Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Terápia, beutaló nélkül

2017. április 28. - -Britpopper-

Hosszabb retrospektív a játékról:

Outlast (2013)

Az Outlast az egyik legfélelmetesebb videojáték és ezt egész nyugodtan kőbe is lehetne vésni. Annyit még mindenképp szeretnék elárulni róla hogy mivel az egész koncepció erősen hajaz az ál-doksi (found footage) horrorfilmekre, emígy egy igazán egyedi stílusú alkotásba kóstolhat bele az aki elindul felfedezni a kísérteties elmegyógyintézet sötét titkait. Az Outlast az Amnesia koncepciójára épít, azaz a játékban nem találhatunk felszedhető fegyvert amelyek segítségével szembeszállhatnánk az ellenfelekkel. Az Outlast erőssége a lopakodásban és a bujkálásban rejlik. Így pedig sokkal inkább átjön az a félelmetes, csontig hatoló rettegés amelyet a játék közvetít. Az ellenfelek válogatott elmebetegek. Kezdve az ártalmatlan, magában beszélő avagy éppen a fejét a falba verő kattanttól a skála a machete-vel a kezében anyaszült meztelenül mászkáló agresszív állatig terjed de a játék későbbi szakaszában már egy kis természetfeletti is befigyel. Számomra nagy öröm volt hogy a végigjátszás során lehet gyűjtögetni különféle iratokat, naplóbejegyzéseket melyek által teljesebb képet kaphatunk az elmegyógyintézet múltjáról és a korábban ott folyt eseményekről. Az ilyen dokumentumokat én mindig szeretem elolvasgatni, nem csak ebben a játékban de a többiben is. Hiszen egy videojáték során nagyon fontos a kidolgozott történet. Nálam a grafika cseppet sem mérvadó. Én az igényes sztorit helyezem előtérbe. Szeretem ha beszippant egy játék és magában tart egészen a fináléig. Az Outlast igen hamar képes beszippantani bárkit aki kicsit is fogékony a horrorra. Olyan ez a cucc mint egy remek horrorfilm.

1399469870dd9fd-original-1.jpg

image-15-700x437.jpg

A játék kegyetlen. Tele van erőszakosabbnál-erőszakosabb jelenetekkel. Dúskál a vérben és a szanaszét vagdosott emberi testekben. Itt egy végtag, ott egy méteres bél - az Outlast nem finomkodik. Valahol a negyedénél behoz egy őrült dokit is a képbe aki jobb elfoglaltsága nem lévén az intézetben tébláboló elmebetegeken kísérletezik. Sajnos főhősünk, a kalandvágyó újságíró képében mi is megtapasztalhatjuk hogy milyen a doki egyik páciensének lenni...ezt néhány ujjunk bánja. A végjáték felé közeledvén ugyebár mint említettem, képbe kerül a természetfeletti is. Ez néhány embernek megfeküdte már a gyomrát. Szerintem viszont jól illik a játékmenetbe és a történethez is ügyesen fonták hozzá ergo én semmi kivetnivalót nem találtam benne már első végigjátszás során sem. A legjobb viszont az egészben az hogy az Outlast iszonyatosan betalált a játékosoknál. Divat lett belőle face-cam videókat csinálni, lehetett és a mai napig lehet is róla eldumálgatni baráti beszélgetések alkalmával. Nem csoda hát hogy kapott egy hivatalos DLC-t is, amely a Whistleblower nevet kapta. Mélyebben nem akarok belemerülni hogy pontosan hogyan is zajlik a játékmenet, milyen a grafika és a hangok. Ezeket elolvashatjátok kritikámban ha a fenti linkre kattintotok. Legyen elég annyi hogy az Outlast – indie mivolta ellenére – abszolút méltó az Amnesia kistestvérének. Időnként előkapom még, egy végigjátszásra.

gfs_323412_2_1.jpg

Kár, hogy már fejből ismerem az egész Mount Massive Elmegyógyintézetet.

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr1112374907

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása