Kiadás éve: 2014
Kiadó: Infectious
Műfaj: Folkstep/Altpop/Artrock/Indie
Ezt hallgasd meg: Hunger of the Pine
Év vége felé közeledvén felmerült bennem a kérdés, hogy mely album érdemelheti ki az év legjobbja titulust. A választék bőséges, a legtöbb online és offline zenei szaklap már előhozakodott a befutóival ám én szerettem volna kicsit jobban elmerülni mindben mielőtt ítéletet hirdetek. Jópár számomra kedves zenekar hozakodott elő idén egészen klassz lemezekkel (lásd mondjuk: Kasabian, Klaxons, Horrors, stb.) de új kedvencek is akadtak szép számmal (mint például a Royal Blood akiket az egekig magasztaltam). Az alt-J felett viszont szépen átsiklottam. Talán pont azért mert a 2012-es An Awesome Wave nekem annak idején teljesen kimaradt. Erről nem a zenekar, sokkal inkább egy bizonyos kritika tehetett ami erősen befolyásolt. Szóval egyáltalán nem voltam felizgulva az új lemezre, hiába kapott nagyon szép értékeléseket. Aztán idén Ősszel eljött az idő, hogy már annyira nem volt épp mit hallgatnom, hogy rákattantam az alt-J zenéjére. Hát fiúk-lányok, rohadtul nem bántam meg! Ez a zene már tipikusan annyira hipszterkedős, hogy egy Class FM-hez szokott átlaghallgató lefordul tőle a székről. És pont ez a legjobb benne.
Mármint nem az, hogy az átlaghallgató lefordul tőle a székről (mert akkor igen nagy pofáraesések lennének szerte a világban), hanem hogy túláradóan hipszter az egész. Már maga a nevük is, hiszen az alt-J billentyűkombináció az Apple -féle Mac-en a delta, azaz a háromszög karaktere. A háromszög pedig – mint a változás, különbség, különbözőség jele – tudjuk mennyire elterjedt a hipszter kultúrában. A Mercury-díj kiérdemlése anno nagyon sokak érdeklődését felkeltette a zenekar iránt. Ugyan nekem 2012-ben a Django Django (egyébként nagyon hasonszőrű zenekar) jobban bejött de most már biztosan megváltoztatnám a véleményem az An Awesome Wave-re amiről idővel kaptok majd egy átfogó cikket is. A srácok egyébként kurvajó, beskatulyázhatatlan zenét csinálnak és főleg azoknál talál ez be igazán akik szeretnek elmerülni a dalokban és ízekre szedni őket, kielemezve a dalszövegek minden egyes szavát és mögöttes tartalmát, jelentését. Ehhez vegyük még hozzá a többszólamú vokális harmóniákat, a tört ütemeket, a népzenei (!) elemeket és a teljesen váratlan, egzotikus zenei megoldásokat. Öntsük nyakon egy kis altpop-folkstep-artrock stíluskeverékkel és fűszerezzük erős videoklippekkel. Ez hát az alt-J.
