Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Layers of Fear

Az őrület vásznára festve

2016. február 26. - -Britpopper-

Mikor eltörölték a Kojima & Del Toro -féle Silent Hills részt, rengeteget szidtam a Konamit. Hiszen egy zseniális horrorjáték lehetett volna, mely megkoronázza, egyúttal újra is definiálja a Silent Hill univerzumot - na meg persze mind Kojima, mind Del Toro elég nagy nevek. A PS4-re megjelent PT nekem nagyon bejött, noha csak futólag tudtam kipróbálni egy ismerősömnél. Azóta várok egy hasonlóan élethű, vérfagyasztó alkotásra, mely betölti a PT után keletkezett űrt.

Azt hiszem mindez majd az Allison Road képében fog megérkezni valamikor idén, addig viszont itt van nekünk az erősen az Amnesia: The Dark Descent és az Outlast örökségét továbbvivő Layers of Fear. Nagyon hangulatos előzeteseket kapott a játék korábban, nekem rögtön felkeltette a figyelmemet. Eleve imádom a félelmetes, történetközpontú játékokat, ezúttal is kíváncsian vetettem bele magam ebbe a horrorisztikus kalandba, mely végül teljesen elvarázsolt. A Layers of Fear az év egyik legjobb horror videojátéka már most (bár a 20 eurós ár kissé túlzás érte, érdemesebb megvárni egy akciós ajánlatot) és bár a mezőny igen erős lesz 2016-ban, semmiképp sem szabad szó nélkül elmenni mellette. Azt hiszem a indie játékok átvették a vezetést a horror kategóriában is. Oké, Shinji Mikami nagyszerű Evil Withinje, a PS4 exkluzív Until Dawn, a sci-fi horror S.O.M.A és az Alien Isolation is mind egyedülállóan remek és kidolgozott alkotások voltak, ám az igazán innovatív címekre az indie játékok között bukkanhatunk. A Layers of Fear is ilyen gyöngyszem.

530861.jpg

A történet zavarosabb mint a Körben látott VHS tartalma. Nem is szeretném elspoilerezni, hiszen tartogat néhány elég nagy csavart és persze a végén is szépen fejbe kólint, pozitív befejezésre mindenesetre ne is számítson senki. Kifejezetten beteg és szürreális az összkép, rémálmokra hajazó víziókkal és paranormális tevékenységekkel. Egy, a Scratcheshez hasonlatos ódon kúriában járunk. A játék elején még semmit sem tudunk arról hol vagyunk, kik vagyunk, egyáltalán milyen évet írunk. A kérdésekre a sztori előrehaladtával apránként kapjuk meg a válaszokat. Fontos szerepet kap majd a feleségünk, a múzsánk. De hogy neki mi lesz a szerepe, azt inkább nem árulom el. Legyen elég annyi hogy főszereplőnk megbomlott elméjéhez sokban hozzájárult. A játékmenet sokban emlékeztet a Frictional Games által lefektetett alapokra, az egérrel tudunk fiókokat és ajtókat nyitogatni, tárgyakat felemelni és megvizsgálni. Leveleket, újságkivágásokat, fotókat és egyéb olvasnivalókba is botolhatunk, érdemes ezeket is szemügyre venni. Néha kifejezetten Gone Home hangulata van a játéknak, leginkább a történetközpontúság miatt. Azért a para már az első percekben rátelepszik a játékosra, az ódon házban az éj sötétje és a tomboló vihar közepette egyedül mászkálva a libabőr futkos az ember hátán miközben lassan felfedezi az egyes szobákat és fellebbenti a fátylat a rejtélyekről.

layers-of-fear.jpg

A grafika gyönyörű és annyira realisztikus, annyira aprólékosan van kidolgozva hogy a beleélés szinte az első pillanattól fogva garantált. Kis túlzással még az egyes evőeszközökön lévő minták is megcsodálhatóak, én már azzal is hosszú perceket töltöttem el hogy fel-alá mászkáltam a házban és rácsodálkoztam a bámulatos grafikai orgiára, melyet a Layers of Fear kínál. A hangulat tehát adott. Ahogy a Gone Home esetében, úgy itt is teljes mértékben magunkra utalva bóklászhatunk. Csak amíg ott az egész házat kiismerhettük, itt erre nem igazán van lehetőségünk, ugyanis főszereplőnk megbomlott elméjének köszönhetően az egész változtatja alakját. Szobák tűnnek fel és tűnnek el, ajtók teremnek a semmiből és folyosók nyílnak eddig ismeretlen helyekre. Az őrületet a Layers of Fear precízen adagolja, a nyomasztó hangulat pedig egyre inkább eluralkodik a játékoson, félelemmel vegyítve. Hiszen sosem lehet tudni hogy a következő ajtón belépve mi fogad majd.

3004315-ss_6b9805ded2a4a3d160ee241fda1868139c59d8bb_1920x1080.jpg

A főként zongorára épülő zene kellőképpen baljós, egyúttal kifejezetten szép. Női áriáival néha Tim Burton filmjeinek zenei világát idézi. Az irányítás pedig pofonegyszerű, ezt nem is szeretném részletezni. WASD + egér. Ennyi. A módfelett hatásos ijesztgetések olykor a legváratlanabb pillanatokban történnek, de nekem az nagyon tetszett hogy a jumpscare jelenetek nem klisés megoldásokra építenek és a játék elég teret hagy a nyomasztó hangulat kibontakozására. PC mellett még Xbox One és PS4 konzolokra jelent meg a Layers of Fear és azt hiszem ha elnézegetitek a képeket, láthatjátok hogy a grafikára egy rossz szavunk nem lehet - a Unity engine remekül helyt áll. Azért néha belefutottam illúzióromboló bugokba. Például a játék elején, mikor épp felfedezzük a házat, az egyik hálóba betérve találhatunk két nagyobb szekrényt. Pont olyanok, mint amilyenekbe az Amnesiában előszeretettel bujkáltam el. Az elsőt kinyitva nem volt semmi különös, a másodikból viszont kigurult pár borosüveg - ezzel a frászt hozva rám. Igen ám, de az üvegek utána eredeti helyükön is feltűntek, majd hopp, el is tűntek. Aztán megint előbukkantak és újból kámforrá váltak. Oké, nincs tökéletes játék és biztosan orvosolják majd ezeket a bugokat is de néha durván megtörik a játék - egyébként nagyszerű - varázsát.

1411516352426826818.png

Összességében viszont kijelenthető hogy a Layers of Fear egy bár rövid, ám annál maradandóbb horror kaland lehet mindenki számára, aki tesz egy próbát vele. Mondjuk a rövid az relatív, hiszen játékosfüggő hogy ki mennyi időt tölt el például azzal hogy végigolvassa a felvehető jegyzeteket és benéz minden zugba. Én a fellelhető bugok mellett is maximálisan meg vagyok elégedve a játékkal. Amit a lengyel fejlesztők összehoztak, az az utóbbi idők legjobb horror videojátéka, melyet nyugodtan emlegethetünk olyan klasszikusokkal mint az Amnesia avagy az Outlast (melynek szintén idén érkezik a folytatása). Aki 2 percenkénti jumpscare parádéra vágyik az csalódni fog, de aki vevő a lassabb de jóval félelmetesebb és nyomasztóbb, szürreális (és baromi elmebeteg) történettel megáldott horrora, az csapjon le a Layers of Fearre most. Az ára igencsak borsos, de gótikus horror rajongóknak megéri.

Történet: 8/10

Grafika: 10/10

Hang/Zene: 8/10

Összességében: 9/10

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr628417984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása