Most jöhetne valami hatalmas nagy életbölcselet, hogy miként próbáljunk élni, hogyan védjük a környezetünket, miért legyünk empatikusak embertársainkkal, stb. De nem ez jön, mert én ilyesmiket nem fogalmazhatok meg. Mindenki a saját sorsának kovácsa, megpróbálhatlak ugyan…

Csak átalakul. Sajnos az amcsi szerver úgy, de úgy leállt, hogy már a Google sem dobja ki a tárolt változatokat. Ez különösen nagy kár, hiszen sok embernek veszett el így nem egynapi munkássága. Viszont a Puruttya él tovább, csak éppen más néven. Egy új blogot ajánlanék…

Ez a jelző még a múltkor fogalmazódott meg bennem, amikor épp a Tesco előtt ment el a busz amin ültem. Arra gondoltam, milyen lenne már ha havonta választanának egy Hónap Vásárlóját, mondjuk olyan alapon, hogy számításba veszik mennyit fizetett avagy mennyire takaros a kiscsalád.…

Végre itt az enyhülés, jól indul ez a hét. A múlt héten tapasztalt 45-46 fokokat pedig sírja vissza az akinek két anyja van. Én már annak is örültem, hogy hazaértem abban a súlyos, fojtogató levegőben úszó forró nyári délutánon. Ezt az időt tényleg csak víz mellett lehet…