Egyáltalán nem vártam sokat ettől a filmtől. Kicsit féltem is tőle mert Xavier Gens rendező Hitman – a bérgyilkos alkotása enyhén szólva is szánalmas volt. Szerencsére a pasas 2007-ben jelentkezett még egy másik filmmel is amely feledteti az amcsi piac irányába tett próbálkozását. Meglepődtem, hogy ez a film milyen remek is lett valójában. A párizsi zavargások idején járunk (a főcím iszonyatosan jól eltalált lett amint ezekből a képsorokból vágnak be párat), adott egy csapat fiatal suhanc akik nagy zsét akasztottak és próbálnak meglépni vele. A társaság sajnos két részre szakad mert egyiküket kórházba kell szállítani, annyira súlyos lőtt sérülést szenvedett. Yasmine (a főszereplő csaj) pasijáról van konkrétan szó ergo Yasmine és az exe elindulnak a kórházba, míg a két másik tag vízágyúk, rohamrendőrök és káosz (mintha csak Budapest lenne 2006-ban, baszki!) gyűrűjében kiviharzik a városból kocsival, egyenesen egy határ mentén lévő, eldugott kis motelt keresve ahol bevárhatják a többieket. A végső cél egyébként a szépséges Hollandia lenne, de hát mi, edzett horror rajongók már tudjuk, hogy oda úgysem fognak megérkezni soha.

Kisvártatva az első két bandatag el is éri a motelt. Éjszaka van már, korom sötét. Benn egy eléggé lepusztult, ótvar helyet köszönthetnek, egy zavarodott recepcióssal meg egy kivénhedt kurvával. Akkor egy szobát estére, legyenek szívesek! Lehetőleg csótányok nélkül! Elkezdődik a jópofizás, ugyanis az egyik bandatag eléggé nagy csajozógép hírében áll és rögvest elkezdi fűzni a kivénhedt kurvát aki láthatóan nem is ellenkezik és szanaszét smárolja a srácot. A másik fiú eléggé visszahúzódó, ő nem is mer kezdeményezni a recepciós irányába. Eztán kijön már a házigazda is aki egy izomagyú állat és vacsorára invitálja az újdonsült vendégeket. Már itt érezhető a beltenyészet nem kifejezetten jótékony hatása a vendéglátókon. Az még a legkevesebb, hogy a szoba mellé jár egy menet a lányokkal (főleg a kivénhedt lotyóval, na az pont úgy néz ki mint akinek a pinája már átjáróházzá avanzsált) de érezni lehet a levegőben, hogy a család alsó hangon sem normális. Később egy kis vita is támad a vendégek és a vendéglátók között melynek vége egy kis lövöldözés és egy éjszakai autós üldözés lesz, nem épp a két suhanc javára. És akkor Yasmine meg az exe még meg sem érkeztek. Ám hamarosan ők is befutnak, nyugalom, nyugalom.

Sok mindent nem szeretnék elárulni a történetről, mindenesetre az egész film olyan mintha a Texasi láncfűrészes családja Európában élne. De komolyan, Bőrpofa simán elirigyelhetne egy-két tagot. Legyen szó akár a mészárosként tevékenykedő, emberhúsra specializálódott, dagadt tesóról, avagy a gyerekszobában élő, torz ivadékokat a világra hozó, láthatóan megbolondult tiniről. Persze mindennek a teteje a vén, náci családfő akinek jelenléte tekintélyt parancsoló és legalább annyira tiszteli a régi, náci értékrendet mint az emberhús fontosságát. Szóval ezek nácik, kannibálok és teljesen retardáltak is. Hőseink pedig velük találják szemben magukat. Onnan, hogy a volt SS-tiszt családfő megjelenik, a film túlmegy a horror műfaján és egy borzasztó erős társadalomkritikává válik. Reflektál a régi időkre, a nácik tetteire és természetesen a zsidók szenvedéseire is. A könyörtelen mészárlás ami a házban (és alatta) folyik, pár embernél bizony kivághatja a biztosítékot. Borzasztóan erőszakos a film és kendőzetlenül mutat be mindent. Szó szerint húsba vágó képsorokkal sokkolja a nézőt de még a jól bejáratott "bujkálok a gyilkos elől" jelenetekkel is képes a gyomorforgatásra ugyanis Yasmine pont egy hűtőkamraként szolgáló helyiségbe menekül be ahol húskampón lógnak a friss, a már oszlásnak indult és a teljesen elrothadt holttestek. Undorító látvány. A Frontière(s) kiváló horror de - mint fentebb írtam - a náci vonal behozatalával sokkal többről szól. Akaratlanul is felsejlik előttünk a múlt minden rémsége és a film vége pedig több mint beszédes.