Tudjátok, az a vicces hogy én kvázi jobban vártam ezt a játékot mint a GTA V-öt. Az előd, az Amnesia: The Dark Descent hatalmas kedvencemmé avanzsálódott már egyetlen végigjátszás alatt. A horror mindig is az egyik legkedvencebb műfajom volt (filmben, könyvben, játékban egyaránt) ezért kifejezetten remekül szórakoztam a túlélő horror zsánerét megreformáló első Amnesia végigjátszása közben. Élménybeszámolómat ITT elolvashatjátok, akinek esetleg kimaradt volna Daniel a Brennenburg kastélyban tett látogatása, az szerintem sürgősen pótolja mert nemcsak hogy egy nagyszerű horror játékkal ismerkedhet meg, mind a történet (ahol Lovecraft hatása eléggé masszívan visszaköszön), mind a játékmenet (amelynek legnagyobb erőssége hogy a játékban nincs fegyverünk, így kvázi rá vagyunk kényszerítve a lopakodásra) újító és egyedi ízt hozott a túlélő horrorok egyre vérszegényebbé váló kínálatába. A The Dark Descent a legjobbkor volt a legjobb helyen és népszerűségét az is jócskán megnövelte hogy a pozitív kritikák mellett divattá lett a YouTube-on vele játszani, miközben kamerával vesszük magunkat (így aztán a nép nagyokat röhöghet mikor az éppen játszó/videózó illető egy-egy jumpscare alkalmával majdnem összeszarja magát a gép előtt). Ez a trend azóta is igen aktív egyébként (én legutóbb az Outlast gameplay + facecam videókon nevettem jókat). Ergo mindenképpen borítékolható volt hogy érkezik majd a folytatás, csupán idő kérdése volt hogy mikor. Az elődöt is készítő Frictional Games közben megosztotta a munkát a Dear Esther-t (erről meg ITT írtam) is jegyző The Chinese Room alkotógárdájával, emígy pedig felmerült bennem a kérdés hogy vajon akkor most az A Machine for Pigs inkább a régi Amnesia hagyományait örökíti-e tovább, avagy inkább a Dear Esther-hez hasonló, interaktív történetmeséléssé válik? Nos, végigjátszván, elmondhatom: egy kicsit ez is, meg egy kicsit az is. De leginkább utóbbi. Viszont hogy ez mennyire tett jót neki, alant kiderül:

Disznóságok kicsiny tárháza

Történet: Nagyon furcsa lesz már rögtön az elején ilyesmit állítanom de bizony az A Machine for Pigs legnagyobb erőssége egyértelműen a története. A sztori ezúttal 1899-ben játszódik és a főszereplője már nem Daniel, hanem egy Oswald Mandus nevezetű pasas aki egyébként London városában él és egy húsfeldolgozó üzemet (vagy ha úgy tetszik, vágóhidat...) üzemeltet. A birtok az üzemmel és a családi kúriával együtt már sok-sok éve a családjáé, azonban népszerűsége egyre csökkent a helyi lakosok körében. Oswald egy hideg téli napon szobájában ébred, erős fejfájással és borzasztóan ködös emlékekkel. Ugyan nemrégiben tért haza egy Mexikó-ban tett utazásáról azonban az ott történt eseményekre szinte egyáltalán nem emlékszik és az ágyában feleszmélvén még arra is hamar rá kell döbbennie hogy gyermekei eltűntek. Hallucinációk és víziók gyötrik, miközben egymagában kóvályog a hatalmas kastélyban és csemetéit keresi. Csakhamar kiderül hogy a keresett gyerekeket egy rejtélyes idegen tartja fogva és elsődleges célunk lesz eztán kibogozni a rejtély szálait, egyúttal megismernünk az amnézia homályába vesző múltunkat is. Igen ám, csakhogy a történet koránt sem ennyire sablonos! Amint haladunk előre a játékban Oswald-ot irányítván, úgy derül fény egyre több és több múltbéli eseményre, a játék vége pedig még a Dear Esther-nél is szövevényesebb (pedig én már ott is túrtam a fórumokat a lehetséges válaszok/teóriák után kutatva...van belőlük elég, azt kell mondanom). Viszont annyira húsba maró mikor mindenre fény derül hogy az embernek végigfut a hátán a hideg tőle (a végső monológ zseniális). Komolyan mondom, elképesztő amit kihoztak ebből a játékból történeti szinten. Annyira brutálisan jól sikerült hogy akár egy könyvben is bőven megállná a helyét.

