Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

The Last of Us: Left Behind

Egy zombiapokalipszis margójára

2016. szeptember 12. - -Britpopper-

2424169-leftbehindtlou.jpg

Igen...már megint egy videojátékos cikk.

Bocsi, de nem mehetek el szó nélkül mellette.

Minden bizonnyal a The Last of Us a PlayStation 3 éra legfényesebben ragyogó csillaga, egy olyan tökéletes videojáték, melyhez foghatót nem sokan képesek megalkotni. Nekem is hatalmas kedvencem, nem is alaptalanul. Minden ízében zseniális, kellőképpen nehéz és drámai "road movie", melynél  a történetmesélést és a karakterépítést olyan magasra emelte a Naughty Dog fejlesztőcsapata, hogy azt csak a szintén remek Uncharted 4: A Thief's End tudta megközelíteni - de megugrani még neki sem sikerült. Joel és Ellie közös utazása mind a mai napig klasszikusnak számít, és ez még jónéhány évig így lesz. Mondjuk addig, amíg be nem fut a The Last of Us 2. Addig viszont itt van a Left Behind DLC, mely a single player kampányt hivatott elmélyíteni egy kicsit, méghozzá extra sztori-elemekkel. A napokban kiszúrtam, hogy PS Store-on 1000 Ft környékére esett vissza a cucc ára - najó, kb. 1300 Ft volt összesen -, ezért már csaptam is le rá rögtön. Lássuk, mit kínál a Left Behind.

A DLC Ellie és barátnője, Riley kapcsolatára összpontosít. A kiegészítő két idősíkon fut: az egyik a múlt, amikor még a lány nem ismerte Joel-t, míg a másik az alapjáték sztorivonalába illeszkedik bele. Az előbbi nyilván sokkal békésebb szál, kevesebb akcióval, ám annál több melankóliával és párbeszéddel. A második szálban azonban ismét előtérbe kerül a horrorisztikus világ, az erőszak és a kiszolgáltatottság. Vajon Ellie képes-e egyedül szembeszállni a fertőzöttekkel és a banditákkal, úgy, hogy Joel nem tud neki segíteni? Csak rajtunk múlik. Ez az idősík egyébként a végére kifejezetten nehézzé válik, az utolsó nagy összecsapás azért keményen próbára fogja tenni a játékost nehezebb fokozaton. Szerencsére itt jóval gyakrabban használhatjuk azt a koránt sem fair taktikát, hogy a fosztogatókra ráeresztjük a békésen vegetáló élőhalottakat, hogy aztán tisztes távolságból nézhessük végig a vérengzést.

left_behind_2.jpg

Mind a két szekvencia összességében remekül tömi be a történet réseit, nem is hittük volna, de számos aspektusában új megközelítésbe kerül a főszereplő motivációja. Nem beszélve arról, hogy a múlt perverz módon tükrözi a jelent. Például az ártatlan körhintázás előrevetíti azt a pillanatot, amikor a sérült Joel magatehetetlenül lovagol, vagy amikor a lányok egy vízi pisztollyal bohóckodnak, majd pár hónappal később Ellie valódi fegyvert vesz a kezébe. Az élet furcsa fintora ez. Én remekül elszórakoztam a kvázi 2 órás játékidő alatt. Nagyon tetszett például a halloween-i boltban történő marhulás, ahol vagy negyed órát elszórakoztam azzal, hogy csak bóklásztam és szórakoztam a különféle játékokkal. De ugyanilyen volt a játékterem is, ahol még egy verekedős játékot is kipróbálhatunk - kicsit másképp ugyan, mint várná az ember. Ezek nagyon nyugis részek, humorral, és mély érzelmekkel. Kissé kikerekedett a szemem amikor a két lány közt még egy csók is elcsattan. A másik idősíkon azonban csak a vége felé nehezedett meg a dolgom, főként mert akkor már vegyesen vadásztak rám fosztogatók, élőhalottak, és a jól ismert "kattogók" is.

nga436_4.jpg

A Left Behind remek DLC mindazok számára, akik még egy kicsit el akarnak merülni a The Last of Us világában. Rövidnek rövid, ám annál tartalmasabb kaland. Mondjuk én el tudtam volna viselni még egy DLC-t a témában, mondjuk Joel-re kiélezve. A lánya elvesztése után biztosan ő is rengeteget mindenen ment keresztül - hiszen 20 év nagyon sok idő -, például jó lett volna megtudni, miként ismerkedett meg ő, és az igen korán elvesztett Tess. Ezeket szuper lett volna kifejteni még egy különálló DLC formájában, de persze panaszra így sem lehet okom. A Left Behind sikeresen rántott vissza 2013-ba, mikor remegő kézzel tartottam a kontrollert egy-egy halálos szituációban, és a tárban lévő utolsó három töltényem is ajándékként kezeltem. A csomag minden elemében egy mesterien megkomponált darab, sokkal fogyaszthatóbb időtöltés, mint egy betenni valami random filmet esténként. Igazi mondanivalója van, csodálatos érzés átélni a sivár világkép kétségbeesett pillanatait egy olyan szeretnivaló főszereplővel, aki élni akar és nem tehet arról, hogy rossz helyre és rossz időben született. Akiknek az alapjáték bejött, imádni fogják.

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr711696181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása