Gyerekkoromban rajongtam az Indiana Jones filmekért. Az Elveszett frigyláda fosztogatói, a Végzet temploma és a mindmáig szerintem leges-legjobb rész, az Utolsó kereszteslovag is mind-mind VHS-en jutottak el hozzám egy nagyon szép, igényes gyűjtői dobozban amely mellé járt kis ''útlevél'' is (tulajdonképpen ez csak egy kis füzetecske volt, benne országokkal ahol Indy valaha is megfordult), meg egy csomó extra cucc de helyet kapott még benne egy Ifjú Indiana Jones kalandjai VHS is (már meg nem mondom pontosan melyik epizód) amely szintén tetszett de persze az eredeti trilógia nyomába sem érhetett. Egyébként ha emlékezetek még rá, az Ifjú Indiana Jones kalandjai ment anno a tévében is, lerövidített részek formájában de be lehetett itthon is szerezni VHS-en is őket. Délutáni matinénak például mindig tökéletes volt. Na mindegy, szóval a lényeg az hogy landolt nálam a ''klasszikus'' Indiana Jones trilógia és egy nap alatt le is daráltam mind a három részt, annyira megtetszett. Már az Elveszett frigyláda fosztogatói is magával rántott, ezt pedig csak tetézte a kissé horrorisztikusabb Végzet temploma (a gusztustalan vacsora a palotában mindenkinek megvan, ugye?) és a minden ízében tökéletes Utolsó kereszteslovag. Izgultam, féltem, nevettem rajtuk de a lényeg, hogy végig érdeklődéssel néztem őket. Bővebben ITT nosztalgiáztam Indy kalandjairól.

Aztán ott volt ugye a tévésorozat meg az éktelen nagy lopás, de mégis élvezhető Elveszett ereklyék fosztogatói (a nimfomániás, Lara Croft -utánzat csajjal akinek minden részben feltűnt egy exe) és 2008-ban befutott az új Indiana Jones rész is, a Kristálykoponya királysága de az csak arra volt jó hogy elnosztalgiázzunk a belezsúfolt utalásokon és rejtett poénokon (nomeg megbotránkozzunk azon hogy Harrison Ford milyen öreg is már). Emellett szép lassan utat tört magának a Tomb Raider vonal is amelyet a mai napig imádok és leszámítva a két botrányosan középszerű mozifilmet, szerintem ezt a ''kalandozó archeológus/régészprofesszor aki ősi sírkamrákban keresgél értékes műkincsek után'' életérzést a Tomb Raider vitte a legjobban tovább (szigorúan a videojátékok/könyvek/képregények...a mozifilmek csak részben). És ha már videojátékok! Sajnos a Tomb Raider mellett nagyon sokáig nem volt értékelhető játék ebben a témában (azért a point n' click Indiana Jones & The Fate of Atlantis elég jól sikerült). De a PS3 megjelenése utáni évben, pontosabban 2007-ben befutott az Uncharted 1. része. A többi innentől pedig már történelem.

Uncharted 1: Drake's Fortune (2007)

