Mivel gyerekkorom óta mániákusan rajongok Tim Burton filmjeiért (animációsért és élőszereplősért egyaránt), mindig örömömre szolgál, ha egy új film, videojáték, vagy akár képregény ezekhez nyúl vissza inspirációért. A Pumpkin Jack pedig nagykanállal merít Burton utánozhatatlan stílusából és teszi mindezt igen elegánsan.

Gonosz erők mesterkednek a háttérben. Egyszer már majdnem sikerül is örökre átvenniük az uralmat a világ fölött, azonban egy nagyhatalmú varázsló megakadályozza őket ördögi tervük megvalósításában. Ennek apropójából a mókamester Pumpkin Jacket bízzák meg a varázsló (és csatlósainak) likvidálásával, hogy aztán végérvényesen a kárhozat és a pusztulás köszönthessen az emberiségre. A tréfás kedvű Jack társat is kap maga mellé a kalandban: egy gyáva varjút, aki azonban idővel hű segítőtársává avanzsál közös útjaik során.

A Pumpkin Jack egy 3D-s ugra-bugrálós / harcolós akció-platformer, némi logikai feladvánnyal fűszerezve. A fejlesztők a PS2-es klasszikusokat emlegetik fő ihletként, azonban szerintem jócskán hatott rájuk a PSX-korszakból is egy s más (például a méltán híres MediEvil) - ez pedig a nehézségen is megmutatkozik. Szó sincs arról, hogy a játék nehéz lenne, éppen csak a platformerkedés picit neccesebb benne, mint amit manapság megszokhattunk. Pont a napokban beszélgettem egy jóbarátommal az új Crash-rész kapcsán arról, hogy vajon tényleg a játék ennyire nehéz-e, vagy csak mi, gamerek puhultunk el az évek során? Mert én még élénken emlékszem azokra az időkre, amikor suli után a nappaliban ülök a szüleim tévéje előtt, és a kis fehér PSOne-on épp a Tomb Raider Chronicles valamelyik pályáján szenvedek, de csak azért sem adom fel! És végül továbbjutottam, bármiféle csalás, vagy cheat-kód nélkül, pedig akkoriban nem volt ám magától regenerálódó élet, meg minden sarokban medipack.

A Pumpkin Jack visszahozott ezekből az időkből valamennyit. Az ugrásokat eléggé ki kell centiznünk, mert könnyű a halálba ugrani, ha óvatlanok vagyunk. A pályák nem túl hosszúak, de cserébe legalább kellően változatosak. A gótikus horror rajongóinak igazi csemege lehet a játék, hiszen többek között megfordulunk benne sötét, kísértetekkel teli erdőben, egy boszorkány lakta öreg mocsárban, és persze az elmaradhatatlan ódon temetőben is, ahol egyébként jópár popkult-utalást lelhetünk fel easter eggek formájában a sírköveken. Feladatunk minden esetben annyi, hogy átverekedjük magunkat a pályákon és a végén megküzdjünk az adott főellenséggel, aki után egy újabb fegyver üti a markunkat. Opcionális feladatként gyűjtögethetünk még varjú-koponyákat (pályánként 20 van összesen), valamint gramofonokat, amiket elindítva Jack táncra perdül. A koponyákból egyébként vásárolhatunk magunknak új ruhákat is egy creepy boltosnál, szóval megéri összeszedni minél többet.

A harcok jópofák, a lepofozható ellenfelek pedig kellően változatosak lettek: csontvázak, szellemek, pörgő karácsonyfák (nem vicc!) színesítik a palettát és ha egy kicsit is elkezdenénk unatkozni, akkor minden pályán vár ránk egy-egy akció-szekvencia, ami kellően megdobja az adrenalin-szintünket. Ezek között találunk pokolbéli paripával ügetést, fránya csontkollekciókkal történő versenyzést, vagy épp hajókázást, ahol eléggé oda kell figyelnünk, hogy mikor és hová ugrunk, mert Jack a vízben instant megmurdel. Erre jönnek még rá azok a szakaszok (pályánként kétszer), mikor Jack egy adott ponton lekaphatja tökfejét a nyakáról, és a fejjel önállóan kell megoldania valamiféle feladványt - ezek is teljesen korrektek lettek és egyáltalán nem lógnak ki a játék miliőjéből, sőt, még hozzá is tesznek annak varázsához.

A látvány tényleg nagyban emlékeztet Tim Burton animációs filmjeire. A meseszerű ábrázolásmód egyszerre juttathatja eszünkbe akár a Karácsonyi lidércnyomást, akár a már említett MediEvil stílusvilágát, amire a bohókás zene csak még inkább ráerősít. A Pumpkin Jack eredetileg Halloween környékén jött ki tavaly PC-re (én már PS4-en teszteltem), amit abszolút jó döntésnek vélek: tényleg egy az egyben hozza ennek a mára klasszikussá vált ünnepnek a hangulatát, ahol az éjszakai sápadt holdfényben vigyorgó töklámpások lesnek rád és a kopasz fák tetején varjak kárognak baljósan. Ha csak emiatt játszanád, akkor remek vétel, de akkor is érdemes egy pillantást vetned rá, ha egy klasszikus módon elkészített, a régi konzolos időket visszaidéző platformert szeretnél, mert a tökfej képében ezt is megkaphatod.

PRO:

- remek halloween-i hangulat

- jópofa sztori és karakterek

- .nagyszerű zenék

KONTRA:

- a pályák kissé rövidek

- a pallókon egyensúlyozás kihagyható lett volna