Eljött végre az idő hogy megtekinthettem az általam igencsak nagyra tartott, 2012-es (mellesleg az Eden Lake rendezője által összehozott) Fekete ruhás nő várva-várt 2. részét, mely az Angel of Death alcímet kapta. A 2012-es 1. rész számomra örök kedvenc marad. Nemcsak hogy üdítően jól sikerült horrorról van szó, de az ijesztgetéseket benne nem több hektoliternyi vérrel avagy CGI-animációkkal érték el, hanem a zsigeri félelemre ható jelenetekkel és olyan feszült, hátborzongató atmoszférával, amely már önmagában is elvitte volna a filmet a hátán. Azt hiszem, a 2. rész készítői is ezt próbálták erőltetni. Más kérdés hogy ez nem igazán jött össze nekik. És akkor még finoman fogalmaztam.
A BKV eme járata a lápvidéken is akadálytalanul közlekedik
Az Angel of Death kifejezetten jól kezdődik. Az expozíció korrekt lett. A II. világháború idején járunk, mikor Londont egyre-másra érték a bombatámadások. A háború pokla elől egy csapatnyi gyereket a jól ismert vidéki kúria falai közé menekítenek ki. A probléma ott kezdődik hogy az előzményekben megismert, a gyermeke elvesztésébe beleőrülő, majd végül életének önkezével végetvető fekete ruhás nő szelleme továbbra is a ház falai között kísért és nem kifejezetten örül az új jövevényeknek. Az alapsztori nagyjából ennyi. A gond az, hogy míg az 1. részben megadták a háttértörténetét a fekete ruhás nőnek, addig a folytatás rohadtul semmit sem tesz hozzá a történetéhez (bár sok újdonságot nem is tudna, hiszen kb. mindent megtudtunk az előző filmben). Emígy pedig már ki is találhatjátok hogy mire mentek rá a folytatás készitői. Hát naná hogy az ijesztgetésekre. Bár amint mondtam, a film kifejezetten jól kezdődik. Nyilván azért mert az eredeti, 1983-as regény írónője, Susan Hill felelős a történet megírásáért. Daniel Radcliffe - érthető okokból (hopp, kisebb spoiler) - már nem kapott szerepet a filmben, helyette itt van nekünk Eve Perkins (Phoebe Fox) aki egy baromi jellegtelen karakter, nála bénábban kidolgozott már csak a szintén a lápvidékre tartó,a brit légierő pilótájaként szolgáló Harry Burnstow (Jeremy Irvine) aki mindig akkor tűnik fel a filmben mikor épp baj van és persze akkor is meg akar menteni mindenkit. A karakterépítés borzalmas ebben a filmben. És sajnos nem csak a karakterépítés.
"Maga szerint is ráférne a házra egy tatarozás?"
A feszültségteremetés valami siralmas. Míg az 1. rész iszonyú jól bánt a lápvidéken fekvő, a külvilágtól a tenger által elvágott, ködbe burkolózó Eel Marsh házzal, addig a 2. rész csupán az elején képes valami kis feszültséget kicsikarni a nézőből de azt sem a rendezésnek köszönhetjük, hanem annak hogy az 1. rész ismeretében várjuk, reméljük hogy újfent halálra rémülünk majd. Ehelyett olcsó ijesztgetések tömkelegét kapjuk. Az pedig egyenesen pofátlanság hogy ellőnek egy az egyben olyan jeleneteket és beállításokat, melyek az előző filmben már szerepeltek. Gondolok itt például az ijesztő gyerekjátékok mutogatására, avagy az ide-oda mozgó karosszékre. Ezek már el lettek lőve egyszer. Hogy semmi újat nem tudtak kitalálni, az is jól példázza hogy telenyomták a filmet holt béna, előre látható jumpscare jelenetekkel. Viszont ezek köszönőviszonyban sincsenek az 1. rész ijesztgetéseivel mert ott kellően fel volt vezetve minden egyes jelenet. Itt egyszer csak fülsiketítő hanghatások keretében az arcunkba nyomják őket, hát naná hogy az ember megijed, de nem azért mert a film félelmetes lenne, hanem azért mert a hangkeverés jól sikerült.
"Itt nem jutsz át!"
A sztori egyébként amilyen jól indul, olyan lapos és bagatell lesz a végére. Az addig rendben van hogy a fekete ruhás nő előszeretettel terrorizálja a népséget a házban de basszus, nem áll itt meg, hiszen még a közelben lévő reptér bunkeréig is követi a kis csapatot akik közül Eve (a főszereplő csaj, ha elfelejtettétek volna) néha átmegy full kreténbe. Például a helyi sírkertben bóklászik, mikor is nagy hirtelen észreveszi a fekete ruhás nőt a sírok között ácsorogni. Mit tesz erre? Nem hanyatt-homlok visszamenekül a házba, áhh dehogy. Inkább "Várjon! Várjon!" felkiáltások közepette elkezdi kergetni (!) a szellemet. Nagyjából itt már ki is kapcsoltam volna a filmet ha 1. barátnőm nem nézte volna mellettem, 2. nem állt volna szándékomban cikket írni róla. Mindössze 2-3 olyan jelenetet tudnék megemlíteni amelyek korrektek lettek (és sajnos ebből az egyik már az előzetesben le lett lőve). Az is pozitívum hogy a film nem bánik kesztyűs kézzel a gyerekszereplőkkel, mindenképp merész hogy be mertek vállalni olyasmit hogy konkrétan gyerekek essenek áldozatul a címszereplő fekete ruhás nőnek. Jó volt viszontlátni az Eel Marsh házat és a lápvidéket is. Több pozitívumot (a korrekt felvezetés mellett) viszont nem tudok említeni a 2. résszel kapcsolatban. Összelopkodott elemekből építkező, klisés tucathorror lett amelyet egy olyan rendező fércelt össze akinek halvány dunsztja sincs a horror műfajáról. Így a 2. rész messze nem hozta az elvárt szintet, sőt, tulajdonképpen az olyan ótvar horrorok mellé sorakozott fel mint az Annabelle, a Paranormal Activity sokadik része, avagy a Ouija. Kár érte, mert nem kevés potenciál volt a történetben. Akit a 2012-es 1. rész után is érdekel a téma, az essen neki a regénynek avagy az 1989-es filmváltozatnak. Az Angel of Death pedig jobb ha szépen a feledés homályába veszik és elnyeli az érdektelenség bűzös mocsara.
Értékelés: 10/5,5
