint a Firewatchnál, sőt, még a felfedezés sem szolgál annyi meglepetéssel, ha kiismerjük a hotelt. Nyomoznunk kell: újságcikkekből, meg naplórészletekből, levelekből, különféle dokumentumokból összeraknunk a múlt mozaikdarakáit, hogy ne csupán Nicole és Irving, de előttünk, játékosok előtt is tisztuljon a kép Rachel halálával kapcsolatban. Ez a játék erről szól. Aztán mikor már úgy érzed, hogy mindent tudsz és felkészültél az igazságra, akkor úgy vág pofán, hogy kifejeled a falat. Hátborzongató lett a nagy releváció, de pont emiatt válik emlékezetessé a kaland.

PRO:

- igazi nyomasztó, hátborzongató hangulat

- egy igazán érdekes rejtély

- szép látványvilág

KONTRA:

- meglehetősen rövid

- kevés az interakció