Hazafelé zötykölődés a metrón. Unott arcok, amerre csak nézek. Inkább sétáltam volna egy kicsit, vagy villamossal lecsaltam volna a távot...de nem, már itt vagyok a metrón. A tömegben. A reggeli csúcsban. Befelé, vagy kifelé? Lényegtelen. Attól függ, honnan nézzük. Az imádott 2-es metró. Újabban egyébként egyre többször állítják forgalomba az új Alstom metrókocsikat. Nem rosszak, de nekem a régiek még mindig jobban bejönnek. Nem is tudom, ezeken az újakon nem igazán lehet az ajtónak nekidőlve relaxálni. A régieken lehet, csak vigyázni kell, ki ne essen az ember egy-egy soron következő megálló alkalmával. A turistákat már megszoktam. Azt is hogy állandóan nagy hátizsákokkal, meg húzós-kocsikkal (tudjátok, a nyugger-utánfutó spécibb változata) szállnak fel és megállnak nagyközépen. Néha engem is megkérdeznek, mutogatnak bejelölt helyszíneket a térképeiken. Szívesen elirányítom őket bárhová, ha ettől boldogabbak lesznek. Segítőkész nép vagyunk mi, nemde? Hát, tényleg nem de legalább a látszatát tartsuk fenn. Szóval hazafelé zötykölődés a metrón. Már a napi rutinom része. Hozzászoktam. Ingázás. Sokszor már fel sem tűnik, hogy éppen átmegy a metró a Duna alatt és Budáról Pestre, avagy Pestről Budára kerülök egy pillanat alatt. Ó, az a csodálatos modern technika!
Tehetném azt is, hogy zenét hallgatok vagy nekiesek egy könyvnek. Nem valami rövid a táv, ugyanis. De nem, inkább az arcokat szoktam vizslatni. A legtöbb unott, komor. Nem fáradt. Nem álmos. Inkább kedvetlen, besavanyodott. Csalamádé-járat. Néha már én is egy befőttesüvegben érzem magam. Egy fokkal jobb érzés utána buszra szállni. Még akkor is ha bliccelek mert épp nem szántam 10 500 forintot egy havi bérletre, inkább vettem belőle ruhát magamnak, meg beültünk a párommal pár helyre. Van egy kétszer lyukasztott, alig néhány hetes vonaljegy a bal zsebemben, ha felszállnának az ellenőrök, majd azzal kidumálom magam. Lázadok. Különben is, kell a pénz koncertre. Szóval a Csalamádé-járat az minden nap elindul. Többször is.
Olyan mint a hullámvasút.
A jó csalamádék pedig még élvezik is.
