Én ennek a műsornak a létezéséről nem is tudtam. Látjátok, ez van akkor ha kurvamesszire elkerülöm a tévét mint szórakoztatási alternatívát. Pár ismerősön olykor-olykor megemlítette de én sokáig abban a hiszemben voltam hogy ez is valami olyasmi szörnyszülött mint a Barátok közt, vagy a Gyanú árnyékában. Utóbbiból még láttam is pár részt de az tipikusan egy olyan műsor hogy kevésbé józanul üt igazán. Vannak benne ilyen feltűnési viszketegségben szenvedő wannabe önjelölt szereplők akiket úgy kukáztak össze a válogatásokon (mert ugye telefonon lehet jelentkezni erre az egészre) aztán gondolom mindegyik PR-szakon végzett mert remekül el tudták adni magukat. Csak hát élesben, a kamera előtt meg már kiveszett belőlük minden istenadta tehetség és sajnos az a színészi játéknak egyáltalán nem nevezhető bohóckodás amit előadtak, az ment adásba. De van az a pont ahol még élvezhető is a Gyanú árnyékában. Két üveg Kalinkánál kezdődik. Aztán most itt az Éjjel-nappal Budapest. Én éjjel-nappal Budapesten vagyok szóval gondoltam belelesek már, hátha hozzám szól/megérint. Nade mi ez? Szól egy csapat fiatalról akik együtt élnek, kavarnak, románcokba bonyolódnak, szerelmekbe esnek, veszekednek, balhéznak, piálnak, szívnak, dugnak, reggelente cukor nélkül kávéznak. Aztán ennyi. Mondjuk könnyen lehet hogy nem kéne elsőre ítélnem így, egyetlen rész után, de kötve hiszem hogy értelmesebb dolgokról is szólna eme műsor. Semmi népnevelő célzat, semmi magvas mondanivaló. Csak ez az agyzsibbasztó dramaturg, ez a semmiről sem szóló cselekmény, meg ezek a zéró színészi képességekkel megáldott átlagemberek akik valahogy el tudták érni – gondolom nem kevés zsidóarany révén – hogy szerepelhessenek benne. És még egy volt osztálytársamat is elcsíptem benne. De a műsorban tengődő fiataloknál az általános IQ-szint az ő jelenlétével sem emelkedett. De talán jobb is. Basszus, most komolyan, nézzétek már meg ezt a bagázst:
"Nyugi tesó, itt mindenkinek van diplomája!"
Gondolom az üzenet az lenne hogy az élet egy véget nem érő party. Bulizni kell, csajozni/pasizni, természetesen piálni és drogozni mert hamarosan 30 leszel és akkor már készülődhetsz a nyugdíjas éveidre. Szörnyen felszínes ez az Éjjel-nappal Budapest. Semmi egyedi nincs benne, semmi kiemelkedő. Ellenpéldaként hozhatnám a Skins című angol kult-sorozatot. A mai napig az egyik legnagyobb kedvencem. Annyira zseniálisan kapta el már az 1. évaddal is a modern fiatalság életérzését és felfogását hogy lehetetlen volt nem imádni. Abban is a bulikról, a párkapcsolatokról, a piáról meg a drogokról szólt minden ám mégis sikerült maximálisan átadni a drámai részt is és sokszor borzasztó életszerűen (lásd: Tony és Michelle kapcsolata), hol pedig szinte sokkolóan (Chris, avagy később Freddie hirtelen jött halála). A Skins borzasztó depresszív tudott néha lenni ám végig megőrizte egyedi stílusát, hol felszabadultan poénos, hol pedig húsba maróan drámai pillanataival. A benne szereplők mostanra nemzetközi szinten is befutottak (lásd mondjuk a Chris-t alakító Joseph "Joe" Maxwell Dempsie-t aki az Cassie-t alakító Hannah Murray mellett játszik a Trónok harcában de a legfelkapottabb talán a Tony szerepében tetszelgő Nicholas Hoult lett aki mára olyan filmekben játszhatott főszerepet mint az Óriásölő, avagy az Eleven testek). A Skins nagyon elkapott valamit amit az Éjjel-nappal Budapest csak próbál de rendre elbukik a súlya alatt. Rendkívül erőltetett és izzadság-szagú az egész műsor, hiányzik belőle az a kreatív szál amely a Skins-t a csúcsra repítette anno. Emígy pedig az RTL Klub üdvöskéje csak egy céltalanul ide-oda lébecoló, helyét nem találó fércmunka lett amely arra tökéletes hogy a valóságshow-kon és honi celebek magánéletének kitárgyalásán szocializálódott nézősereg borzasztóan alacsony elvárásait kielégítse ám többre egyszerűen nem képes.