A játékot fejlesztő Naughty Dog neve korábban a Crash Bandicoot, avagy a Jak & Dexter kapcsán lehetett ismerős (azóta pedig letették az asztalra a PS3 generáció ékkövét, a The Last of Us képében). Aki ismeri ezeket a címeket, az tisztában lehet vele hogy a csapat otthonosan mozog az akció-platformerek terén. Az Uncharted pedig ízig-vérig akció-platformer lett, méghozzá nyakon öntve egy zseniális történeti szállal, emlékezetes karakterekkel és olyan gördülékeny – egyébként TPS-nézetben zajló – játékmenettel amely mellett egyszerűen nem tudjuk letenni a kontrollert és hirtelen azon kapjuk magunkat hogy már több órája játszunk és ránk sötétedett (nem is csoda, hogy áradoztam már róla 2012-ben is ITT). Ja igen, az akkoriban csúcskategóriásnak számító grafikáról már nem is beszélve! A sztori egyébként Sir Francis Drake expedíciója körül forog aki sok száz évvel ezelőtt minden valószínűség szerint rábukkant a híres-neves Eldorádó városára. Igen, az ''Aranyvárosra'' amely a dzsungel mélyén fekszik és megannyi kincset rejt. Ennek a nyomában jár az ifjú kalandor, Nathan ''Nate'' Drake is aki barátaival (a régi mentor Victor Sullivan és az oknyomozó, kotnyeles riporter Elena Fisher) elszántan követi Francis Drake útvonalát és nyomait, a mesés kincs reményében. Igen ám, de erre a kincsre nem csak ők áhítoznak! Útjuk során megannyi ellenféllel meg kell küzdeniük és a kaland végén bizony már bekúszik a képbe a természetfeletti is. Túl sok mindent nem szeretnék elárulni a sztoriról, legyen elég annyi hogy Eldorádó kincse olyasmit tartalmaz mint a Frigyláda...csak sokkal-sokkal gonoszabbat. Aki birtokolni tudja, az a világ urává válhat. Tudom hogy kicsit klisés de egy kalandfilmbe tökéletesen beleillő sztorival operál az Uncharted 1 és minden egyes momentuma annyira vérprofin ki van dolgozva hogy életre szóló kalandot biztosít még egy kezdő játékos számára is. Én anno csak kapkodtam a fejem hogy mennyire pörög a játékmenet. Hol heves tűzpárbajokba keveredünk, hol egy száguldó jeep hátuljáról golyózáporozunk, hol pedig iszonyatosan ódon romokra mászunk fel a továbbjutást keresvén.

Nagyon hangulatos volt az is mikor egy dzsungelbéli vízesés tetején megfeneklett II. világháborús tengeralattjáróba kellett bemászni, avagy mikor ősi sírokban és kazamatákban kellett logikai feladványokat megoldani ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni. Az Uncharted remekül ötvözi az adrenalin-dús akció, a platformer (mászkálós/ugrálós) és a logikát igénylő részeket. Emellett pedig kellőképpen nehéz (még Normal fokozaton is), akad benne rengeteg gyűjtögethető kincs (a Tomb Raider esetében ezek voltak a rewardok) és a tényleg nagyon szép grafikán kívül a hang/zene szekció is remekül el lett találva. A Nate-et megszólaltató – és egyébként több tucatnyi játékban szinkronmunkázó – Nolan North annyira lazán és maximális beleéléssel kelti életre a karakterét hogy öröm hallgatni. Szerencsére az átvezetők mind nagyon filmszerűen lettek megoldva, sokszor lehet elmosolyodni (sőt, felnevetni!) egy-egy remek poén hallatán. Ergo a humor is nagyon ott van a cuccban de a könnyed kalandozás a játék vége felé haladván már kissé átvált ''sötétebb'' színezetűvé. Ugyebár említettem a természetfelettit amely megjelenik és testet ölt a végjátékban, azonban ez így teljesen korrekt. Ennek hatására még misztikusabb és nagyszabásúbb lesz eme kaland. A mai napig abszolút megállja a helyét hiszen mérföldkő a videojátékok történelmében. Kihagyhatatlan kaland amelybe érdemes belekóstolnia minden PS3-konzol tulajdonosnak aki kedveli az Indiana Jones -szerű hangulatot és valaha is játszott kalandor-régészprofesszorosat a kertben.

Uncharted 2: Among Thieves (2009)

