Lágy, simogató szellő kering a levegőben. Könnyed nyári meleget szór szerteszét. Édes virágillat keveredik vele. A napnyugta narancs fátyolként ereszkedik a környékre. A vörös korong lassan bukik alá a horizonton. Az esti fél 9-es buszon térek magamhoz. Megint elbóbiskoltam. Hosszú volt a nap. Fáradt vagyok, kéne venni egy energiaitalt, hogy legalább ébren tudjak maradni. 25 perces zötykölődés befelé a városba. A busz hátuljában megint tinik hangoskodnak de már szinte észre sem veszem, elnyomja hangjukat a fülembe dugott lejátszóból bömbölő The Prodigy, Skrillex és Deadmau5 hangkollázs. Mire leszállok a buszról, már egészen sötét van. Benzinszag terjeng a levegőben. Alakok suhannak el mellettem. A metróban rá se néznek a bérletemre. Felszállok, leülök. Még mindig tompa vagyok. Mégiscsak kéne az az energiaital. A napi 3 kávé + 1 zöldtea úgy látszik már kevésnek bizonyul. Egyetlen ismerős alak száll fel még a metróra. Ő ott ült a buszon is. 2 perc múlva már el is felejtem. A Deák téren szállok le és azonnal veszek egy Hell-t. Úgy hajtom fel mint gyakorlott alkoholista a felest a lebuj kocsmában. De legalább felébreszt. Pár gyors telefon, ki merre jár. Hamarosan összeverődik egy kisebb slepp. Céltalanul indulunk meg a belváros irányába. Mindenféle alakok jönnek szembe: magyarok, angolok, franciák, de még spanyolok is. Helyiek és turisták is. Részegek, kevésbé részegek és józanok egyaránt. Lezser atlétatrikós srácok és miniszoknyába bújt lányok. Néha elkapok egy-egy beszélgetésfoszlányt. Jobbára az a téma, hogy hová menjenek bulizni. Nálunk is ez a téma. Szóba kerülnek bizonyos helyek. Fiatal még az este. A Deákon kezdünk. Aztán irány le a Rakpartra, majd tovább kvázi akármerre. Beülünk az első helyre. Sör, sör, feles, feles... A következő helyen ugyanez. Még este 11 sincs de már érzem, hogy berúgtam. Összefolynak a dolgok. Főleg a fények. Képszakadás. Egy padon ülve térek magamhoz. Fogalmam sincs, hogy mi történt az elmúlt fél órában. Mintha többen lennénk, meg mernék esküdni rá, hogy az a két csaj eddig nem volt velünk... Gyorsan leellenőrzöm, hogy mindenem megvan-e. Mobil: pipa. Személyi + bérlet: pipa. Pénztárca: pipa. Oké, erről ennyit. Hol vagyok? Az ott szemben a Duna, nehezen lehetne eltéveszteni. Szóval valahol a Rakpartnál, a villamos vonalán. Éjfélre a Kossuth térre érünk. Kihalt az egész placc, nyoma sincs a napközben ott álmélkodó turistáknak. Csak néhány részeg tini mászkál arra. Meg persze mi. Merre tovább? Kezd múlni a koffein hatása. Álmosodom...

Mire feleszmélek, már a Blaha környékén járunk. Dunsztom sincs ki ez a csaj mellettem, még a nevére sem emlékszem. Neonfényből-neonfénybe sétálunk. Zöld, kék, piros, sárga...van itt minden. Furcsa illatok keringenek a levegőben. Drága parfümök és olcsó piák szagát érzem minden második sarkon. Érdekes alakok róják a várost. Buli, pia és persze szex reményében. Legalábbis a pasik. Éjjeli ragadozók ezek, akik este indulnak portyázni, New Yorker-ben vett polaroid-mintás pólóban és rövidnadrágban (meg persze papucsban, mert orrfacsaró lábszaggal nem igazán lehet csajozni...). És a nyakukba veszik a várost. Amíg ezen mélázom, hangzavar támad a közelünkben. Pár részeg összeszólalkozott valamin és már majdnem tettlegességig fajult a vita. Két srác az, ránézésre nem többek 20-nál. Szemben állnak egymással és fenyegetőznek. Pár haverjuk pedig megpróbálja csitítgatni őket. Mondjuk nem is árt, mert alkoholos befolyásoltság alatt könnyedén egymás torkának eshetnek az ilyenek. De talán még józanul is. Apropó, józanság: kezdem érezni, hogy belőlem is megy kifelé az alkohol hatása. Tisztul az agyam, már nem is szédülök. Kevésbé vagyok tompa és észreveszem az apróbb, jelentéktelennek tűnő eseményeket is. Mint például az előbbi acsarkodó srácokat, vagy pár perccel később azt a szalmakalapos külföldi tagot aki hasist akar eladni nekünk. "No Thanx!" – válaszoljuk, az ismert magyar emo-zenekar után. Pontosan nem tudom megmondani mennyi idő telik el a városban cikázva, mire a hajnal első sugarai felbukkannak a pesti sorházak közötti keskeny kis utcácskák macskakövein. Hűvös van. Ideje hazamenni. Megint lenyúltam egy alátétet az egyik helyről, megy a gyűjteményembe. Szereztem egy telefonszámot is a korábban hozzám csapódott csajtól, de úgysem fogom felhívni őt sem. Kis idő múlva már ugyanazzal a busszal zötykölődöm hazafelé amivel az egész estét indítottam. A busz hátuljában ezúttal nem hangoskodik senki. Rajtam kívül mindössze néhány utasa van csupán ennek a kora reggeli járatnak. És a fele az ablaknak dőlve alszik. Én ezt azóta nem merem megcsinálni, mióta egyszer így olyan szépen bealudtam, hogy mentem egy teljes kört a busszal és mire megébredtem, visszaérkeztem pont a végállomásra ahonnét elindultam. Szóval bár rohadt fáradt vagyok, de kitartok hazáig. Itthon aztán bedőlök az ágyba és délután 5-ig fel sem kelek. Akkor is csak azért, hogy egyek valamit. Teljesen átlagos péntek/szombat volt.

Jövő héten ismétlés.