Sarah gyerekkora óta rémálmokkal küzd. A helyzet már annyira súlyos, hogy haza sem jár aludni, helyette a szabad ég alatt, egy játszótéren húzza meg magát. Ezekben az álmokban szürreális helyszíneken jár, sötét folyosók és groteszk árnyalakok között. Nem tudja mindennek mi lehet az oka, ám amikor tudomást szerez egy új kutatásról a városban, ahová önkénteseket keresnek, hogy az álmaikat vizsgálhassák, azonnal belemegy a dologba. Reméli, hogy ez majd megoldást hoz az alvásproblémáira. A kísérletek megkezdődnek, az eredmény azonban a legszörnyűbb borzalmakat szabadítja rá a mi világunkra egy olyan helyről, ahol nem létezik tér és idő, csak az örökké tartó, végtelen sötétség. Anthony Scott Burns (Our House) már a legelső (álom)jelenettel a néző tudtára adja, hogy itt most valami egészen egyedit fog látni. Minden egyes rémálomban játszódó rövidke snitt felér egy háttérképpel. A FromSoftware (Dark Souls, Bloodborne), vagy Hideo Kojima a fél karját odaadná ezekért a nyugtalanító, egyben lenyűgöző audiovizualitással megáldott jelenetekért. A hangulat sokszor juttathatja eszünkbe a Stranger Things retro-stílusát: rengeteg díszlet és ruha a '80-as éveket idézi (a synthwave zenék meg pláne!), de a film mégis napjainkban játszódik. A főszereplő Julia Sarah Stone pedig tényleg egy jelenség. Elsősorban azoknak tudom ajánlani, akiknek a The Cell tetszett. Már csak az álomjelenetek miatt is érdemes megnézni, hiszen azok tényleg az utolsó másodpercig zseniálisak és hátborzongatóak. Nálam mindenképp toplistás.