Óriási volt a nyomás a Naughty Dog fejlesztőcsapaton, ugyanis a két évvel korábban letett Uncharted olyan magasságokba repítette őket, hogy a minimum elvárt szint az volt hogy legalább egy ugyanannyira remek résszel álljanak elő. Nos, az Uncharted 2 nem lett ugyanannyira jó. Sokkal, de sokkal jobb lett! Kb. minden téren fejlődött és sokkal grandiózusabb lett mint elődje volt. Engem speciel maga a sztori is jobban lekötött hiszen eleve in medias res indít: Nate egy szikla tetején csüngő, félig leszakadt mozdonyban tér magához a csontig hatolóan hideg hóviharban, enyhén leamortizált (értsd: több sebből vérző) állapotban. Miután kimászunk és elborzadunk a hihetetlen mélységeket látván (tériszonyosak nincsenek épp előnyben), megkezdhetjük a felfelé kapaszkodást a mozdonyon. A nem kissé parás nyitány után visszaemlékezésekből bontakozik ki hogy hogyan is indult eme kaland. Nate éppen nagyban iszogatott egy bárban amikor is beállított hozzá régi haverja, Harry Flynn és annak barátnője, Chloe Frazer. Ők ketten előadtak egy mesés kincsről szóló történetet a kalandor Drakenek, aki naná hogy ráharapott a dologra! Egyébként ebben a részben az események Marco Polo eltűnt flottája körül forognak. Szerintem van akinek ismerős a sztori: Marco Polo rengeteg kinccsel megrakott hajókkal indult Kínából vissza a hazájába, ám a flotta nagy része eltűnt a tengeren (természetesen az értékes rakományukkal együtt) és sosem derült ki, hová lettek. Drake és barátai kalandja Isztambulban veszi kezdetét ahol is egy múzeumból kell ellopniuk egy olaj-lámpát amelynek belseje útmutatást adhat nekik, merre keresgéljenek tovább. Csakhogy a lámpát megszerezvén Harry elárulja Nate-et és meglép a szerzett információkkal, társát a rendőrök kezére játszván. Pár hónap múlva Chloe és a régi ismerős, Sully kihozzák Nate-et a börtönből és együtt indulnak tovább Borneóba, Harry és munkaadója, a háborús bűnös Lazarević' nyomába. A történet további alakulásában nagy szerepet kap a legendás Cintamani kő és a buddhizmusban járatosak előtt kevésbé ismeretlen ősi, misztikus Shambhala városa. Nepál polgárháborús utcáitól kezdve Tibet hófödte magaslataiig és romos kolostoraiig rengeteg helyen megfordulhat a játékos az Uncharted 2-ben. A leg-adrenalindúsabb talán azon rész mikor egy vonaton kell végigverekednünk magunkat és a végére még egy helikopter is befut amely ránk vadászik (apró titok hogy ennek a rázós útnak a vége a játék kezdetén végigvihető szakasz). Belefutunk majd egy régi ismerősbe is és rengeteg olyan szakaszba amelyeknél a leesett állunkat fogjuk keresgélni a TV előtt, olyannyira letaglózó az összhatás.

Az Uncharted 2 tényleg minden tekintetben fejlődött. A grafika valami eszméletlen jól fest és borzasztó jól eltalálták az atmoszférát is. Borneó dzsungele szinte már lemászik a képernyőről, épp csak a fullasztó hőséget és a mindent átható virág-illatokat nem érezzük. Ám ugyanennyire remekül lettek megalkotva Nepál szétbombázott/szétlőtt városrészei, avagy Tibet jégbarlangjai (a hó- és jég-effektus szörnyen életszerű, már-már magam is fáztam mikor Drake-el egy jégbarlangban kellett mászkálni), de még a kevésbé látványos, belső terek is. És a kiváló szinkronnal és keleties zenével, nameg persze a pörgős játékmenettel ezek megint csak egy olyan egyveleget alkotnak amitől az Uncharted 2 bőven több mint egy szimpla egyszeri kaland. Nagyon sok helyen a 2009-es év játékának választották és ha végigjátssza az ember akkor bizony rájöhet, hogy egyáltalán nem alaptalanul. Eszméletlen hatásos és tempós, adrenalin-dús, vicces, végig izgalmas és kvázi letehetetlen cucc lett eme alkotás amelyet tényleg szívből ajánlok mindazoknak akik rendelkeznek PS3 konzollal és anno egy kicsit is szerették a Tomb Raider -szerű TPS-kalandozásokat (avagy a klasszikus Indiana Jones filmeket). A stáblista előtt ülve pedig bennem is felmerült a kérdés hogy basszus, innen mégis hová tud még fejlődni ez a széria? Ha tud egyáltalán fejlődni, ugyebár. Nos, a vicc az hogy igenis tudott tovább fejlődni, sőt, az Uncharted 3 mind a mai napig a kedvencem a többi rész közül.

