Sokat filóztam azon hogy megszülessen-e ez a bejegyzés. Nagyon sokszor szidtam már a jelenlegi fiatal generációt itt is, más oldalakon is (tulajdonképpen 2010-ig visszamenőleg talán közel 100 ilyen témájú cikkem is publikálódott) és rendre beleütköztem abba hogy vajon mi újat tudnék még mondani róluk nektek. Az elbutulás általában öregebb korban szokott jelentkezni. Tudjátok, érelzáródások, agyelmeszesedés, általános közérzet-romlás, levertség, fáradtság, bezárkózás, befordulás, a társadalomtól való elmenekülés. Ezért van annyi magának való, mogorva nyugger akik sziszegnek rátok ha teli szatyrokkal ott állnak a tömött buszon és nem adjátok át nekik a helyeteket. Ugyanakkor azt vettem észre hogy az elbutulás nemcsak idős korban jelentkezhet. Ha fizikailag nem is, de szellemileg már előfordulhat az a fajta leépülés (szebb szóval nem tudtam kifejezni) amely legtöbb esetben a tévé, az internet és úgy cakk-pakk a média ''áldásos'' tevékenységének köszönhető. Manapság egy 13-14 éves már bőven tisztában van azzal hogy kik a mainstream popzene legjobb és legújabb előadói, kik a legnívósabb hollywood-i sztárok és hogy mit tud egy vadiúj Iphone 5-ös. Ennyit a popkultúráról. Emellett ha elmúlt 13 akkor nagy valószínűséggel már nem szűz, a cigit (nem a műsorosat) és az alkoholt biztosan próbálta, a dizájn-drogok felé pedig csak kacsintgat. Ámde ne kövezzetek meg, ez csak a nagy átlagra vonatkozik! Azért akad egy bizonyos réteg akik ebben a korban még bőven a tanulásra és a barátságokra fókuszálnak, mintsem a hétvégi lerészegedésekre és a minél ízesebb dugásokra. A minap épp buszoztunk hazafelé egy szerkesztő-kollégával amikor is 2 wannabe gengszter-palánta (alig lehettek többek 16-nál) lefolytatta az alábbi beszélgetést egymás közt:
- De hallod, akkor most hova megyünk?
- Há' nem tudom, a Arénába', nem?
- De oda má' minek? Nem a Westendbe'?
- Hülye vagy, geci, a Westendbe'?!
- Miér'?
- Mit miér'?
- Kérdeztem hogy miér'?
- De mit?
- ...
Fájdalmas volt hallgatni. Az idiotizmus sérti a fülem. Nem azt mondom hogy én csakis kacifántos, mesterien szerkesztett monológokkal társalgok de megválogatom a szavaim és általában előbb gondolkodom, aztán beszélek. Ezek ketten pedig valami olyasmit adtak elő ''diskurzus'' címszó alatt mintha pár betépett alak feldünnyögött volna valami érthetetlen maszlagot egy szalagra és azt játszották volna le – visszafelé. Sokszor értetlenül állok a mai fiatalok előtt. Álomvilágban élnek. Némelyik már-már annyira egoista hogy éppen csak Istennek nem kiálltja ki magát. Azt hiszek bármit megtehetnek és övék a világ. Holott ez nem igaz. Talán anyuci/apuci pénzeli őket egy darabig és így megvehetik a legújabb, USA-divat szerinti márkás cuccokat és beülhetnek ócska hollywood-i 3D-s akciófilmekre, nameg beszerezhetnek egy kis zöldet kéz alatt amitől mindjárt úgy érezhetik hogy a Tony Montana elmehet a búsba...de ez csak a felszín. Jópofáskodnak a suliban, a tananyagra magasról tesznek aztán mikor év végén meghúzzák őket akkor jöhet a kuncsorgás meg a tanárok szidalmazása (hiszen mindig a tanár a hibás, sosem a diák, ugyebár...) és ha nagynehezen meg is lesz valaha az a rohadt érettségi akkor is ott fognak állni az Élet kapujában és fejvakarva azon gondolkodni hogy akkor most merre is tovább. Hiszen kellettek volna célok, ambíciók, olyan távlatok amelyekért érdemes hajtani hogy elérhessék őket valaha is. Ezek hiányában marad az otthonlét, a kilátástalanság, anyuci/apuci noszogatása egy kis pénzért (akik egyébként ezt már kurvára unják...), majd a bulik, a hazugságok és így telnek el az évek. Hosszú-hosszú évek.
