Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

The Void (2017)

2017. április 10. - -Britpopper-

void_ver4.jpg

Spoilereket tartalmaz!

Testhorror. A Starry Eyes és a Spring óta nem hittem hogy ilyen hamar látok egy értékelhető alkotást ebben a témában, azonban a The Void rám cáfolt. Az író-rendező páros Jeremy Gillespie és Steven Kostanski instant klasszikust tettek le az asztalra, ami ugyan nem fogja mindenkinek elnyerni a tetszését, de akik imádták David Cronenberg és John Carpenter hasonló műfajú filmjeit (Videodrome avagy a The Thing), azok mind a tíz ujjukat megnyalják majd eme celluloid csoda láttán.

the-void-slice-600x200.png

void_04.jpg

Egy férfi ront ki egy házból az éjszaka közepén, mögötte két fegyveres és egy nő akit hátba lőnek. Elvonszolja magát még pár méterre, ekkor azonban a támadók beérik. Benzint locsolnak rá és felgyújtják, a sikolya megtölti a rideg éjszaka párás levegőjét. Nem messze Daniel Carter (Aaron Poole) közrendőr éppen éjszakai őrségét tölti. Unalmasabb az este már nem is lehetne, mikor az erdőből elé veti magát a házból kirontott, fejvesztve menekülő férfi. Daniel azonnal segít neki és a helyi kórházba viszi. Igen ám, de a támadók oda is követik őket. Viszont az igazi veszélyt nem ők jelentik. Dr. Powell (Kenneth Walsh) ellátja a férfi sérüléseit de egyre különösebb dolgok kezdenek el történni a kórház falai között az éjszaka közepén. Az egyik nővér bekattan és orvosi szikével szétszabdal egy beteget, majd nekiront Danielnek aki nem rest lelőni a mániákust. És ez még csak a borzalmak kezdete. Az emberek átváltoznak, undorító, nyálkás, csápos lényekké avanzsálódnak, odakinn - a kórházon kívül - pedig fehér leplekbe öltözött szektatagok vigyázzák hogy senki ne menekülhessen el a kórházból. A bentiek csapdába estek és mutáns szörnyetegek lesnek rájuk.

screen-shot-2017-02-17-at-6_54_38-pm.jpg

Daniel megpróbál úrrá lenni a helyzeten. Ekkorra már megérkezik a két férfi, akik a film elején a házban gyilkolásztak. Továbbra is előszeretettel kinyírnák a megszökött - és minden bizonnyal drogfüggő - pasit azonban rá kell jönniük hogy a kórházban lévő borzalmak ellen csak együttes erővel vehetik fel a harcot. Persze nincsenek egyedül. Az egyik nővér Dan korábbi felesége (Kathleen Munroe), egy ázsiai asszisztens (Ellen Wong’s Kim) és még egy terhes nő (Grace Munro) is akinek - jó testhorrorhoz hűen - mind tudjuk hogy nem egy aranyos kisgyerek növekszik a hasában. Daniel a két fegyveres taggal (Daniel Fathers, Mik Byskov) nekiáll kinyomozni hogy mi a fészkes fene történik éppen a kórházban és azon kívül, a kinti éjszakában - de amire rájönnek, az jobb lett volna ha örökre rejtély marad. Sötét fellegek gyülekeznek az égbolton.

the_void_2.jpg

Többet nem kívánok elárulni a történetről de legyen elég annyi hogy mint sok más esetben, itt is a dolgok mögött az emberi természet és az ismeretlen iránti felfedezésvágy áll, kombinálva véres rítusokkal és különös látomásokkal. A film már az első fél órában belecsap a lecsóba, Danielre - és a kórház többi tagjára - rászabadítja a pokol legmélyebb bugyrait, torz lényekkel, szektatagokkal és klausztrofób pánikkal. A The Void nem akarja a frászt hozni a nézőre, inkább a zsigerekre hat. Undorító ocsmányságokat tár elénk, legtöbbször csak egy-egy pillanatra megmutatva őket - hogy hagyjon elég helyet a fantáziánk sötétebb felének - azonban a film második felétől már premierplánban mutogatva a rémségeket. Daniel egyre mélyebbre merül az őrületben és vele tartunk mi is. A kórház alagsorából váratlanul még lejjebb nyíló lépcsősor - ezen hőseink is elcsodálkoznak - szimbolikusan a pokolba vezet ahol maga a nemezis várja a látogatókat. Itt pedig a The Void túlnő a testhorrorok határain, a fényló portál előtt térdeplő, saját húsát önkezével lehántó alakkal egyenesen a Clive Barker mesterművét, a Hellraiser-t idézi meg és lezárása is pont olyan látványos és végtelenül nyomasztó mint mikor a Hellraiser 2-ben a szereplők megjárták a labirintusszerű poklot.

the_void_one_sheet.jpeg

Eleinte nem tudjuk pontosan hogy miféle másik dimenzióba nyílik a portál, ezt csak a film végén láthatjuk meg teljes valójában. Ám ekkor a The Void már bőven lovecraft-i magasságokban jár, a kozmikus horrort úgy építi bele a történetbe hogy az kicsit sem lóg ki. Gyönyörűen váltunk át sci-fi horrorra, Gillespie és Kostanski remek arányérzékkel teremtik meg az egyedi atmoszférát, miközben a '70-es és '80-as évek legnagyobb testhorror klasszikusait idézik vissza a Porontyoktól kezdve a Re-Animator halálból feltámasztásán át a Hellraiser ismeretlen utáni elvakult kutatásával bezárólag, amely - mint tudjuk - sosem ígér semmi jót. A speciális effektek igazán impozánsak, kellően gusztustalanok ahol kell és kellően lenyűgözőek például a vízióknál. A zenét négy külön előadó készítette, hangzásukban ezek is leginkább a műfaj klasszikusait - és Carpenter munkásságát - idézik vissza. Promózzák a filmet azzal hogy a The Witch executive producere áll mögötte, ám ez nem sokban mutatkozik meg a kész alkotáson - a The Void messze nem annyira lassú és drámai mint a The Witch. Helyette 90 percnyi tömör gyönyör a testhorrorok szerelmeseinek és a horror műfaj rajongóinak, melyet idén vétek lenne kihagyni.

Értékelés: 10/10

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr5712413771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása