Ha a horror és a point 'n click műfaj találkozik, akkor abból csak jó sülhet ki. Vagy nem? Most hirtelen csak néhány témába vágó játék ugrik be régebbről, például nekem a Gabriel Knight, a Still Life meg a The Black Mirror is eléggé tetszettek (pedig sosem játszottam végig őket), újabbak közül pedig itt van nekünk mondjuk a The Last Door avagy a tavalyi év általam legjobbnak ítélt horror-kalandjátéka, a Fran Bow. Sötétből előbukkanó rémségek és 10 percenkénti jumpscare jelenetek nélkül is lehet kiváló játékot készíteni, erre a fentiek is ékes példák.
A Scratches: The Director's Cut 2006-ban jelent meg, tehát már nem egy mai cucc. Bár ha onnan nézzük hogy a Call of Cthulhu: Dark Corners of the Earth is akkortájt jött ki és hogy az is mennyire jó kis game, akkor talán feltették már a kérdést hogy vajon a Scratches is az-e? Nos...abszolút. Képzeljetek el egy ódon, viktoriánus kori kísértetházat, megannyi felfedeznivaló rejtéllyel és sötét titkokkal, a háttérben egy szörnyű családi tragédiával. Megvan? Oké, akkor ehhez most adjatok hozzá egy jókora adag ősi babonákat taglaló, és borzalmas rituálékról író hátteret. Mindezt toldjátok meg 8-9 órás játékidővel és íme a Scratches, mely kis túlzással simán lehetne a point 'n click Amnesia: The Dark Descent is.
1963-ban a Blackwood birtok lakóira vészjósló napok jönnek. Az elismert mérnököt, James T. Blackwood-ot meggyanúsítják azzal a borzalmas váddal hogy megölte tulajdon feleségét. Egykori szobalányuk ugyanis az ablakából szemtanúja volt amint Blackwood egy viharos éjjelen a kertben eltemeti a halott asszonyt. Gyorsan le is fotózta a történteket, így Blackwood ellen egyértelmű bizonyítékkal állhatott elő. Pár nappal később Blackwood szívinfarktus következtében meghal, a városka lakói szerint viszont öngyilkosságot követhetett el mert már nem bírta a vállára nehezedő óriási terheket. A rendőrség ugyan kivizsgálta az ügyet, de hamarosan le is zárták azt, mivel semmit sem tudtak kideríteni, ugyanis a nő holttestét sosem találták meg. Egy évvel később a Blackwood család jó barátja, az orvos Christpher Milton költözik a házba, mivel ez volt James kívánsága. Azonban ő 1970-ben nyom nélkül eltűnik. Mi - azaz az általunk irányított Michael Arthate - 1976-ban költözünk be a házba, mégpedig azon cél által vezérelve hogy írói válságunkból kilábaljunk végre, és befejezzük regényünket. Csakhogy sötét titkokra bukkanunk. Már a kezdő képsorok is elég baljósak, amint megérkezünk az ódon házhoz, engem egy az egyben olyan érzés kapott el mint az Outlast esetében. Egyrészt ki a frász akarna egy ilyen házban pár óránál többet tartózkodni, másrészt meg hogyhogy az Addams Family még nem vásárolta fel az egész birtokot?
Járgányunkat hátrahagyván nekiállhatunk felfedezni a hatalmas házat (nameg a hozzá tartozó kertet, sufnival, családi kriptával egyetemben). Point 'n click játékról lévén szó nem kell attól tartanunk hogy egy sarkon befordulva majd a nyakunkba ugrik valami rémség, ámde parázni még így is fogunk rendesen. Eleve nagyon nyomasztó egyedül mászkálni a házban, amihez rengeteget tesz hozzá a kifejezetten szép grafika (üres szobák, ijesztő festmények, befalazott titkok, miegymás) és a hátborzongató zene. Az ilyen műfajú játékokban már megszokott játékmenettel találkozhatunk itt is, tehát lesz egy inventory a birtokunkban ahová a felszedett tárgyakat pakolgathatjuk, vizsgálhatjuk és kombinálhatjuk őket más tárgyakkal. FPS nézetben élhetjük át a kalandot, az egész engem leginkább a Myst-re emlékeztetett, tudjátok, abban szokhattuk meg egy a 360 fokban történő nézelődést és képről-képre haladást. Ez a Scratches esetében sincs másképp, ám itt nem a fantasy és a sci-fi szolgál háttérül, hanem a horror. Mégpedig a gótikus horror. H. P. Lovecraft többször megidéződik kalandunk során. A Credits alatt egyébként hivatkoznak is rá, de a dolgozószoba könyvespolcán rábukkanhatunk a Necronomiconra és az Őrület hegyeire is, első rémálmunk alkalmával pedig a folyosón látható képek közül az egyik Cthulhu-t ábrázolja. A történet nagyon jó, szépen fokozatosan bontakozik ki előttünk. Képtelen voltam nem elmenni az Amnesia-párhuzam mellett mikor kiderült, hogy rengeteg baj forrása egy ősi maszk, melyet egy vad és kegyetlen afrikai törzs használt borzalmas, emberáldozatokat is bemutató rituáléin. Itt szeretném kiemelni a magyar honosítást, amely egyszerűen zseniális lett. Annyira jól adja vissza a hangulatot - főleg a naplórészleteknél - hogy az már-már irodalmi magasságokba emelhető. A fordító Tehasut remek munkát végzett, minden elismerésem. INNEN letölthető ingyen a magyarosítás.
A The Director's Cut tartalmaz még egy Last Visit nevezetű, önállóan is játszható kiegészítőt amely Michael kalandjai után veszi fel a fonalat, immáron jónéhány év elteltével. Ebben egy riportert alakíthatunk aki visszatér a Blackwood birtokra, hogy a végére járjon az ott történt események hitelességének. Nem olyan nagy kunszt ez a DLC, az alapjáték sokkal inkább képes magába szippantani az embert, már csak a régies kor és a remek hangulata miatt. Nameg természetesen a történet. Ó igen, a történet. Szerintem ha kiadnák könyvben, az elsők között rendelném elő. Higgyétek el nekem, nem gyakran állítok ilyesmit de a Scratches sztorija egészen parádésan kreatív és összetett. A grafika mai szemmel nézve már nem olyan nagy szám, de csúnyának azért nem nevezném. Az irányítás pofonegyszerű, a zene pedig korrekt. Az FMV átvezetők minőségébe mondjuk bele lehetne kötni, kissé gázosak a mozgások és a felbontás sem túl nagy - viszont ez már csak kukacoskodás. Senki kedvét sem szeretném elvenni akinek szimpatikus lett a játék, hiszen valóban egy nagyon klassz kalandjátékkal állhat szemben az, aki vevő még az ilyen régebbi játékokkal való végigjátszásra.