A This Is All Yours gyönyörűen van keretbe foglalva. Az Intro erősen a vokálra építkezik, aztán szépen lassan bekapcsolódnak a hangszerek is. Úgy kezdésképp nem rossz de az "igazi" kezdés tulajdonképpen csak ezután jön. Az Arrival in Nara ugyanis a megérkezésünk a helyre amely keretbe foglalja az egész lemezt. Ez a hely pedig nem más mint Nara (amely a következő dal címe is) és Japánban található. Mintha egy különleges növényekkel teli dús kertben (vagy erdőben) járnánk, úgy kezdődik a dal (még rovarzümmögés is van). Aztán egyre jobban erősödik. A "Love is the warmest colour" nem tudom hogy egyfajta rejtett utalás akar-e lenni az Adéle élete című filmre, mindenesetre nem lepődnék meg ha igen. Aztán már a dalszöveg is egyre furcsábbá válik. "Hallelujah, Bovay, Alabama/Unpin your butterflies, Russia/Hallelujah, Bovay, Alabama/To be a deer in Nara" – hallhatjuk. Eleinte teljes a képzavar de ha utánakeresünk a részleteknek akkor elkezdhetjük kirakni a mozaikot. Ez a szerzemény ugyanis a melegházasságról szól. Az internetet használva például rájöhetünk, hogy Alvan Earle Bovay a republikánus párt alapítója, Alabama az USA legkonzervatívabb állama, a "Hallelujah" pedig egyértelmű utalás a vallásra. Az Oroszországra való kikacsintást is megfejthetjük, a "To be a deer in Nara" pedig a már említett Japán városra utal (eredeti nevén 奈良市) ahol szent állatnak számítanak a szarvasok. A Kaszuga szentély legendája szerint ugyanis a misztikus Takemikazucsi isten egy fehér szarvason érkezett Narába, hogy vezesse az újonnan épült fővárost, Heidzsó-kjót. Azóta a szarvasokra mennyei állatokként tekintenek, akik védik a várost és az országot. A többi dal is hasonlóan rejtélyes. Parafrázisok, homályos utalások, baudelaire-ien nyers képek, popkulturális célzások tarkítják őket. Az Every Other Freckle nagyszerű metaforákkal kendőzve egy az egyben a szexről szól, költői képként felvonultatva az étkezés szexuálisabb vonatkozásait és az internet kedvenc állatának ("cica!") összes lehetséges játékos mozdulatát. A törzsi hangszerek, kántálás-részletek és egyéb egzotikus zenei megoldások nagyon sokat dobnak rajta, a vége pedig egészen katartikus. A Left Hand Free a maga gyors, pörgős darálásával nagyon kilóg az album koncepciójából. A zenekar be is vallotta, hogy egyáltalán nem szeretik ezt a dalt. A ❦ (Garden of England) fúvósokkal dominál, míg a Choice Kingdom egy lassú, álomszerű, kissé monoton átmenet. A Hunger of the Pine az a dal amely felvezette anno az egész albumot és nekem már akkor is nagyon tetszett, de beleépítve Nara koncepciójába, még hatásosabb. A Miley Cyrus hangminta ("I'm a female rebel") jól illeszkedik a végére már franciába átváltó dalszöveghez amely egyébként a hiányról szól. Nem mellesleg az év egyik legjobb videoklippjét is ez a dal kapta, ehhez kétség sem fér. Semmi vadulás nincs benne, mégis működik. Egységesen szép és egyedi. A Warm Foothills sem rossz, érdemes figyelni arra, hogy az énekes Joe Newman mellett még négy másik vokált is összevágtak benne. A The Gospel of John Hurt nekem személyes kedvencem. Egy Tetris-es metafórával indít, majd Alien-utalással folytatódik (itt jön a képbe John Hurt) aztán teljes érthetetlenségbe fordul de persze biztosan van olyan aki ezt a dalszöveget is megfejtette már. Egyébként nekem 1:45 után komplett Lana Del Rey -utánérzésem lett mert sikerült a srácoknak egy olyan hangmintát találniuk amely egy az egyben emlékeztetett Lana "Born to Die" albumának egyes dalaiban elhangzó ikertestvérére. A Pusher nekem kevésbé jött át (borzasztóan érdektelennek találtam), a Bloodflood pt.II viszont annál jobban tetszett. Kesergős, de abszolút élvezhető szerzemény. Egy picit a korai Foals is felsejlett előttem alatta. A lemezt végül a Leaving Nara zárja amellyel – jelképesen – elhagyjuk Nara városát és vele együtt az összes misztikumot amiket rejt. Véget ér az utazás, visszatérünk a mindennapi életbe.
Nara városa (Japán)
Összességében a This Is All Yours szerintem egy rossz névválasztás volt címnek. A "Nara" sokkal jobb lett volna. De ez már csak az én személyes véleményem és persze a dalok minőségén mit sem változtat. Hiszen mindent összevetve az alt-J egy tökéletes albumot hozott el nekünk, különlegességeket is előnyben részesítő zenerajongóknak. Nagyon sok rajta az eredeti ötlet, szinte minden dalban találhatunk valamilyen népzenei vagy oda nem illő, egzotikus hangszert. A dalszövegek telis-tele vannak rejtett utalásokkal és szélsőhipszter metafórákkal. Ha 2-3 dalt kigyomláltak volna Nara misztikus erdejéből, megadnám a 10/10-et az albumra. Ez így csak egy nagyon erős 9-es és +1 alt-J rajongó, szerény személyemben.
Értékelés: 10/9
