Nagyon erős volt a mezőny, hiszen befutott Ősszel a Frictional Games (az ő nevükhöz fűződik az Amnesia, ugyebár) készítőinek új alkotása, a sci-fi horror S.O.M.A és miközben végigvittem, egyre biztosabb voltam benne hogy idén nálam ez a game lesz a befutó. Baromi komplex története van, amely a legjobb sci-fi írókat idézi vissza. Ha pedig horrorra vált, pontosan ugyanannyira parázik rajta a játékos mint tette azt 2010-ben az Amnesia által bebarangolható hatalmas kastélyban. Szóval sokáig a S.O.M.A volt az abszolút befutó nálam. De aztán jött, látott és győzött a Fran Bow. Najó, ez picit téves, mert a Fran Bow már azelőtt megvolt nekem hogy egyáltalán belekezdtem volna a S.O.M.A tengermélyi kalandjaiba. Csakhogy volt egy kis gubanc az Intel kártyákkal meg a Win10-zel, ezért a 3. patchig én és még nagyon sok sorstársam egyszerűen nem tudtunk játszani a játékkal. A töltőképernyőig eljutott aztán onnantól úgy befagyott hogy csak a reset segített rajta. Hetente olvasgattam a fórumokat, aztán nemrég csak megjelent a 3-as számú update, amely végre életet lehelt a játékba számomra is, így az előzetes demo után neki tudtam kezdeni.

Egyetlen hétvége alatt játszottam végig. Annyira magába szippantott a játék, hogy képtelen voltam mással foglalkozni. A történet egy kislányról, Fran Bowról szól aki egy nap furcsa hangokra ébred szobájában. Kikászálódva az ágyból, egy szörnyű rémalakot pillant meg, amint az épp elsuhan a házból. Fran kimerészkedik a nappaliba, ahol meglátja szülei brutálisan meggyilkolt holttesteit. A trauma hatására elszökik otthonról és a közeli erdőben bolyong cicájával, majd kisvártatva ájultan rogy össze. Később már egy elmegyógyintézetben találjuk magunkat, itt kezdődik a játék. Az intro egyszerűen tökéletes. A fekete-fehér (+piros) színekkel előadott kezdés azonnal megadja a hangulatot, remekül prezentálja hogy mi vár a játékosra: meseköntösbe bújtatott, kőkemény horror. Első feladatunk hogy kijussunk az elmegyógyintézetből. Az irányítást megkapván láthatjuk hogy point 'n click kalandjátékhoz képest először még semmi extra nincsen: kattintással haladunk, az inventory megnyitásával megcsodálhatjuk felvett tárgyainkat, amiket aztán használni, kombinálni és közelebbről megvizsgálni tudunk. Igen ám, de kapunk gyógyszer gyanánt valamiféle piros pirulákat. Ezeket használván Fran bekap egyet és a világ szó szerint kifordul önmagából. Minden tiszta véressé, és horrorisztikussá válik, mintha a valóságból egy rémálomba csöppennénk. Újra rákattintva a pirulákra ez a "vízió" eltűnik és visszakerülünk a "normál" világba. Méghogy normál világ... Az elmegyógyintézet még csak-csak hat valóságosnak, de miután onnan elszökünk és belevetjük magunkat a közeli erdőbe, lassan összemosódik a valóság és a fantázia világa. De olyannyira hogy egy teljes fejezet egy gyönyörű, varázslatos világban játszódik amellyel a Fran Bow már a fantasy (és egy picit a sci-fi) területére merészkedik - és mennyire jól teszi. Komplett mítoszt tár elénk.