Ebben a részben a gépeké a főszerep...nameg a disznóké

Játékmenet: A helyszíneket tekintvén elmondható, hogy szépen kitolták az előd repertoárját hiszen bár itt is bóklászhatunk egy kastélyban, később átkerülünk a húsfeldolgozó üzembe, annak különböző szintjeire, egy templomba és egy jobbára hatalmas gépekkel, fogaskerekekkel és mindenféle masinával körülvett épületbe is. Ám ami eddig még nem volt: végre egy picit bolyonghatunk szabadtéri helyszíneken is. London ködös, lámpafénnyel megvilágított utcái nem kevésbé vészjóslóak mint a játék elején található hatalmas kastély kitömött állatokkal és ijesztő festményekkel teli, kísérteties szobái. Játékmenetet tekintvén annyit mindenképp érdemes tudnotok hogy nem véletlenül említettem a párhuzamot a Dear Esther-rel a bevezetőben. Az A Machine for Pigs végig lineáris, szinte az egész játékidő alatt (amely egyébként alsó hangon is max. 4-5 órát tesz ki) végig fogja a játékos kezét és vezeti őt az előre megírt útvonalon. Nincs benne annyi lehetőségünk elkóricálni erre-arra. A másik lényeges újítás (bár ez szerintem inkább visszalépés) hogy ezúttal már elektromos árammal működő lámpát kapunk a kezünkbe, ergo nem kell az olajjal vacakolnunk. Inventory mint olyan, nincs is a játékban. Ha valahová láthatóan be kell illeszteni egy fogantyút akkor sétálunk egy kicsit, megkeressük a hiányzó szerkezetet, megragadjuk (az egérrel való "életszerű" irányítás továbbra is pont olyan mint az elődben) és visszavisszük, majd a helyére illesztjük. Ennyi. Egyáltalán nem nagy was ist das. Az viszont fájóbb pont hogy így a logikai feladványok is kimaradtak pedig azokból szívesen fogadtam volna párat. Tűzgyújtó szerkezetekkel sem fogunk találkozni ugyanis a legtöbb helyen már lámpák világítanak, vagy ha azok nem akkor ott a kimerülni képtelen pilácsunk amely pedig csak akkor kezd el pislákolni ha ellenfélre vetül a fénye. Nos, fegyverünk az továbbra sem lesz de az ellenfelek (akik ezúttal jobbára két lábon járó, emberszerű disznók lesznek) is jobbára csak azt a célt szolgálják hogy alkalomadtán elrejtőzzünk, avagy éppenséggel meneküljünk egy kicsit. Nincs meg már az a szörnyen idegtépő para amely az elődnél minden egyes új helyiségbe érkezvén köszöntött ránk. Az új részben több a jumpscare és kevesebb a klasszikus lopakodós/rejtőzködős rész. Mindenki döntse el maga hogy neki ez az újítás mennyire fekszik, nekem nem annyira jött be. Ha a régi játékmechanikánál maradtak volna, bőven ki lehetett volna tolni a játékidőt 10-12 órára akár.

A hangulat továbbra is lúdbőröztető

Grafika: Egyáltalán nem csili-vili viszont egy kvázi indie (azaz nem AAA-kategóriás) játéknál ne is várjon az ember Crysis 3 -szintű effekt-parádét meg látványorgiát. Már az előző rész is inkább volt stílusos mint kifejezetten látványos, úgyhogy a folytatás is eme nyomvonalon halad. A belső terek remekül ki lettek dolgozva, a kaland elején található kastély baromi igényesen és egyben ijesztően van berendezve, a többnyire óriási masinákkal ellátott későbbi helyszínek pedig kellően vészjóslóak és igazat kell adnom azoknak akik a "steampunk" jelzővel illeték a látványvilágot mert bizony a kattogó/zakatoló gépek előtt állva bizony nekem is eszembe jutott ez a jelző néhányszor. Túl sok tárggyal már nem kerülhetünk interakcióba (értsd: nem lehet kedvünkre székeket, könyveket, satöbbit dobálgatni ide-oda és sajnos a szekrények legtöbbje is le van zárva) ám a különféle helyszínek sokkal részletgazdagabbak lettek és ez sokat dob a beleélésen. Fontos még kiemelni hogy a játék immár alapból rendelkezik magyar felirattal amely sokaknak jelentős opció lehet.

