Antoine (Denis Ménochet) és Olga (Marina Foïs) egy francia házaspár, akik Spanyolországban telepedtek le és növénytermesztésbe fogtak, a friss árut pedig a helyi, galíciai piacon árulják. Az idilli kép azonban elkezdett széthullani, köszönhetően egy balhés testvérpárnak, akik szívből gyűlölik, hogy idegenek tették be a lábukat a falujukba. Xan (Luis Zahera) az idősebb testvér, aki mélyen xenofób, Loren (Diego Anido) pedig egy kissé félkegyelmű egy gyerekkori baleset miatt, ám annál veszélyesebb. Az idegengyűlölet jelenetről-jelenetre erősödik a több mint kétórás filmben, a feszültséget pedig mintha téglaként építenék egyre magasabbra. A The Beasts az, ahol egy egyszerű kocsmai beszélgetés, vagy egy földút szélén parkoló autó is roppant vészjósló tud lenni. Hosszú, idegtépő jelenetek vannak benne, az emberben pedig végig ott lappang az érzés, hogy bármelyik pillanatban elszabadulhat a pokol.

Rodrigo Sorogoyen nevét most már illik feljegyezni, mert ezzel a filmmel olyat tett le az asztalra, amit még sokáig emlegetni fognak. A sztori megtörtént eseményeken alapul (2016-ban dokumentumfilm is készült róla Santoalla címmel), de bevallom, én soha többé nem akarom újranézni. Ez a film kegyetlen, és nagyon erősen reflektál a mai világra, meg azokra a "vadállatokra", akik képtelenek elfogadni másokat, legyen az más országból érkezett, más vallást gyakorló, vagy akár meleg. A The Beasts-ben elemi erővel csap le a fájdalmas valóság és a francia pár, valamint a helyi testvérek közötti ellentétek kiéleződését látva végig ott motoszkál az érzés, hogy ez bárhol, bármikor megtörténhet - meg is történt, csak épp egy holland házaspárral, Martin és Margo Verfondernnel. Kell valami könnyed a The Beasts után, mert lelkileg szétszed. Érdemes megnézni, de fel kell rá készülni, hogy nem kímél.