Uncharted 3: Drake's Deception (2011)

Tudtam hogy remek lesz, tudtam hogy megint hosszú-hosszú hetekre le fog majd kötni és borítékoltam már előre hogy téma lesz a baráti körömben is egy ideig de egyáltalán nem gondoltam volna hogy ennyire a szívembe zárom Nathan Drake 2011-es kalandját. A sztori kapásból Londonban kezdődik, amiért jár a külön piros pont ugyanis imádom Londont (meg úgy cakk-pakk egész Angliát). Ezúttal T.E. Lawrence, avagy ha úgy tetszik, Arábiai Lawrence nyomában fogunk járni. London után megjárjuk majd Franciaországot, Szíriát, Jement, és a végén a Rub 'al Khali sivatagon átvágva (napokon keresztül fogunk bolyongani a sivatagban, a végére pedig már mi játékosok is a bőrünkön fogjuk érezni a Nap perzselő melegét) elérhetjük a legendás Elveszett várost (Ubar) amely látványügyileg szimplán kenterbe ver mindent amit eddig Uncharted játékban láthattunk. Nekem kifejezetten nagyon tetszett hogy ezúttal a sztori is jobban rákoncentrál Drake – és persze a csapat többi tagjának – múltjára, sokkal jobban megismerhetjük őket, árnyaltabb képet kaphatunk jellemükről, motivációikról, kapcsolataikról. Persze a történet ezúttal is hozza egy hollywood-i kasszasiker kalandfilm szintjét de mivel ez már a 3. rész a szériában és a karakterek is szívünkhöz nőttek (jó pár régi ismerős feltűnik a színen), a Drake's Deception még nagyobb volumenű kalanddá válik. A szokásos játékmenetbeli újításokon (Drake már kevésbé statikus a környezetével, megtapogatja a falakat ha közel megyünk hozzájuk, elhajtja maga elől az ágakat, leveleket, stb.) és fejlesztéseken (ez leginkább a közelharcban mutatkozik meg) kívül a grafikán is csiszoltak (2011 egyik legszebb játékáról van szó) és a történeti szálat is ügyesen csavargatták, régi szereplők visszahozásával és egy-két nagyon drámai, egyben meglehetősen meglepő pillanattal. Eleve a Drake gyerekkorába tett kitérő már egy zseniális húzás volt a készítőktől de főként a végjátékban köszönnek be olyan elemek amelyek miatt az Uncharted 3 sztori szempontjából az előző epizód fölé kerekedik. Nem szeretnék spoilerezni de akad benne rengeteg meglepetés és váratlan fordulat, úgyhogy érdemes odafigyelni. Már ha ez sikerül egyáltalán, a pályák változatossága, a heves tűzpárbajok és a szemkápráztató grafika tükrében.

Az én személyes kedvencem az elhagyatott francia kastély volt. Ez a pálya a ''klasszikus'' Uncharted nyomvonalat követvén indult: kezdtünk egy hatalmas erdős részen, mindenfelé fák és bokrok, indák ereszkednek alá, színes madarak repdesnek szerteszéjjel...miegymás. Aztán kikecmeregve a kastélyhoz, olyan látvány fogadott hogy tátva maradt a szám. Az ódon, kissé romos de egyben tekintélyt parancsoló hatalmas épület ott állt előttem. Rozsdás kapui és gazzal sűrűn benőtt kertje egyértelműsítette hogy már nagyon régen nem lakja senki sem. Az enyészetté vált. Odabenn szinte éreztem a doh-szagot. Poros bútorok, málló tapéták, leszakadt csillárok szerteszét és a plafonon keresztül utat törő fák nyúltak befelé. Olyasmi volt mint a későbbi The Last of Us némely helyszíne. Aztán ennek a kastélynak megjárhatjuk kb. minden egyes kis elrejtett zugát is. Amire persze szükségünk is lesz hiszen egy sírt keresünk ott. Kár hogy a végére az egész épület felgyullad (az onnan való kimenekülés hatalmas adrenalin-bomba). Ergo az atmoszféra már megint zseniálisan el lett találva, és meg lett valósítva. A szinkron továbbra is elsőrangú, a zenék csodálatosak (a már jól megszokott Uncharted-főtéma mellett bekúsznak arab zenei betétek is), a játékmenet hihetetlenül pörgős (a repülőből kizuhanó résznél felpattantam a tévé elől, annyira pazarul lett megcsinálva), a multiplayer pedig továbbra is van mint opcionális lehetőség de embere válogatja hogy kinek van ahhoz ingere hogy egy ilyen tökéletes single-rész után még belevesse magát a multiba. Egy szónak is száz a vége, az Uncharted 3 a széria eddigi legjobb, legkidolgozottabb, legepikusabb darabja. Olyan videojáték amely egyszerűen kötelező minden egyes PS3-tulajnak hiszen egyrészt megcsillogtatja azt hogy milyen amikor a maximumot is kihozzák a konzolból (elképzelni sem tudom hogy a következő generációra szánt 4. rész milyen lenyűgöző lesz), másrészt egy olyan életre szóló kalandot kínál amelyet kár lenne kihagynia bárkinek is aki szerette (vagy a mai napig szereti) Lara Croft kalandjait és esetleg még az Indiana Jones filmek is megvannak neki DVD-n.