Hang/zene: A hangokra az elődhöz méltón továbbra sem lehet panasz hiszen egyrészt engem még mindig levesz a lábamról az ékes brit akcentus, másrészt nem tudom kinek vannak annyira acél-idegei hogy nem retten meg mikor egy eleve csöndes helyiségben először csak a kísérteties zene állítja fel a hátán a szőrt, majd hirtelen a semmiből földöntúli üvöltés közepette előbukkan egy két lábon álló disznó-szörny és a szívbajt hozza a játékosra. A zene egyébként továbbfejlődött. Elveszítette ugyan játékmenetbeli funkcióját (amely az előd esetében az volt hogy dinamikusan alkalmazkodott az ellenfelek hollétéhez, ezáltal segítette a játékost) ám korszerűsödött legalább. Értem ezalatt azt hogy már szerves részét képezi az általános hangulatnak, alkalomadtán képes a frászt hozni az emberre (mondjuk mikor egy gramofonról valami régi dal szól recsegve...ott garantált a libabőr) de a kórus és az orgona is remek hangulatfestő. Remek példa erre mondjuk az elhagyatott (?) templom amelybe belépvén megkapóan szép zene szól amely egyre csak jobban teljesedik ki az oltár felé haladván (ahová egyébként egy halott, rothadó disznó-tetem van feltűzve a keresztre) és tényleg a hideg futkos tőle az ember hátán, annyira tökéletesen összhangban van a zene a látottakkal.

Elég furcsa reggeli mise lehetett itt...

Összességében: Ha a The Dark Descent történetét, megvalósítását és hangulatát H. P. Lovecraft világához hasonlítottam anno akkor az A Machine for Pigs ugyanazon tulajdonságait leginkább George Orwell "Állatfarm" című művéhez tudnám odaállítani példa gyanánt. Meg vagyok győződve róla hogy a készítők nem kevés inspirációt merítettek az említett könyvből, elég ha csak a két lábon járó disznókra gondolunk akik néha-néha félelmetesen emberiként viselkednek. Volt olyan szakasz a játékban amikor egy fém-hídról megcsodálhattam amint az alattam kószáló emberszabású disznó kövér ember módjára portyázik, mellette pedig megterített hatalmas asztal állt, a háttérben pedig opera (!) szólt. De ha nagyon geci lennék és szétspoilerezném nektek a cikket akkor akár említhetném a játék vége előtti szakaszt is ahol már több disznó is fontos szerepet kap és...nade nem, majd meglátjátok Ti úgyis a saját szemetekkel. A Brennenburg kastélyban történtekre nem sok utalást kapunk azonban az ősi titkok és szertartások ezúttal is előkelő szerepet kapnak, épp úgy ahogy a főszereplő múltja is. A The Chinese Room alkotógárdája alázattal nyúlt az első Amnesia játékhoz és tisztességes folytatást készítettek. Egy cameo elejéig még az előd vízzel elárasztott pincés, hordókon és dobozokon ugrálós szakaszában megismert vízi-szörnyet is visszahozták de én azt már anno is utáltam úgyhogy ezúttal is csak megmosolyogtam a jelenlétét majd elküldtem a bús picsába és kalandoztam tovább bőszen. Az A Machine for Pigs ugyan nem ér fel az előd színvonalához de mindenképpen kihagyhatatlan alkotás hiszen bár szörnyen rövid, legalább egyetlen este végigjátszható úgy hogy utána még aludni is maradjon időnk és legyen alkalmunk fejben végiggondolni az átélt kalandot, még az álom érkezte előtt. Rágós falat lett az A Machine for Pigs. Egy átlag-játékos talán nem is tudná értékelni. De ha úgy vesszük, már anno a Dear Esther sem "pusztán egy videojáték" volt. Több volt annál és az A Machine for Pigs is több lett, méghozzá bőségesen több lett mint egy átlag túlélő-horror amelyben halomra lőheted a zombikat AK47-es gépfegyverrel. Ugyanis van neki lelke. A történet már eleve megérne egy külön bejegyzést, olyannyira magával ragadó lett. A grafika és a zene pedig együttesen teremtik meg a kísérteties atmoszférát melyre csak rátesz egy lapáttal a helyenként a frászt tényleg a játékosra hozó játékmenet. Nem állítom hogy kihagyhatatlan alkotás lenne az A Machine for Pigs de ha úgy vesszük hogy szinte egyetlen este alatt végigvihető és történetét tekintve bizony nagyon is kiemelkedő produktum lett, akkor már érdemes elgondolkodnotok azon hogy inkább ebbe öltök-e bele pár tartalmas órát avagy mentek vissza zombikat hentelni az ötlettelen Resident Evil-be. Én előbbire szavazok. És nagyon remélem hogy érkezik még a jövőben is Amnesia epizód mert nálam ez tipikusan egy olyan cím lett amire érdemes odafigyelni és érdemes leoltott lámpa mellett tolni este.

Értékelés: 8/10