A mai fiatalok többsége – előre is elnézést a kifejezésért – egyszerűen hülye. Identitásukat vesztett robotok akik szerint minden amit ők tesznek, az helyes. Tisztában vannak a celebekkel de azt már nem tudják megmondani hogy például mikor kezdődött a II. világháború, vagy hogy az '56-os forradalom idején ki volt hazánkban a miniszterelnök. Remekül értenek az Iphone 5 meg a Tablet kezeléséhez de ha anyuci/apuci magukra hagyná őket pár napra, nagy valószínűséggel éhen halnának. És akkor az alpári megnyilvánulásokról (''Hallod geci, mikor indulunk már, lekéssük a buszt bazdmeg!”), a rendkívül szex-centrikus életmódról (néhány drágább pia egy buliban és kb. szabad az út) most jobb ha nem is szólok. Eleve a legelkeserítőbb tulajdonságuk a mérhetetlen egoizmusuk amely már teljesen átvette felettük az irányítást és tulajdonképpen észre sem veszik hogy mennyire gázos is ez így. És ezek akarnak családot? Gyerekeket? Kiegyensúlyozott házaséletet? Jó vicc. Ugyanakkor továbbra is azt vallom hogy akinek nem inge, az ne vegye magára. Rengeteg okos, értelmes, ambiciózus, célokkal és konkrét tervekkel rendelkező fiatal él köztünk akik szintén csak szánni tudják ezeket az ostoba kortársaikat. Az előbbiek kezében van a jövő, nem az utóbbiak kezében. Ha az utóbbiak kezében lenne, olyan anti-utópia jönne létre cirka 100 év leforgása alatt hogy érdemesebb lenne átköltözni a Mars-ra és ott kialakítani egy civilizációt mert a Föld a sok idióta kezében nagyon hamar elpusztulna. A lényeg az hogy érdemes néha belefülelni egy-egy mai tizenéves beszélgetésébe amelyet a többiekkel folytat. Lehet szörnyülködni, lehet szánni, de meg is lehet mosolyogni. Én az utóbbit szoktam tenni hiszen egyrészt úgysem változtathatunk rajtuk (talán akkor ha végleg megszűnne a tévé és az internet...), másrészt pedig a saját életét mindenki úgy alakítja ahogyan csak kedve tartja. Ha valakinek az az álma hogy egy szétszívott agyú, hosszú távú kapcsolatokra képtelen kisegítőmunkás legyen, akkor lelke rajta. Ha valakinek az az álma hogy egy pasikban több tucatnyiszor csalódott, kiélt prosti legyen Hollandiában, akkor lelke rajta. Aztán persze mindent visszacsinálnának. Önostorozás hogy mit kellett volna anno másképp. ''Mehettem volna egyetemre is, igen, mehettem volna. Miért is nem mentem? Ja igen, mert az Andris azt mondta hogy azzal semmire sem viszem és inkább eladtunk egy kis anyagot amiből lett pénz...aztán pedig már nem is akartam többet tanulni, bőven elég volt nekem a szakmunkás is tinikoromban''. Faszság. Az ember élete végéig tanul. Ezt jegyezzétek meg. Ti is minden nap tanultok valami újat. Ehhez pedig bőven elég már az is, hogyha csak nyitott szemmel/füllel sétáltok az utcán.
