Miközben a The Conjuring univerzum egyre jobban kezdi kinőni magát, lassan ott tartunk már, hogy a mezei horrorfilmek csak az árnyékban kullognak a Warren házaspár eseteit - és a leágazó melléksztorikat - bemutató évi filmek mögött. Számomra a 2013-as első The Conjuring mind a mai napig egy nagyon kellemes filmélmény, amit szinte bármikor újra tudok nézni, és az Insidious 1-2, valamint a The Woman in Black mellett az utóbbi idők egyik legfélelmetesebb horrorjának tartok. Az elején látható Annabelle is hamar megkapta a maga önálló filmjét (egészen pontosan 2014-ben jött az első rész), ami bár volt benne egy-két remek jumpscare, összességében egy feledhető mellékszál lett. A renomét szerencsére a The Conjuring 2, valamint az Annabelle 2 valamennyire visszaállították, de aztán megint olyan blődségek láttak napvilágot, mint a The Nun, vagy a The Curse of La Llorona, amikből egyenként meg tudtam nézni 15-20 percet, de már az is fizikai fájdalmat okozott. Az Annabelle Comes Home igen vegyes fogadtatásban részesült: akadtak, akik odavoltak érte, és olyanok is előkerültek szép számmal, akik szerint ismét egy vérgagyi horror csorbítja tovább a The Conjuring nevét. Kíváncsi voltam, vajon kinek van igaza?
Azt meg kell hagyni, hogy az Annabelle 3 nagyon szépen illeszkedik az első filmhez. Ott kezdődik ugyanis, hogy a Warren-házaspár elhozza a babát előző tulajdonosaitól, és épp hazafelé autóznak vele a sötét, ködös, sablonosan kísérteties éjszakában, amikor is naná, hogy a kocsi lerobban - és hol máshol, mint egy ódon temető előtt? Lorraine már itt tapasztalja, hogy a baba démoni hatalommal bír, ezért otthon minél gyorsabban igyekeznek biztos helyre zárni, azt megáldani egy pappal és többet rá sem nézni az ördögi vigyorra Annabelle groteszk arcán. Telik-múlik az idő, és egy szép napon úgy alakul, hogy Warrenéknek el kell utazniuk, hátrahagyva szeretett lányukat, Judy-t (Mckenna Grace a The Haunting of Hill House-ból) a bébisziterrel. Eddig nincs is semmi gond, ugyanis mindkét lány pontosan tudja, hogy a gondosan elrejtett szoba a lépcső alatt tiltott terület, és nem azért van az ajtón 5-6 zár, mert a túloldalon Ed privát Playboy-gyűjteménye lapul. A probléma akkor kezdődik, amikor Judy közelgő szülinapja alkalmából átugrik a bébiszitter csaj egyik kotnyeles barátnője is, aki teljesen rá van kattanva a házaspár okkult dolgaira, és mivel apja épp nemrégiben halálozott el egy autóbalesetben, elhatározza, hogy valamiképp kapcsolatba lép vele a házban található dolgok segítségével. Sikeresen be is jut az elzárt szobába, ahol jó gyengeelméjűhez méltón végigtapogat vagy fél tucat elátkozott tárgyat, majd utána csodálkozik, hogy olyasmiket engedett szabadjára, amiket igazán nem kellett volna.
Nagyon tetszett, hogy az Annabelle 3 lassan építkezik, mikor várnánk egy jókora jumpscare-t, akkor nem történik semmi (lásd: Lorraine + térkép a kocsiban) és ezt képes végig fenntartani. Noha a film még így is rémisztő, mindezt sokkal inkább azzal éri el, hogy szinte végig csak Warrenék családi házában játszódik. Így sokkal klausztrofóbb az élmény, ami egész sokat tesz hozzá a hangulathoz. Örültem, hogy maga a lezárt szoba és persze a benne található tárgyak is nagyobb szerepet kaptak végre, hiszen ezt a helyet mindig is nagyon érdekesnek találtam már az eddigi részekben is. Ott is felcsillant a szemem, amikor a lányok Ed irodájában kutakodnak az akták között, és megemlítenek néhány újabb esetet, amik persze valamilyen formában feltűnnek már ebben a filmben is, de nincs kizárva, hogy a jövőben önálló spin-offot kaphatnak. Itt jegyezném meg, hogy azt az angliai vérfarkast a szörnyű CGI-vel viszont nagyon nem kellett volna szerepeltetni, mert rengeteget levon a film élvezeti értékéből. Ellenben a Ferryman, akinek érmék vannak a szeme helyén, na, ő baromi hatásosan lett felvezetve, és egyébként a közel kétórás játékidő legijesztőbb jelenete is hozzá kapcsolódik.
Sokkal rosszabbra számítottam, de végül is az Annabelle Comes Home egyáltalán nem volt annyira vészes. Bár erősen érződik rajta, hogy maga az Annabelle baba csak szükségszerűségből került bele, hiszen van rajta kívül vagy három másik, sokkal érdekesebb rémség (igen, még a nyomorult vérfarkas is az!), de önálló filmként éppen úgy elvérzett volna, mint a La Llorona. Ha csak az Annabelle-filmeket nézem, akkor legelöl még mindig a 2. rész áll, de közvetlen utána jönne a Comes Home, ami bár koránt sem váltja meg a műfajt, de még így is fényévekkel jobban sikerült, mint a vérszegény és átgondolatlan 2014-es epizód, aminek fináléja a mai napig az egyik legrosszabb, amit a The Conjuring univerzum kiokádott magából. Bár az Annabelle 3 néha beleesik a saját csapdájába (lásd: a humor behozása, ami a pizzafutárnál már egészen cringe-kategória), mégis képes rendre kikecmeregni belőle, és a borzalmas The Curse of La Llorona után végre egy kicsit magasabb szintet hozni.
Értékelés: 6/10