Ha pedig egyszer végigtoltad, akkor lehet nekiállni újra elölről hiszen a gyűjtögethető kincsek ebben a részben is megmaradtak. Bár azt kicsit sajnáltam hogy nem jut nekik annyira fontos szerep mint az új Tomb Raiderben. Ám az Uncharted 3 még így is 2011 legjobb videojátéka. Mondhatjátok nekem hogy Skyrim, Portal 2, meg Batman: Arkham City. de egyszerűen nem érdekel. Ha végigtoljátok Drake és kis kompániája eme kalandját, garantálom hogy osztjátok majd a véleményem. A Naughty Dog jelenleg a legmagasabbra tette azt a bizonyos lécet a jövőbeni elvárásokkal kapcsolatban. Az biztos hogy a zsenialitás-faktor nem veszett ki belőlük (erre remek példa a The Last of Us) de hogy a 4. résszel digitális-holokausztot fognak előidézni, arra mérget lehet venni. Ott leszünk. Várni fogjuk. És újra beszippant majd minket.

Uncharted 4: The Thief's End (2016) - Vigyázz, spoileres!

A történet három évvel az Uncharted 3: Drake’s Deception után veszi fel a fonalat, amikor felbukkan Nathan Drake rég halottnak hitt bátyja, Sam, és alaposan felrúgja hősünk és felesége, Elena családi idilljét. Igen, itt Elena már a feleségünk. Az öccsénél öt évvel idősebb Sam egy bizonyos (valóban is élt) kalóz, Henry Avery ereklyéjét keresi, ugyanis ennek megtalálásától függ az élete. A testvérek hasonló képességekkel bírnak, ám a bratyó nemtörődöm jellem, ráadásul féltékeny öccsére, amiért az többet ért el nála, míg Nathant az előző kalandjaiban nagyban motiválta Sam eltűnése. Szóval lesz köztük némi feszültség, viszont Sam sokat fogja ugratni Elenát és Sullyt. A duó egy misztikus, kalózok által alapított madagaszkári kolóniára, Libertaliára megy, de a csendes-óceáni térség városi és havas területeit is meglátogatják majd. A Drake-srácok kalandjuk során összefutnak két rivális műkincsvadásszal, Rafe-fel és Nadine-nel. Rafe morálja és életfelfogása nagyon különbözik Nathanétől, míg Nadine-nak van egy privát hadsereget biztosító cége Észak-Afrikában. Az ellenlábasok nagy szerepet kapnak a történetben.

Akárcsak a szabadság, a Naughty Dog legalábbis igyekszik több lehetőséget elénk tárni a különböző problémák megoldásához. Vezethet út titkos barlanghoz, vagy egy másik úton megkerülhetjük ellenfeleinket. Sok-sok mellékszálra számíthatunk, ezeket azonban nekünk kell majd megtalálnunk. Viszont bármit választunk, nem lesz arany középút, valamilyen következménnyel mindenképpen szembesülünk. Ha mondjuk megpróbálunk lelökni valakit a szikláról, az elkaphatja Drake lábát. Kapunk új eszközöket a kötélen és csákányon kívül, plusz a felfedezhető ereklyék újabbakhoz adhatnak nyomokat. Az viszont nem derült ki, hogy ez lesz-e az utolsó Uncharted de szerintem nem. Viszont csak emiatt már bőven megéri áttérni a PS4-generációra azoknak is akik eddig halogatták a váltást. Jómagam is egy PS4 konzol beszerzésén ügyködöm, eddig úgy voltam vele, hogy az Uncharted 4 lesz majd ami miatt váltok. Hát, tessék. Itt van már a nyakunkon. Május 10. a hivatalos megjelenési dátum, addig lehet tűkön ülni és nyálcsorgatva lesni az új videókat. Baromi jó lesz. Sőt, a PS4 első olyan címe lesz, amely megmutatja majd, hogy mire képes az új generáció.

Megjelenés dátuma: 2016. május 10.