Ebben a világban teljesen átlagos látványt nyújtanak a megelevenedett, két lábon járó növények és a beszélő bogarak. A távolban kezdetleges repülő járművek szelik az eget, a horizonton pedig két nap fénylik. Fran ide fává változva kerül, és ugyan egy hatalmas - leginkább a Végtelen történet repülő, szőrös lényére emlékeztető - kreatúra ad neki kezeket és lábakat, fő feladatunk mégis az lesz hogy visszaváltozzunk emberré. Ehhez fel kell keresnünk a Nagy Varázslót, kinek barlangja azonban csak Télen válik láthatóvá egy hatalmas hegy oldalában. Ebben a világban kapunk egy nagyon klassz kis szerkezetet. Egy órát, amely segítségével változtathatjuk az évszakokat. Néhány feladat elvégzéséhez szükségünk is lesz rá, mellesleg pedig nagyon parádésan néz ki. Miután visszaváltozunk emberré és megleljük a hazafelé vezető utat, cicánkkal együtt visszakerülünk a valóságba. A játék fő célja egyébként hogy eljussunk Grace nagynénénkhez, egyetlen életben maradt rokonunkhoz. Segítségünkre lesz kalandunk során Mr. Midnight, hűséges - és beszélő - cicánk. Hogy hová jutunk el a játék végén és hogy mi lesz a befejezés, azt nem árulom el. De nyugi: sikerült illő befejezést készíteni Fran utazásához.

A grafikát és a zenét mindenképp ki kell emelnem. A játékon mindössze két ember, Natalia Figueroa és Isak Martinsson dolgozott - mellesleg svédek mindketten. Ehhez képest a Fran Bow AAA-kategóriás címeket is megszégyenít, annyira gondosan ki lett dolgozva. A rajzolt képi világ nagyon szép, engem leginkább a The Path nevezetű játékra emlékeztetett. Ha azonban brutalitásról és horrorról van szó, a Fran Bow abszolút megállja a helyét. A piros pirulákkal átlépve egy másik dimenzióba, minden vér és belsőségek borítanak, démonok lesnek be az ablakon és sátánista jelképek díszítik a falakat. Ehhez képest a már említett fantáziavilág maga a megtestesült nyugalom, csörgedező patakokkal, barátságos lényekkel, teljes lelki békével. Aztán a játék végén már összefolyik a fantázia és a valóság. Ott már átveszi a hatalmat a szürrealizmus (néha tényleg olyan mintha egy Dalí festményben járnánk) és tiszteletét teszi a sci-fi is.

A zenei aláfestés egész egyszerűen gyönyörű. Főleg vonósokra és zongorára épülő tételekből áll, de néha beköszön egy kis elektronikus ambient is. Le a kalappal a készítők előtt, a soundtrack ugyanis önmagában is élvezetes hallgatnivaló. Az irányítás tehát nem túl bonyolult, a játék nehézsége pedig egyáltalán nem vészes. Aki járatos már a point 'n click műfajban, az 1 nap alatt vígan a végére érhet. A feladványok a legtöbb esetben logikusak, a logikai puzzle fejtörők pedig kellően változatosak. A hangulat nagyon helyén van. Olcsó ijesztgetések nincsenek, lúdbőröztető atmoszféra viszont annál inkább. Van például egy kis házikó ahol lakik egy összevarrt testű ikerpár kísértete. Már az egész hely elég bizarr de később megtalálhatjuk a csontvázaikat a szekrényben. Ott a hideg kirázott konkrétan. Akarok majd hosszabban is írni a játékról januárban, addig elégedjetek meg annyival hogy egy iszonyúan erős point 'n click alkotásról van szó, amely a jelenlegi, hasonló játékok közül a legjobb. Nagyon elvont, nagyon szürreális az egész cucc de pont ebben rejlik a bája. Helyenként egész meseszerű, helyenként fekete humorral fűszerezett (például mikor Fran a temetőben, saját anyja kiásott sírjánál azt mondja az oszló tetemnek hogy "Anyu, de lefogytál!") de többnyire brutális, véres, nyomasztó, szorongató atmoszférával megáldott játék lett a Fran Bow - épp ilyenre számítottam. A műfaj rajongóinak kihagyhatatlan de horror fanoknak is erősen ajánlott.

Előzetes helyett itt van egy kis easter egg:

Szerintem poén. (▰˘◡˘▰) 

Futottak még:

• Rise of the Tomb Raider
• S.O.M.A
• Ori and the Blind Forest
• Life is Strange
• Bloodborne
• The Witcher 3: Wild Hunt
• Her Story
• Assassin's Creed: Syndicate
• Hotline Miami 2: Wrong Number
• Mad Max
• Batman: Arkham Knight