Valentin-nap alkalmából könyvet (is) vettem. Körbejártam érte néhány könyvesboltot bár egyébként is szeretek ilyen helyeken nézelődni. Libri, Alexandra, vagy Bookline. Teljesen mindegy. Nagy nehezen csak rábukkantan a keresett könyvre, ám előtte azért volt időm rendesen átkutatni a kínálatot. Csak bambultam magam elé, hogy mennyire felesleges könyvek is kiadásra kerülnek. Példának okáért találtam egy VV Alekosz könyvet, mellette Geronazzo "kacsacsőrű" Mária életrajzi könyvét, kicsit odébb pedig VV Olivér nyomtatott formába öntött vallomását. Hab a tortán, hogy az akciós könyveknél Stohl Buci meredt a vásárlóra komolyan, bűnbánóan, míg az újdonságoknál Hajdú "úgy nézek ki mint egy jóllakott óvodás" Péter feszített. Elgondolkodtam rajta, hogy bizony a bulvár már a szépirodalomba is betört. Az a baj, hogy ezekre a könyvekre igenis van igény. Akad olyan aki amellett, hogy rendszeresen járatja a Blikket, a Borsot, meg egyéb szennylapokat és csámcsog a legfrissebb sztárpletykákon, hétvégén beszabadul egy könyvesboltba, hogy majd ő megmutatja a népnek mekkora entellektüel (értelmiségi) és nekiáll lázasan fel-alá járkálni, kutatni a kiadványok között. Elsuhan a magyar irodalom, a filozófia, a vallás és a tudományok mellett. Figyelmét sokkal inkább a kedvenc celebjeinek friss könyvei keltik fel. És már ott is áll a kasszánál például Hajdú Péter Mr. Frizbi című könyvével, elégedetten, szatyrot is kérve, hogy az utcán is lássák honnan jött épp. Vicc az egész. Régebben egy könyvnek még értéke volt. Nem volt ennyire felhígulva a piac. A Top 5 első helyén nagyon sok helyen még mindig a Szürke ötven árnyalata áll. Beleolvastam. Az egész rohadt könyv semmi másról nem szól, csak egy nő meg egy gazdag pasi titkos viszonyáról, minden egyes fejezetben egy-egy szexuális aktust is beleértve. Mi ebben a világsiker? Fogalmam sincs. Bret Easton Ellis (Amerikai Psycho) sokkal jobban meg tudta ragadni ezt a témát, és bár művei perverzek és brutálisak, valahogy nála mégis működik a kemikália. Szóval lassan már tényleg ott tartunk, hogy egy cerkófmajom is kiadhat könyvet. Ha valami nagyobb volumenű eseményt közölnek le a médiában, akkor várható, hogy abból csakhamar könyv is megjelenik majd. Emellett pedig a celebek is szívesen adják nevüket egy-egy kiadványhoz. Igen, nevüket, mert biztos vagyok benne, hogy ők maguk egyetlen szót sem írnak az említett könyvekbe. Hiszen nincs is rá idejük, ekkora rivaldafényben.
"A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, és az olvasó, aki olvassa."
Én nagyon szeretek olvasni és ezt hangoztatom is, ahol csak tudom. Nagy példaképemnek tartom például dr. Csernus Imrét aki remek könyveket ír és egyébként Szabó Győző Toxikoma című könyvéből is az ő hozzáfűzései maradtak meg bennem legjobban, pedig összesen mindössze néhány oldalról van szó. Annak idején nagy King-rajongó is voltam, rengeteget olvastam tőle, sok (például Állattemető, Ragyogás) még a mai napig meg is van a polcon a nappaliban. Zenekaros könyveket is szívesen olvasok, szerencsére az utóbbi időben ezek is megszaporodtak. De emellett nagyon kedvelem a klasszikus magyar irodalmat és a krimiket, horrorokat is. A fantasy eredetileg messze áll tőlem de George R. R. Martin A Tűz és a Jég dala regényciklusa kivételt képez ezalól. Amellett viszont nem tudom szó nélkül elmenni, hogy a bejegyzés elején említett könyvek egyáltalán kiadásra kerülhetnek hazánkban és a legszomorúbb az, hogy ezekre tényleg van is kereslet hiszen jól fogynak. Néha úgy érzem, hogy ezek a könyvek nem többek egy kissé vastagabbra duzzasztott szennylapnál. Lehet rajtuk csámcsogni, olykor olyat is megengedhetnek bennük amit szennylapokban nem (például obszcén szavak használatát) de nem hinném, hogy akadna olyan ember aki büszkén tenné fel a polcra mondjuk VV Alekosz könyvét, hogy az onnan rémisztgesse a vendégeket. Bár, ki tudja?
