Hosszabb retrospektív a játékról:
Az Outlast az egyik legfélelmetesebb videojáték és ezt egész nyugodtan kőbe is lehetne vésni. Annyit még mindenképp szeretnék elárulni róla hogy mivel az egész koncepció erősen hajaz az ál-doksi (found footage) horrorfilmekre, emígy egy igazán egyedi stílusú alkotásba kóstolhat bele az aki elindul felfedezni a kísérteties elmegyógyintézet sötét titkait. Az Outlast az Amnesia koncepciójára épít, azaz a játékban nem találhatunk felszedhető fegyvert amelyek segítségével szembeszállhatnánk az ellenfelekkel. Az Outlast erőssége a lopakodásban és a bujkálásban rejlik. Így pedig sokkal inkább átjön az a félelmetes, csontig hatoló rettegés amelyet a játék közvetít. Az ellenfelek válogatott elmebetegek. Kezdve az ártalmatlan, magában beszélő avagy éppen a fejét a falba verő kattanttól a skála a machete-vel a kezében anyaszült meztelenül mászkáló agresszív állatig terjed de a játék későbbi szakaszában már egy kis természetfeletti is befigyel. Számomra nagy öröm volt hogy a végigjátszás során lehet gyűjtögetni különféle iratokat, naplóbejegyzéseket melyek által teljesebb képet kaphatunk az elmegyógyintézet múltjáról és a korábban ott folyt eseményekről. Az ilyen dokumentumokat én mindig szeretem elolvasgatni, nem csak ebben a játékban de a többiben is. Hiszen egy videojáték során nagyon fontos a kidolgozott történet. Nálam a grafika cseppet sem mérvadó. Én az igényes sztorit helyezem előtérbe. Szeretem ha beszippant egy játék és magában tart egészen a fináléig. Az Outlast igen hamar képes beszippantani bárkit aki kicsit is fogékony a horrorra. Olyan ez a cucc mint egy remek horrorfilm.
A játék kegyetlen. Tele van erőszakosabbnál-erőszakosabb jelenetekkel. Dúskál a vérben és a szanaszét vagdosott emberi testekben. Itt egy végtag, ott egy méteres bél - az Outlast nem finomkodik. Valahol a negyedénél behoz egy őrült dokit is a képbe aki jobb elfoglaltsága nem lévén az intézetben tébláboló elmebetegeken kísérletezik. Sajnos főhősünk, a kalandvágyó újságíró képében mi is megtapasztalhatjuk hogy milyen a doki egyik páciensének lenni...ezt néhány ujjunk bánja. A végjáték felé közeledvén ugyebár mint említettem, képbe kerül a természetfeletti is. Ez néhány embernek megfeküdte már a gyomrát. Szerintem viszont jól illik a játékmenetbe és a történethez is ügyesen fonták hozzá ergo én semmi kivetnivalót nem találtam benne már első végigjátszás során sem. A legjobb viszont az egészben az hogy az Outlast iszonyatosan betalált a játékosoknál. Divat lett belőle face-cam videókat csinálni, lehetett és a mai napig lehet is róla eldumálgatni baráti beszélgetések alkalmával. Nem csoda hát hogy kapott egy hivatalos DLC-t is, amely a Whistleblower nevet kapta. Mélyebben nem akarok belemerülni hogy pontosan hogyan is zajlik a játékmenet, milyen a grafika és a hangok. Ezeket elolvashatjátok kritikámban ha a fenti linkre kattintotok. Legyen elég annyi hogy az Outlast – indie mivolta ellenére – abszolút méltó az Amnesia kistestvérének. Időnként előkapom még, egy végigjátszásra.
Kár, hogy már fejből ismerem az egész Mount Massive Elmegyógyintézetet.